1970-ben csatlakozott a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportjához, s az elődökhöz méltóan játszik, szervez, lelkesít nemcsak a ,,parkok városában' - Megfordult Bajmokon, Kulán, oszlopos tagja volt az első Vajdasági Magyar Amatőrszínháznak - A Berta Ferenc Zsebszínház színpadán egy homlokcsókkal is beéri - Győrfi Sándortól elválaszthatatlan a pódiumon és a magánéletben egyaránt - Legutóbb kiváló alakítást nyújtott Alfonso Paso Az (i)gazság visszaüt című vígjátékában
Jóslatokba sohasem bocsátkozott, mert - szerinte - mostanság örökre állni látszik az idő, vajon mit sejthet az ember a holnapból, ha minden poharat eltörtek, elrepesztettek. Színházaink, művelődési egyesületeink kezébe fehér botot adtak, melléjük vakvezető kutyát. Mit tehet egy műkedvelő, aki előtt a kaput becsukják, és ezt mondják: ,,Te is rosszkor születtél, és rossz helyen. Csak dolgozhat, csak elmehet az éjszakába - és játszik. Az élet lényege és értelme a játék... De halálosan komoly játék, mondja Győrfi Klára, több vajdasági magyar művelődési egyesület, színjátszó csoport hajdani és mostani tagja, pótolhatatlan tagja, aki mondott már verset, prózát és megpróbált mindig az emberi harmónia és szépség útjain járni, akkor is, amikor a bécsi erdő nem nekünk, magyaroknak mesélt.
Élettársához, Győrfi Sándorhoz hasonlóan Klári sem szokott üzengetni a színházi világnapon, megköszönni az el-elmaradozó társadalmi elismeréseket, kaviárt rendelni tükrös kávéházakban. Klári nem is tudja talán, hogy mióta áll áldozatkészen a színpadon s a színfalak mögött - ha megkérik, akkor súg is, vasalja a kosztümöket, gépeli a színdarabokat, sminkel és öltöztet/vetkőztet -, talán azt sem tudja/érzi, hogy már régtől körülötte (és Sándor körül) forog az amatőr színjátszók világa. Intézmény, legenda, rá épül/t hajdanán - pályakezdő korában - a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a bajmoki Jedinstvo-Egység ME, a kulaiak, az első Vajdasági Magyar Amatőrszínház és a Berta Ferenc Zsebszínház repertoárja. Azt mondják - sok helyütt hallottam -, hogy a nézők Óbecsén, Szenttamáson és másutt - nem is magát a darabot, hanem a mindig elegáns dámát, a sziporkázó humorú, örökké tetszeni és hódítani vágyakozó Klárikát akarja/akarta látni. Látni akarta már a 70-es években, amikor betévedt a zombori Kaszinóba. A rendezők - Szabó István, Vajda Tibor, Győrfi Sándor és mások - egymást túllicitálva ajánlották neki a hálásabbnál hálásabb szerepeket, sok-sok műkedvelő: Pénzes Kati, Krizsák László, Bittó Tamás, Izelle Károly, Robotka Angéla és István, Dognár Zoltán maguk is nézőkké, tapsoló nézőkké váltak mellette. S Győrfi Klára nem a régmúlt idők, a szép tegnap elfelejtett színésznője. Ma is sziklaszilárd tartóoszlop, ahogyan mondani szokás: nélkülözhetetlen szerkezeti elem a vajdasági magyar amatőr színjátszás fejlődéstörténetében.
A nulláról kellett egy nagyot lépni, színházat elővarázsolni a semmiből. Az elődök érdeme vitathatatlan. A zombori műkedvelők 1919-ben megalakították a Magyar Közművelődési Egyesületet, 1939-ben Bosnyák Ernő mozifilmjének a szereplői is műkedvelők voltak. 1945-ben Herceg János lett a magyar művelődési egyesület elnöke, s már 1953-ban megalakult a hivatásos magyar társulat, de a nagy lobogás mindössze két évadon át tarthatott. A társulat felszámolása után Zsilli Gizella és társai a Kaszinó parányi színpadát találták alkalmasnak arra, hogy népművelő munkát végezzenek rajta. A legnehezebb időszakban, amikor a városi/községi támogatás is megszűnt, Győrfiék újjászervezték az együttest, bemutatták Miller Édes fiaim című drámáját, majd évek múltán egymást követték az események. Kabaré-összeállításokat vittek színre, vígjátékokat, gyermekelőadásokat, Frank Baum Óz, a nagy varázsló című mesejátéka ovációkat váltott ki. Klári rendületlenül élte életét a színpadon, megmérettetett valamennyi műfajban, minden idejét a játék kötötte le. Valójában a színpadon volt elemében, intenzív életet a színpadon élhetett. Úgy tetszett, oda teremtődött...
Szikrázott, csillogott-villogott a kulai Népkör színpadán. Láttuk Fernando Arrabal Piknik a fronton című abszurdjában, Camus Tévedés című drámájában, az Aznap, amikor a pápát elrabolták című vígjátékban, Bajmokon az Egy bolond százat csinál című blődliben remekelt s közben halkan azt mondta: ,,Nincs ártalmasabb, mint a televíziónak ez az ömlesztett hülyesége, baromsága, amellyel elárasztja mindennapjainkat, ártalmas a manapság olyannyira divatos, ,,alternatív'-nak nevezett, álintellektuális, hazug, lila stílus is, mert semmi mást sem takar, mint kongó ürességet, értelmetlenséget'.
A Népkörben, Kulán Tóth Miklós Az anyós visszajár című vígjátékában komédiázó vénáját kamatoztatta. Kiváló volt az első Vajdasági Magyar Amatőrszínház előadásában, Robert Thomas Szeressük egymást, gyilkosok című szatírájában és A régi nyárban (ebben a megzenésített vígjátékban táncolt és énekelt is). Néhány évvel ezelőtt Sándorral olyasvalamire vállalkozott, ami példaértékű, igen, példaértékű nemcsak itt, a Vajdaságbank, hanem azok számára is, akik az országhatáron túl élnek. A zombori székhelyű Berta Ferenc Zsebszínház egyedülálló teljesítményéről, színházi előadásairól, irodalmi rendezvényeiről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk/írhatunk. Fennállása óta két színművet mutatott be az alkalmi csoport: Edgar Wallace Az ember, aki megváltoztatta a nevét című színjátékát Győrfi Sándor rendezésben és Alfonso Paso Az (i)gazság visszaüt című művét. Klári mindkét előadásban a szekér bakján ücsörgött s magához csalogatta a játszótársakat. Lázadni sohasem lázadt, teszi a dolgát, mert Győrfi Klára a művészetet, az ,,ügy'-et szereti, a színházat, nem pedig a színházban önmagát...