Választások jönnek, és ilyenkor a politikusok a jól bevált módszereket alkalmazzák. December 30-án, a parlament által elfogadott rendelet értelmében ezentúl az alapélelmiszerek esetében 10 százalékra csökken a kereskedelmi haszonkulcs felső határa, ami azt jelenti, hamarosan 10-15 százalékkal kevesebbet fizetünk az alapvető élelmiszerekért. A rendelet a 400-as és az 500-as lisztre, a napraforgó-étolajra, a hőkezelt tehéntejre, a joghurtra, a fehér kristálycukorra, a sertés-, marha- és csirkehúsra és az édesvízi halakra vonatkozik. A felügyelőség járja a terepet, és azok a kereskedők, akik nem tesznek eleget a rendeletnek 150-500 ezer dináros büntetéssel számolhatnak. A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint csaknem 340 felügyelő járja a kereskedelmi létesítményeket, először a nagyobb bevásárlóközpontokat ellenőrzik. Több alapélelmiszer is olcsóbb lesz, de gyenge vigasz ez a munkanélkülieknek, a kisnyugdíjasoknak, a többgyermekes családoknak, a létminimumon tengődőknek, illetve azoknak, akik nap nap után használják személyautójukat, fizetik a számlákat, öltözködnek...
Hisz-e abban, hogy olcsóbb lesz az élelem? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
CSIPAK Károly királyhalmi nyugdíjas:
- Elhiszem ezt. De párhuzamot lehet vonni az árcsökkenés és a szerbiai miniszter uraknak a foteljuk megőrzésére tett törekvései között. Átnéztem a szerbiai hivatalos lapban erről megjelent szűkszavú szöveget, s ebből azt a következtetést vontam le, hogy a kereskedelmi vállalatok a raktáron levő árujukat még tavalyi áron értékesíthetik, az árcsökkenés csak az újév után beszerzett portékára vonatkozik. Számításaim szerint az árcsökkenés újév után két héttel, 15-e körül lép életbe. Nagyon ötletes választási húzásnak tartom, s ezzel az illetékesek az élelmiszeripari cikkeket forgalmazó vállalatokon keresztül támogatást nyernek saját maguk részére, emelik népszerűségüket. A munkanélküli lakosságnak és a kis jövedelműeknek mindez nagy segítség lesz. Úgy számítom, hogy átlagban 15-20 dináros lesz az árcsökkenés.
VARGA György hajdújárási nyugdíjas:
- Örülök persze, hogy csökkentik az árakat, de szerintem szükségtelen volt ennyire felemelni őket. Például a cukor hatvan-egynéhány dinárról százhúsz dinárra drágult, s ebből könnyű leengedni öt vagy tíz százalékot. A közelmúltban több mindennek az árát is felemelték, ezt vásárlóként nem nehéz észrevenni. Ez az egész árcsökkentési história összefüggésben áll a közelgő választásokkal. Előtte mindig nagy ígéretekkel halmozzák el a politikusok a jó népet, hatalomra kerülésük után azonban semmi sem változik. Sok választást megértünk már, de sosem lett jobb, hanem inkább rosszabb. A lakosság nagyon elszegényedett, nem hiszem, hogy a néhány százalékos árcsökkenés bárkin is segítene. Ha valamely árucikknek az árát leengedik, akkor előtte biztos, hogy jócskán felemelték az árát, s annyit sosem megy lefelé, mint amennyit felment. Egyes élelmiszerek mellett többek között csökkenthetnék a gépkocsi bejegyzésének és biztosításának a költségeit, és a tüzelő ára is igen magas. A nyugdíj és a fizetés nem emelkedik, így bizony nagyon nehéz a megélhetés. Felháborodom, amikor azt hallom, hogy Szerbiában az átlagkereset 40 000 dinár körül alakul, holott a lakosság 80 százaléka 20 000 dinár alatt keres. Hogy lehet ebből 40 000-45 000 dináros átlag?
KOVÁCS János királyhalmi magántermelő:
- Nem hiszek én ebben az árcsökkenésben. Ez egy újabb mézesmadzag, amit elhúznak az orrunk előtt. Ez egy politikai fogás, a szociális békét valahogy meg kell őrizni. A mostani ígéretük olyan, mintha valaki délután négy órakor ,,jó reggelt!''-tel köszönne. Ha nyolc óráig nem mondtad, utána már ne mondd! Azzal nem sokra megyünk, ha 5-6 dinárral olcsóbbak lesznek egyes cikkek. Például, ha a cukor ára 115 dinárról 110 dinárra csökken, akkor én nem az elengedett 5 dinárt kevesellem, hanem sokallom a megmaradt 110 dinárt. Azt mondják, hogy az Európai Unióban megszabott áraknál olcsóbbak vagyunk. Na, de nézzék már meg, milyen is az életszínvonalunk! Vajon az árcsökkentéseken keresztül megvalósított havi 100 dináros megtakarítás mit jelent egy olyan négytagú családnak, ahol két gyermeket iskoláztatnak, a férj 20 000-22 000 dinárért dolgozik, a feleségét pedig kirúgták a munkahelyéről, mivel nem szimpatikus a főnökének. A gyerekeknek nem lesz édesebb a reggeli teájuk, ha az árakon ilyen keveset csökkentenek. Elkéstek az árcsökkentéssel. Valahogy úgy gondolnak ránk, mint Calcuttában az utcán haldoklókra, akiket össze kellene szedni, hogy az utolsó néhány napjuk emberségesen múljon el. Arra nem gondolnak, hogy a szerencsétlen azért haldoklik, mert sok éven keresztül embertelen körülmények között élt. Nálunk is úgy vannak vele, hogy árcsökkentéssel szépítsük meg azt a kis időt, ami még a választásokig hátra van. Miért kellett a termékeket eddig drágábban adni, ha most lehet olcsóbban? Napról napra egyre több pénzt kell kiadni szociális segélyre. Ha az árakat csökkentik, akkor a költségvetésben is kevesebb pénz lesz, s miből folyósítanak újabb szociális segélyt? Nincs termelés, az ipar áll, a mezőgazdaságról a bőrt is lehúzták, akkor miből akarnak egyáltalán pénzt csinálni?