A szeretet ünnepe, a karácsony meghittsége, boldogságot és békességet sugárzó érzése igazából december 24-én köszönt be a legtöbb otthonba, amikor már a szobákban ott pompázik a szépen felékesített karácsonyfa. Szenteste a gondosan megterített asztalra finom vacsora kerül, sütemények meg gyümölcsöstálak, és a szépen feldíszített lakásban együtt van a család. Ilyenkor még inkább kifejezésre jut az összetartozás érzése, igézőbbek a kimondott szavak, simogatóbbak a mosolyok. Nincs rohanás meg sietés, végre van idők egymásra. Szívünk megtelik szeretettel, és legalább ezen az egy estén megfeledkezünk minden rosszról...
De sajnos nem minden családban ilyen meghitt a szeretet ünnepe. Vannak csonka családok, árva gyermekek, özvegyek, betegek és magányosok, akik számára az ünnepi várakozás inkább fojtogató érzéssel teli. Aztán sok a szegénysorban élő család is, melyek - bár mindannyian együtt vannak - nagyon szerény körülmények között ünnepelhetnek. Az ő ünnepi asztaluk szegényes, a fenyőfa alá pedig csak jelképes ajándék kerül. Vagy még az sem...
A kisgyermekek általában úgy élik meg a karácsonyt, mint egy nagy csodát. És bár a körülmények sokszor közbeszólnak, a meghittségbe a kilátástalanság érzése vegyül, még sincs jogunk megfosztani őket ettől a csodától. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy legalább a gyermekeink hihessenek még a szeretet csodás erejében, a Megváltóban, hogy tovább álmodhassák álmaikat egészen az ébredés, a felnőtté válás pillanatáig...
Hogyan készül a karácsonyra? - kérdeztük a héten.
MOLNÁR Gabriella szabadkai háztartásbeli:
- Az idén először sikerült mindent idejében beszereznem az ünnepre. Megvásároltam az ajándékokat, de még nem csomagoltam be őket, az ráér egy nappal szenteste előtt is. A lakást már feldíszítettem, és már azt is kitaláltam, hogy a hagyományos ünnepi vacsora és a másnapi ebéd mellé milyen süteményeket készítek. Karácsony előtt néhány nappal a fenyőt is feldíszítjük. Meghitt karácsonyra készülök a családommal, hiszen ez a legszebb ünnepünk.
SZABÓ József, az adai Vén Fiáker Lovas és Fiákeros Civil Szervezet elnöke:
- A családommal és a klubtársaimmal is készülünk a karácsonyra. Otthon meghitt családi ünneplés lesz, a főtéren pedig élő jószágokkal Betlehemet állítunk fel. Ide várjuk a gyermekeket, szerény ajándékkal kedveskedünk nekik. Mi magunk gondoskodunk róla, mert a támogatások az idén valahogy elmaradtak. Reméljük, hogy a rendezvényünkön vendégül láthatjuk majd a fogyatékkal élő adai és moholi gyermekeket is, és mindannyian együtt ünnepelhetjük majd a karácsonyt. A helyszínen egyébként lovagolni is alkalmuk lesz a nebulóknak.
BENÁK Géza szabadkai gépészmérnök:
- Az idén sem lesz nagy bevásárlás, de az ünnepi vacsorához szükséges alapanyagokat és az ajándékokat már megvettük. Minden évben az én feladatom megvenni a halat, elkészíteni a mézes pálinkát, a diót, az almát. Az ünnepi vacsorát is közösen főzzük a családdal, meg a fenyőt is együtt díszítjük fel. Ennek az ünnepnek egyébként is az a lényege, hogy mindannyian együtt vagyunk szeretetben és békességben.
KOLLÁR Imre temerini nyugdíjas:
- Nálunk a karácsony már régóta nem arról szól, amiről kellene. Négy éve, hogy a feleségem meghalt, azóta nem állítok karácsonyfát. Karácsony napján a fiaméknál ebédelek, akkor ajándékozom meg az unokáimat is. Az idén apró, praktikus ajándékokat kapnak. Már megvettem mindegyiket, remélem, örülnek majd neki. Szenteste a szomszédasszonyom hoz bablevest meg sült halat, a mákos tésztát magam készítem el. Tévézéssel töltöm majd az estét, és ha nem lesz nagyon hideg, elmegyek az éjféli misére is.
LOSONC Erika topolyai háztartásbeli:
- Két kisgyermekem számára az idén is szép karácsonyt tervezek. Az ajándékokat már megvettem, az aprósüteményt is elkésztettem már. A lakásunkat is ünnepi díszbe öltöztettem, mert azt szeretném, hogy a gyermekeim előre felkészüljenek a karácsonyra. Nagyon türelmetlenek már, alig várják, hogy eljöjjön a nagy nap. A karácsonyfát még nem vettem meg, azt az ünnep előtti napra tervezem, mert akkor olcsóbban hozzá lehet jutni. Titokban díszítem fel a fát, mert a gyerekek még elhiszik, hogy a Jézuska hozza. Számukra a feldíszített karácsonyfa látványa jelenti az igazi ünnepet.
MIKUSKA Margit szabadkai nyugdíjas:
- Már tizenhét éve magányosan karácsonyozok. A férjem huszonegy, a fiam tizenhét évvel ezelőtt hagyott itt. Azóta számomra a karácsony már nem az, ami azelőtt volt. Nem fordultam el Istentől, a karácsonyt is megünneplem a magam módján, de már rég nem hiszek a jótéteményeiben. Elvette tőlem a számomra két legfontosabb embert, az életem azóta olyan, mint egy rossz álom. Fenyőfát se veszek, csak egy asztaldíszt, szenteste pedig imádkozom a szeretteim lelki üdvéért. Magányos vagyok, belefáradtam az életbe, én is mennék már utánuk oda, ahol nincs több gyötrődés és fájdalom. Én ezt kérem azóta is minden karácsony este a Megváltótól...
SZABÓ Zita magyarkanizsai tanuló:
- Saját készítésű ajándékokkal lepem meg a családtagjaimat. Már el is készítettem őket, segítettem édesanyámnak feldíszíteni a lakást. Karácsony előtt néhány nappal elkezdjük a sütést-főzést, mézeskalácsot és finom süteményeket készítünk. A karácsonyfát az édesapám és a bátyám díszítik fel, de majd csak december 24-én. Nagyon szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor mindannyian együtt vagyunk és odafigyelünk egymásra. Ez a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.