— Az elmúlt év őszén mutattuk be az Operettszínházban a Cigányszerelem című operettet. Kitaláltuk, hogy ebből az alkalomból készítünk egy különleges műsort, mellyel népszerűsíthetjük az előadást is. A Gypsyland együttessel hamar egymásra találtunk, a muzsikusok zsenialitásából adódóan egy kicsit a jazz világába ültetjük át az operett dalait, ezáltal a 20-as, 30-as évek Amerikájába röpítjük a közönséget. Mivel kellett egy jó partner, Peller Annára gondoltam, akivel osztálytársak voltunk, és jól ismerjük egymást. Egyébként Anna rendkívül temperamentumos hölgy, ez jót tesz a fellépéseknek. Minket elsősorban a musical világából ismer a közönség, ezért egy-egy musicalhez is hozzányúltunk, de ha már a cigányzenekarral töltjük el az esténket, a végéről nem maradhatott ki a mulatós blokk sem.

• Mennyire nehéz a teljes produkcióból kiszakítani egy-egy dalt?
— Vannak dalok, amelyek önállóan is nagyon jól megállják a helyüket, de vannak olyanok is, amelyeket nehéz kiemelni. Előadok például a Miss Saigon rockoperából egy részletet, de ezúttal négy cigányzenész kísér, és ez egészen más akusztikai élményt ad a hallgatónak. Általában jól fogadnak minket, igyekszünk megénekeltetni a nézőket, ami a legtöbbször sikerül is. Nemegyszer előfordul, hogy koncert után a buszban is előkerülnek a hangszerek, és hazáig énekelünk. Örömzene ez számunkra, a színpadon is, de azon kívül is. 

• Musical, operett, opera. Hogyan férnek meg ezek a műfajok egymás mellett?
— A musicalek legtöbbször egy kicsit drámaiak, az operettben viszont van könnyedség. Időnként vágyom arra, hogy most ne kelljen meghalni, inkább nevessünk egy jót. Az opera viszont teljesen más, nem is tudom beilleszteni ebbe a történetbe. A nyáron is az volt a szerencsém, hogy az évad már véget ért, majdnem egy teljes hónap állt a rendelkezésemre, hogy felkészüljek. Egyébként igazán a musicalben érzem magam otthon, de azt is tudom, hogy inkább a fiataloknak való műfaj. Negyven-ötven évesen már nem igazán lehet musicalben énekelni, az operettben viszont jóval tovább vannak lehetőségek.  

• Mekkora kihívás volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon Mascagni Parasztbecsület című operában megmutatkozni?
— Nagyon nagy kihívás volt. Először jó kalandnak tűnt, de aztán megjött az egésznek a súlya. Azt sem hallgathatom el, hogy alig tértem magamhoz az örömtől, hogy én ezt megpróbálhatom. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Hogy csak egyszeri kirándulás volt-e, vagy lesz folytatása is, nem tudom. Ha kapok még egy hasonló felkérést, akkor bizonyára sikeres voltam, jól oldottam meg a feladatot, ha nem, azt is tudomásul veszem. Mindenképpen meg kell említenem Bagó Gizellát, az énektanáromat, aki már tíz éve gondozza a hangomat, és nagyon sokat köszönhetek neki.  

• Milyen előadásokban láthatnak a rajongók az új színházi évadban?
— Az Operettszínházban három nagy szerepet is kaptam: az Elisabeth bemutatója, amelyben a Halált játszom, decemberben lesz. Januárban egy operett következik, a Viktória, május végén pedig a Ghost című musical. Novemberre várható az új lemezem megjelenése is, amely az ünnepi hangvétel mellett kicsit populárisabb, poposabb, rockosabb lesz.