Hogy egyetlen hazugság sem tarthat örökké, arra saját tapasztalatomból jöhettem rá. A füllentéstől segítséget reméltem, de éppen az ellenkezője történt annak, amit elterveztem.
Történetem a korábbi szünidők egyikébe nyúlik vissza, amikor egy reggelen édesapámat telefonon utasította a főnöke, hogy induljon azonnal egy hosszabb üzleti útra. Mivel a családunkban az ő dolga gondot viselni a háziállatokra, megkért engem, etessem meg őket, ha eljön az ideje. Hej, büszke is voltam, hogy kicsiny létemre ily fontos feladatot bízott rám! Nem sokkal azután, hogy édesapám kilépett a házból, megjelentek a barátaim, és játszani hívtak. Mi tagadás, ennek még jobban megörültem! Olyannyira, hogy minden felvállalt kötelesség szinte abban a pillanatban kitörlődött a tudatomból. Fociztunk, bújócskáztunk, újabbnál újabb játékokat gondoltunk ki... Közben szinte észrevétlenül beesteledett. Egyszer-kétszer ugyan eszembe jutott a rám bízott munka, de igyekeztem a lehető leggyorsabban elhessegetni a kellemetlenkedő gondolatokat. Legfeljebb majd azt állítom, hogy megtettem, amit kért tőlem az apám. Úgysem lesz semmi bajuk azoknak a jószágoknak, ha ma nem kapnak vacsorát! - morfondíroztam magamban. Amikor viszont megláttam az utcasarkon beforduló apámat, bizony megszeppentem, odalett a merszem. Elkéstem. Kifutottam az időből.
- Fiam, megetetted-e az állatokat? - kérdezte tőlem az apám nyugodt hangon.
- Igen! Hogy is felejthettem volna el ilyen fontos munkát? - válaszoltam volna ugyanolyan higgadtsággal, de a hangom beleremegett a füllentésbe. Az állatok vályúja üres volt, a zsákban ugyanannyi ennivaló volt, mint reggel, apám szemöldöke pedig egyre szigorúbban emelkedett a rám szegezett szúrós tekintete fölé. Hirtelen nagyon vacakul éreztem magam.
- Nem kell hazudnod, fiam, mert a tények ellened szólnak - enyhült meg váratlanul a láthatatlan szorítása. A szomorúan nyugodt hangjában benne volt a korholás is és a megbocsátás is. A jószágok egyébként kaptak vacsorát, mert az etetéssel az apám édesanyámat is megbízta. Mondván, ha nekem netalán más, fontosabb elfoglaltságom akadna, ne éhezzenek az állatok...
Tanulságos lecke volt.
BÁRÁNY János, Torontálvásárhely
Moša Pijade iskola, 6/1