Dér Henrietta

''Nagyon sok történelemíró, jövőkutató, de sok ember is vitába keveredik egy-egy kérdés kapcsán. Pl. kell-e nekünk a múlt, jó-e vele foglalkozni, s nem inkább előre kell-e menni kérdés nélkül.

Csornai Richárd sírjánál

A globalizált, elnyugatiasodott országok minden bizonnyal inkább a jövőre koncentrálnak, s mindenhol azt harsogják, merj változni, tépd ki eddigi gyökereidet, hisz mindenki egyforma és egy célért él.
Minél több éven át gondolkodom ezekről a dolgokról, annál inkább rájövök, hogy igenis fontos a múlt, hisz attól válunk azzá, amik vagyunk. S ha ápoljuk a múltunkat, akár rengeteg értéket is adhat. Ebben biztos vagyok. Az emberi mélységekben rejtőzik az érték, akár régre visszamenőleg is. Lehet közben fejlődni, változni, de a gyökerünk mindig megmarad. S mitől lesz egy fának gyökere? Attól, ha locsoljuk, ápoljuk s tiszteljük őt.
S a legigazabb értékekkel teli ember úgy tud óriásfává fejlődni, ha a fejlődése közben a jelene is és a jövője is a múlt kérgéből táplálkozik. S vajon a legbölcsebb fák miért kérgesek? Mert mélyre vésték a múltat.
Tudjuk, honnan jöttünk, s tiszteljük értékeinket. Ezért is fontos, hogy a fa, melyet több évszázaddal ezelőtt elültettünk, ne korhadjon el. Locsoljuk, tiszteljük, s a lombok tetején a saját hajtásainkat is az égig tudjuk növeszteni. Egy fába préselve a történelmünket. A mi történelmünket.” -- mondta Dér Henrietta utolsó éves, másoddiplomás politológushallgató, egyben a Sugarloaf zenekar énekesnője s a 2004-es Megasztár egyik felfedezettje az idén júliusban, amikor a Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetem kapcsán megkérdeztem tőle, neki mit jelent az a szó, hogy ''múlt”.
A ''múlt”, mely egészen új értelmet nyer egy ''Magyar”-ból érkezőnek, ahogy belép a Vajdaságba. Először is rádöbben, hogy az ételeknek itt még van ízük. Olyan igazi, ''múltbéli”, melyet legutóbb az EU-csatlakozás és az azzal érkező vegyianyag-dömping előtt érezhettünk.
Aztán a rájön, hogy a múlt itt még nagyon is valóságos jelen. Hál' istennek.
A Pelivan ugyanúgy áll, fagyija továbbra is világhíres (én csak tudom!), tulajdonosa pedig nemcsak emlékszik a hét évvel ezelőtt született, akkor még teljesen pártatlan csokifagyis cikkre, de a szerzőjét jutalomgombócokkal és közös fényképpel azóta abszolút pártossá is tette.
Megyeri Lajos és Rákity Éva zeneművészek ugyanúgy gondosan nevelik tanítványaikat és koncerteznek, sőt Gerschwin-estjük talán az eddigi legjobb, legszórakoztatóbb munkájuk.
Szandi is ugyanolyan, csak most már nem a kisbiciklin, hanem a motorján száguldozik. Mindig is menő csaj volt, no.
És még az itteni gyógyszerészet is épp úgy alkalmazkodott a jelenhez (egy egész érdekes gyógyszerellátási struktúra révén, melyhez hasonló, nem is tudom, van-e még a világon), mint ahogy őrzi a múltat. A múltat, melynek olyan jeles képviselői voltak, mint Csornai Richárd gyógyszerész, egyben világhírű ornitológus (többet róla a Csantavéri Újság tavalyi két számából tudhatnak meg), vagy Szilberleitner Ferenc, aki nemcsak az első gyógyszertár, hanem az első automobil tulajdonosa is volt Szabadkán. Ő már akkor értette, amire Heni is gondolt: akkor haladunk, ha a múltra támaszkodunk, de a jövő felé nyitunk, és locsolgatjuk az új hajtásokat.
A Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetemek mindig egész különlegesek. Attól is persze, hogy mindig nagy nevek, komoly tudósok és közéleti személyiségek vesznek részt rajuk, és laknak kollégiumi szobákban a fiatalokkal együtt, de attól is, hogy valahogy mindig egész különleges élményben lesz része az embernek.
Ez esetben az én különleges élményem nem most, július 7-étől 10-éig, hanem hét éve született meg, és nem Hét Napig tartott, noha azzal kezdődött, és remélem, folytatódni is fog velük. (Németh István ugyan elég keserű képet festett a július 6-ai lapszámban, de én hiszem, hogy azt, ami valódi értéket ad az élethez, nem engedik elveszni az értelmes emberek.)
Folytatódni velük és mindazokkal, akik által varázslatos hellyé válik a Vajdaság. Hiszen egy különleges, mély kapcsolat által különleges barátokra leltem itt és olyan élményekre, melyek örökre a szívemben maradnak.
A gyökereinket nemcsak a szakmánkban, hanem az életben is meg kell találnunk, hiszen mibe kapaszkodnánk, ha nem beléjük?!
Hét éve, 2004 júliusában vendégszerzőként ezt írtam a Hét Napban:
''És hogy miért lehet büszke a Vajdaság Dér Henriettára? Mert példát mutatott abból, hogy erős akarattal, töretlen hittel mindenki elérheti a célját, de legalábbis ráléphet arra az útra, ami mind magasabbra visz, nemcsak a célok (hiszen azok közben is alakulnak), hanem önmagunk tekintetében is. Ez az út messze nem fájdalommentes és nem is rövid, ezért csak azok tudják végigjárni, akik biztos alapokkal rendelkeznek. Az alapokat viszont nem lehet egyedül megvetni, azt a környezet alakítja, a család, a pedagógusok és mindazok, akik értő figyelemmel kísérik és láthatatlanul segítik egy ember kibontakozását. Manapság sajnos nagyon kevés helyen történik ez meg, ezért Dér Heni is igazán büszke lehet a vajdaságiakra.
Ha valaki figyelte a Megasztár című műsort és a szereplők pályafutását, akkor láthatta, ki honnan indult, és hova érkezett meg a végére.
Nemet mondani és a pillanatnyi csábításnak ellenállni ugyanis csak az tud, akinek van tartása. Tartása pedig annak van, aki belül eljutott odáig, hogy saját, belső igényből táplálkozó, hosszú távú céljai vannak, vagyis szabad. Szabad-ka.”
A Vajdaságban tudnak valamit.
Minden vajdasági gyógyszerészt és érdeklődőt szeretettel látunk a Nyári Egyetemeken és egyéb programokon is. Erről és egyéb szakmai hírekről a http://figyok.org oldalon tájékozódhat bárki, kortól, nemtől és lakhelytől függetlenül!