Az ifjak és alkotásaik

Bajsán az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre kilencedik alkalommal szervezett nemrég kézművestábort. A mintegy 70 részvevő Gunarasról, Horgosról, Kishegyesről, Kúláról, Magyarkanizsáról, Szabadkáról, Topolyáról, Tornyosról érkezett, és természetesen a helybeliek is képviseltették magukat. A Sár utcai tájház terebélyes eperfájának árnyékában öt napig serény alkotómunka folyt. A népi kismesterségeknek Bajsán is nagy hagyománya volt, a fortélyokat generációról generációra sajátították el. Az önellátó gazdálkodás megszűnésével, az iparosodás megjelenésével ez a folyamat megszakadt, kihaltak a kézművesszakmák. A 90-es évek végén környékünkön egyesületek alakultak a népi kultúra megmentéséért, a kézművesség újbóli életre keltéséért. E nemes célt szolgálja a bajsai kézművestábor is.
A szövőtanfolyam oktatója immár negyedik éve a békéscsabai Lakatos Istvánné, Marika. A szövéssel foglalkozók megismerkedhettek a ritka felvetéssel készült, vastagfonállal csomózott perzsaszőnyeggel, a vászonszövők a szálbehúzásos technikával, a gyapjúszövők pedig a ferdeminta alkalmazásával. A karmantyúszövést az érdeklődők a helybeli Oroszi Ibolyától és Szuzana Bobictól sajátították el. A hímzés iránt érdeklődőket az edelényi Gál Andrásné, Zsóka és a sárospataki Koscsó Istvánné, Zsuzsa oktatta. Az idén a részvevők a drávaszögi hímzéssel ismerkedtek meg, melynek lelőhelyei Hercegszőlős, Nagyharsány, Csúza és Vörösmart. A kontyfőkötő anyaga régen fekete muszlin, klott vagy selyem volt, erre fehér hímző- vagy gyöngyfonallal varrtak. Jellegzetes motívum a rózsa, tulipán, hársfavirág, szegfű, melyet lapos-, szár- és láncöltéssel, sántavetéssel és nyakbaöltéssel készítettek. A hagyományos motívum napjainkban egy-egy ruhadíszen vagy lakástextílián él tovább. Szuhankó Ruzsena elnök asszony örömmel nyugtázta, hogy a részvevők fele gyermek. A kézművesség elsajátítása az iskolai oktató-nevelő munkájából hiányzik, ezért a velük való foglalkozás hiánypótló szerepet tölt be. Nagy érdeklődést tanúsítottak az új ismeretek és munkaszokások befogadására, megélték közben az alkotás örömét, valamint megtanultak alkalmazkodni is egymáshoz, hiszen többgenerációs csoportban alkottak.
A nemezelést a helybeli Belovári Belinda, a fazekasságot a palicsi Sram Tibor, a csuhéjátékokat a kishegyesi Kollár Ilona, a gyöngyfűzést a helybeli Koszó Teréz, a szakajtófonást a szintén helyi Szuhankó Sándor oktatta. A szemet gyönyörködtető tárgyak elkészítése motivál, fejleszti a személyiséget, és arra ösztönzi az ifjú nemzedéket, hogy aktív művelője, éltetője legyen őseink hagyatékának.
Az Etno kézműveskör aktivistái azon fáradoztak, hogy a tábor apraja-nagyja otthonosan érezze magát.