- Szalai Attila felvételei

Ritkán lehet beszélni olyan mezőgazdasági magántermelővel, aki ne volna tele csalódással. Kovács Géza kispiaci magántermelő egy ilyen tisztes kivétel. Magatartása azt bizonyítja, hogy nálunk is lehetne elviselhetőbb a földművelők helyzete, ha sikerülne megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Mert igazi átalakulás a mezőgazdaságban is csak akkor mehet végbe, ha a termelők is változtatnak a szemléletmódjukon.
A Kovács-gazdaság udvarában nyomban szembetűnik, hogy nemcsak egyféle termeléssel foglalkoznak. Mezőgépek, istállók, bálázott herekazlak sorakoznak a családi ház körül. Kutyafalka kap közre bennünket, de a gazda megjelenésére a dühödt ugatás barátságos farkcsóválássá szelídül.
- Van belőlük jó néhány a ház körül, és mind hűséges házőrző - mondja a házigazda. - Szerencsére komolyabb dolguk eddig még nem akadt. Lelkiismeretesen végzik a rájuk bízott munkát, akárcsak a család tagjai a sajátjukat. A mi családunk amolyan régimódi ''törzsrendszer”-ben él, valamennyien együtt. Két fiam van, Zoltán és István, mindkettő nős már, de valamennyien itt élünk ezen a tanyán, és mindenkinek megvan a maga otthona. Kb. százhektárnyi területen gazdálkodunk, ezenkívül tejtermeléssel is foglalkozunk, jelenleg 32 tehenet fejünk. A száz hektárnak körülbelül a felét béreljük, hosszabb távon, rendszerint tíz évre szóló szerződéskötéssel, különben nem volna kifizetődő gondozni és rendben tartani a szántókat. Az említett területeken búzát, kukoricát, napraforgót, az utóbbi néhány évben pedig szóját termesztünk. A szántóföldi tevékenység az enyém, István fiamé és a feleségéé a jószág körüli munka, a tejtermelés pedig a feleségemé, Ibolyáé meg Zoli fiamé és az ő feleségéé. Munkamegosztás nélkül nem működne egy ekkora gazdaság, melyben szinte az összes teendőt (a meglevő mezőgépek segítségével) a család végzi, csak ritkán alkalmaznak két-három idénymunkást. Őszintén szólva tudnánk több embernek is munkát adni, az egy kicsit tehermentesítene bennünket, de a faluban nem nagyon akad érdeklődő. A foglalkozásom szerint tévészerelő vagyok, de a szakmában alig dolgoztam. A katonaságból hazajövet azonnal besegítettem a szüleim 13 holdas gazdaságába. Valójában ez volt a jelenlegi állomány magja.
A termelőkkel folytatott beszélgetések rendszerint az ellehetetlenedett, nem kifizetődő termelésről szólnak, no és az állam felelőtlen viszonyulásáról ehhez a termelési ágazathoz. Elkerülhetetlen a kérdés: érdemes egyáltalán mezőgazdasággal foglalkozni?
- A mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztés, nem egy olyan tevékenység, amelyben egyik napról a másikra váltani lehetne valami újra - válaszolja megfontoltan Géza gazda. - Én azt mondom, hogy ésszel és odafigyeléssel ma is lehet kifizetődően termelni. Persze nem olyan eredménnyel, mint 30 évvel ezelőtt, de most is megtaláljuk a számításainkat, ha kisebb haszonnal is. A mezőgazdaság problémáit én két csoportra osztom. Az elsőbe tartozik a mi hozzáállásunk. Ezt példával bizonyítom: a rendszerváltás kezdetén volt még néhány jó törvény, ezért 1991-ben - élve a törvény adta lehetőséggel - szövetkezetet alakítottunk a faluban. Az alapítója 21 termelő volt, de gyorsan 54-re szaporodott a tagok létszáma. Elsősorban azért tagosodtak be, hogy mentesüljenek a forgalmi adó alól, és hogy a kedvezményesen kapott újratermelési anyagokból részesüljenek. De nem tudtunk ötről a hatja jutni, mert arra már nem futotta az összefogásból, hogy közösen értékesítsük a termékeinket, eleinte akár olcsóbban is egy kicsit, míg meg nem teremtjük magunknak a megfelelő piacot. A tagok képesek voltak másnak eladni a termékeiket, ha az akár ötven parával is többet kínált érte. Mindig mondom, hogy ha meg akarjuk változtatni, jobbá akarjuk tenni a mezőgazdaság helyzetét, akkor mindenekelőtt nekünk kell a felfogásunkon, a szemléletmódunkon változtatni. A másik óriási probléma az állam viszonyulása a mezőgazdasági termeléshez. Még egy középtávú termelési terv sincs, amely alapján tudnánk, hogy mit érdemes termeszteni, mit mennyiért és hol tudnánk értékesíteni. Bárki kerül is a mezőgazdasági minisztérium élére - még ha ért is a mezőgazdasághoz -, semmi más nem érdekli az önös anyagi érdekein kívül. Mindenekelőtt fel kellene térképezni az ország területét, mit hol érdemes termeszteni, hogy ne történhessen meg, hogy a parasztok a csigatenyésztéstől kezdve az egzotikus zöldségfélék termesztéséig mindennel próbálkoznak anélkül, hogy ismereteik volnának e kultúrák alapvető talaj- vagy éghajlati feltételeiről.
- Minden nehézség ellenére mi az a mozgatóerő, amely minden áldott nap újult erővel lendíti munkába a családot?
- Nézze, mi ebbe születtünk, természetes, hogy ezt igyekszünk tökéletesíteni, kifizetődővé tenni bármi áron - válaszolja a gazda. Sok mindenben nem hiszek a feldolgozóiparnak, ezért nem kötök senkivel sem előre szerződést. Nem nagyon hiszek az állam jóhiszeműségében se, ha kölcsönről van szó, mégis élek az állami támogatással, de csak annyit igénylek, amennyit minden körülmények között vissza tudunk fizetni, többet nem. Hiszek azonban a tapasztalatomban, a józan ítélőképességemben, a fiaim, a családom szorgalmában. Jó néhány évvel ezelőtt egy 14 napos tanulmányi úton voltam Dániában. Elbűvölt az ottani parasztok eredménye. A lakosságnak csak mindössze a 7-8 százaléka foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, mégis el tudja tartani az egész országot, és termékeinek mintegy a 70 százalékát kivitelre termeli. A miénknél sokkal silányabb minőségű földeken ötször-hatszor többet termelnek hektáronként, mint mi. De Dániában az államnak e kérdésben elfoglalt álláspontja más, a mezőgazdasági kutatóintézetek kizárólag a termelőknek dolgoznak, és tevékenységük 75 százalékát maguk a termelők pénzelik. A dán paraszt sem szorgalmasabb, mint a kispiaci, csak sokkal okosabb, mert évenként kollégiumi elhelyezéssel továbbképzésen vesznek részt, hogy megismerhessék a tudomány minden olyan vívmányát, amely a mezőgazdasági termelést szolgálja. Csak azt sajnálom, hogy nem kérdeztük meg tőlük: mennyi időre volt szükségük, hogy idáig fejlesszék a termelést, és hogy hogyan kezdték. Mert egyszer nekünk is a mi földjeinken el kell kezdenünk egy olyan gazdálkodást, amely nemcsak arra lesz jó, hogy az uralkodó párt javára megteremtse az országban a szociális nyugalmat, hanem arra is, hogy újra vonzóvá, kifizetődővé váljék ez az örökké legolcsóbb termelési ág - mondta végezetül Kovács Géza kispiaci termelő.