A Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek egyházi rend tagjai napjainkban sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a női szerzetesközösségek ne fogyjanak el a bánáti püspökség területén. Habár egyre kevesebb felénk a kedves nővérek ismert egyenruhás alakja, mosolygós arca, nélkülük nehezen volnának fenntarthatóak plébániáink. A nővérek sokrétű munkát végeznek katolikus közösségünkben, fáradhatatlanul, csendesen és kedvesen, úgy, ahogyan a szólítást meghallva napjaikat szolgálatra kész, engedelmes életre váltották. Vannak nővérek, akik otthonukban végzik tevékenységüket, és olyanok is, akik életüket imával töltve felajánlják azt szenvedéseikkel nővértársaikért. åk a közösségünk imahátvédei, és kevésbé ismertek. Hogy az imának mekkora ereje van, arról tesz igaz vallomást Mária Hildegard nővér szerzetességének nemrégen betöltött 65 éve, és az Úr kegyelméből eljövendő 87. születésnapja is.
Nagy Margit, a későbbi Mária Hildegard szerzetesnővér egy bácsújlaki (Bačko Novo Selo) keresztény családban született 1919. szeptember 13-án. Nagy Stefan és Rimpf Margit öt gyermeknek adott életet, Margit a második volt. Kereskedő édesapja és háztartásbeli anyja gondosan nevelte gyermekeit. Az akkori elemi iskola elvégzése után szülei Hódságra küldik polgári iskolába. A negyedik osztály elvégzése után Margit arra kéri szüleit, hogy nővér lehessen. Mivel ennek akadálya nem volt, a tartományfőnöknő is felvette azzal a szándékkal, hogy egy háztartási iskolába fogja küldeni Zágrábba. Innen csakhamar visszakerül Szabadkára a polgári iskolába, mivel a tervezett iskolához nem volt meg a kisérettségi vizsgája. Alig két hónap elteltével megbetegszik. Orvost hívatnak, aki közli szüleivel, hogy véleménye szerint lányuk gyenge szíve nem bírja ki a zárdai életet. Hazakerülve szülei arra próbálták rábeszélni, hozzon újabb döntést. A fiatal lány nyugtalansága azonban egyre erősödött, így apja teológus rokona felkereste Belgrádban a Miasszonyunk nővéreit, és újabb felvétellel próbálkozott. Ide 1936. január 11-én felveszik, és Becskerekre küldik. Négy év eltelte után nagy örömmel Smihelben be is öltözik, ugyanott 1941-ben leteszi első fogadalmát. Ismét visszakerül Becskerekre, ahol kézimunkával és a nővérek holmijának a javításával foglalkozik. Ezt követték a háború utáni évek, amikor a nővérektől a zárdaépületet is elvették. Szörnyű helyzetbe kerültek. Az éhezés mindennapi volt, nem ismertek olyan munkát, amit ne végeztek volna el. Hildegard nővér betegsége 1949 végén jelentkezik ismét, és egyre jobban elhatalmasodott rajta. A nehéz helyzet miatt nem tudták ápolni, így 1960-ban hazaküldték szüleihez. Családjának saját szőlője, bora és üzlete volt egykor, de a háború utáni időszakban mind elvették tőlük. A faluban akkor már orvos sem dolgozott.
- Édesanyám mindig sírt, és nagyon sokat imádkozott, miközben a fejemre tette a csodálatos Mária-érmecskét. Egészségem javult. Öt évet voltam kint - emlékszik vissza Hildegard nővér. Addig a nővérek helyzete is rendeződött, ismét vehettek házat. Hildegard nővér 1965-ben Kikindára került, és ott él azóta is. A kézimunkával és más apró szolgálatokkal igyekszik hasznossá tenni magát Isten és nővértársai örömére. Egy szerencsétlen esés következtében 1997-ben combnyaktörést szenvedett, és ágynak esett. Isten akarata ismét megmutatkozott, sikerült lábra állnia, és továbbra is segítenie nővértársainak.