A választások dátumát még mindig találgatások övezik, az Alkotmány azonban egyértelműen fogalmaz — figyelmeztet Ladóczki Gyula, a Köztársasági Választási Bizottság tagja.

— Az Alkotmányban az áll, hogy 90 nappal a parlamenti képviselők mandátumának lejárta előtt kell kiírni a választásokat. A másik pedig, hogy minimum 45 és maximum 60 nap áll rendelkezésre a választás meghirdetésétől a megtartásáig. Június 3-án alakult meg a parlament 2016-ban, tehát egy kis matematikával kiszámolhatóak a potenciális dátumok. A választási bizottság december óta folyamatosan dolgozik, ülésezik, most tanfolyamokat bonyolítunk le. Vannak ugyanis változások, december folyamán oktatókat képeztünk ki, akik vizsgát tettek, és ők tartják majd meg a képzést azoknak, akik szavazatszedő bizottsági tagok szeretnének lenni. A parlamenti pártok frakciói küldhettek jelölteket. A másik újdonság — mely a kormány javaslata volt, a választási bizottság pedig elfogadta, és benne lesz az új rendeletben is —, hogy kiszélesítik a megfigyelők hatáskörét, azaz a választás teljes időszakában megfigyelők lehetnek, követhetik a statisztikai hivatal, a munkacsoport és a szavazatszedő bizottságok munkáját is, tehát sokkal nagyobb jogosítványuk lesz, és ez egy fontosabb változás. A harmadik módosítás, melynek már csak a technikai kivitelezése a vitatott, hogy amint a szavazatszedő bizottságok befejezik a munkájukat, és aláírják a jegyzőkönyvet, azt azonnal beszkennelik, és küldik a statisztikai hivatalba, így gyorsabb előzetes eredményre számíthatunk.

— Parlamenti eljárásban van a választási törvény módosítása és kiegészítése, mely olyan megoldásokat is tartalmaz, amelyek jelentősen kihathatnak a nemzeti közösségekre, azaz képviselőválasztási jogukra — hangsúlyozza Raša Nedeljkov, a választások átláthatóságát figyelő CRTA (Centar za istraživanje, transparentnost i odgovornost) szervezet programigazgatója. — A kulcsfontosságú újdonság, hogy a Köztársasági Választási Bizottság kapna felhatalmazást arra, hogy eldöntse, a választási lista benyújtója nemzeti kisebbségi párt-e, mégpedig az illetékes nemzeti tanács bizonylata alapján. Nem vitatható a javaslattevő jószándéka, hogy megakadályozza a természetes küszöbbel való visszaélést, ám nem egyértelműek azok a kritériumok, amelyek alapján a nemzeti tanácsok kiadhatják vagy megtagadhatják a bizonylat kiadását. Szélesebb kontextusban ez annyit tesz, hogy a feszült politikai viszonyok és a demokratikus alapelvek hanyatlása mindig veszélyezteti a nemzeti kisebbségek érdekeit. Egyébként mélyen hiszek abban, hogy egy társadalom demokratikus karakterét a legegyszerűbben az alapján lehet értékelni, hogy a nemzeti kisebbségek milyen jogokat élveznek.

A CRTA programigazgatója szerint óriási kihívás előtt állnak a munka mennyisége és összetettsége miatt. Az előző választásokon szerzett óriási tapasztalatok birtokában is tisztában vannak a hatalmas felelősséggel, vagyis hogy teljes és objektív képet nyerjenek a választásokról. A megfigyelést széles körben végzik majd, a voksolás napján legalább 450 szavazóhelyen lesznek embereik, akiket reprezentatív és véletlenszerű mintavétel alapján jelöltek ki. Már a múlt év végén megkezdték az öt nemzeti frekvencián sugárzó tv-adó műsorainak monitoringját, február közepétől pedig terepi megfigyeléseket végeznek és a közösségi oldalakat analizálják. Nedeljkov nem túl optimista annak kapcsán, hogy valóban megteremtődhetnek-e a demokratikus választások feltételei, szerinte az érintett intézmények nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy munkájukat a törvényes felhatalmazásokkal és a közérdekkel összhangban végezzék.

Hangsúlyozza, hogy a választási küszöb hirtelen csökkentése ellentétes a Velencei Bizottság ajánlásával, mely szerint választási évben a választási törvényeket nem szabadna módosítani. Szerinte a hatalom ezzel a lépéssel a bejelentett ellenzéki bojkott hatásait kívánja semlegesíteni és a demokratikus intézmény látszatát kelteni. Arra is rámutat, hogy a hatalmi és az ellenzéki pártok párbeszéde során, mely európai parlamenti képviselők közvetítésével történt, egyáltalán nem volt szó a választási küszöb csökkentéséről. Szerinte a tárgyalás folyamán egyik oldal sem mozdult el saját kezdőpozíciójából, így a fő célt nem sikerült elérni, az viszont, hogy a két fél tárgyalóasztalhoz ült és kommunikált, előrelépésnek tekinthető. A választási kampány során a médiajelenlét kiegyensúlyozottságára, a tisztségviselői kampány gyakorlatára, a közvagyonnal való visszaélésre és a szavazópolgárokra gyakorolt nyomásra helyezik a hangsúlyt, a szervezet szerint ugyanis ezek veszélyeztetik a leginkább a választások tisztaságát.

Mihal Ramač újságíró, politikai elemző szerint a vajdasági nemzeti közösségek — a magyarok kivételével — tudják, hogy nem függ tőlük semmi, így nem fogják a nacionalista, sőt soviniszta ellenzéket támogatni, a nemzeti tanácsok többsége pedig a hatalmi párt meghosszabbított kezeként működik, így nem csoda, hogy a kisebbségek sokkal tömegesebben támogatják a jelenlegi hatalmat, mint egykor Miloševićet. Hangsúlyozza, hogy a haladóknak nagyon sok biztos szavazójuk van, akik a bizonytalanokra is hatással vannak, így a választásokat bojkottálók vereségre vannak ítélve. Az ellenzék nem egységes, nem tud közös programot bemutatni, nincsenek megfelelő jelöltjei, a társadalmat illetően tömeges elégedetlenség helyett inkább tömeges apátiáról beszélhetünk. A bojkott pedig nem elfogadható azok számára, akik változásokat szeretnének. A nem szélsőséges, mérsékelt polgárokat az Európa-ellenes, soviniszta ideológia nem tudja megszólítani, egyre kevesebben vesznek részt az újvidéki tüntetéseken, pedig egy évvel ezelőtt több ezren vonultak utcára, most viszont alig százan, mert nem hajlandók közösséget vállalni a szélsőséges nézeteket vallókkal. A civil szektor bezárkózott, nem tud hatni a szélesebb tömegekre, így a választások eredménye szerinte nem lehet kétséges.

A nyitókép Szalai Attila illusztrációja