,,Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. Mint a lictor, mikor a halálhírt viszi a patríciusnak, s bókol, amint átnyújtja a halálos iratot. Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel, a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk.''
(Márai Sándor: Az öregség)
Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben október 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította. Jelenleg kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Az időseknek szembe kell nézniük azzal, hogy csökken a testi erejük, a munkabíró képességük, elveszíthetik egyes képességeiket, és gyakran megbetegszenek. Nem könnyű feltalálni magukat a gyengült teherbírásuk miatt megváltozott helyzetekben, vagy elfogadni egy eddig elismert szerepnek az elveszítését. Nem megy magától, hogy az ember teret adjon másoknak, sőt bátorítsa az utána jövőt, és erőszakosság nélkül felajánlja a tapasztalatait. A fokozatosan kialakuló új élethelyzet szinte minden idős embert elgondolkodtat és megráz, mert felhívja a figyelmet emberi korlátjaira. Nem magától értetődő elfogadni mindezt, de nem is kell félnie senkinek az öregkor sötét és nyomasztó kilátásaitól. Nem kell elutasítani sem az időskort, és egy mesterkélt fiatalságba menekülni. Az időskornak is megvannak a maga szépségei, amit élvezni is lehet. A héten arra voltunk kíváncsiak, vajon olvasóink félnek-e az öregségtől?
KELEMEN Tamás nagykikindai főiskolai hallgató:
- Ezen még nem is gondolkodtam, hiszen én még messze állok ettől a kortól. Habár, ha jobban belegondolok, rohamosan múlnak az évek, mintha tegnap kezdtem volna az általános iskolát! A középiskolai évek is sebesen tovaszálltak, s ma már a főiskola padjait koptatom. Gyorsan elmúltak életemnek ezek a fontos szakaszai, s ha az elkövetkező évek, évtizedek is ilyen sebességgel suhannak el fölöttem, akkor bizony az időskor nincs is olyan messze. Nem, nem hiszem, hogy félnem kellene tőle, hiszen az élet velejárója, hogy egyszer mindenki megöregszik. Sőt a mai világban szerencsésnek érezheti magát az, aki megéri az öregkort.
LÁSZLÓ Dávid hajdújárási lakatos:
- Nem is tudom, van-e okom félni az öregségtől. Nem is magától az öregségtől félek, hanem attól, hogy vajon milyen nyugdíjasévek várnak majd rám. A szívem megszakad, amikor a szolgálati éveiket becsülettel ledolgozó mai nyugdíjasokra nézek, akik közül sokan a létminimum alatt élnek, s a mindennapi betevő falatjuk előteremtése is gondot okoz nekik. Felvetődik az emberben a kérdés, hogy miért érdemelnek ilyen rossz sorsot, miért nem lehetnek békés, szép nyugdíjaséveik? Nyugat-Európában az idősek legtöbbje, ha az egészsége megengedi, utazgat, világot lát, pótolja mindazt, amit fiatal korában a munka vagy a pénzhiány miatt elmulasztott. Nálunk meg..., de ebbe ne is bonyolódjunk bele, hiszen ebben az országban semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Nálunk az emberek időskorban is ádáz harcot vívnak a puszta megélhetésükért. Egy kicsit tartok a nyugdíjasévektől, de úgy gondolom, akkor majd legalább több időt szentelhetek a hobbijaimnak, s talán horgászni is többször eljutok majd. Csak egészség legyen, a többi meg majd lesz valahogyan!
HEVESI Margit nagybecskereki háziasszony:
- Félek, igen félek az öregségtől. Úgy érzem, nehezen tudnék hozzászokni ahhoz, hogy már nem vagyok a régi, hogy az életerőm és a teherbírásom is megfogyott. Persze, az is lehetséges, hogy ha belekerülök az időskorba, természetesnek veszem, belenyugszom, és teljesen másként vélekedek majd.
VÖRÖS Emese topolyai angoltanár:
- Huszonöt éves vagyok. A családban természetesen vannak középkorúak és idősebbek, s az ő példájukból okulva nem félek az öregségtől. A nagyszüleim, a nagymamáim 80 esztendősek, és még ma is nagyon mozgékonyak, a házimunkát elvégzik, igyekeznek hasznossá tenni magukat. Nagyon remélem, hogy én is megérem ezt a kort olyan állapotban, mint amilyenben a nagyszüleim vannak most. Az anyagi része az időskornak persze problémát okoz, a nyugdíj kicsi, de segítjük egymást, összetartunk. A nagyszülők külön házban laknak, de igyekszünk minél több időt velük eltölteni.
KOVÁTS Sándor szabadkai nyugdíjas:
- Könnyebb megöregedni olyan korokban, amikor az élet kellemes, békés, nyugodt ütemű. A mai nyugdíjasok a társadalom terhére vannak, hiszen el kell őket tartani, mindenki számára feleslegessé váltunk. Korábban ez nem volt így, az idős embert tisztelték a gazdag tapasztalataiért és a tudásáért, ma lenéznek bennünket tehetetlenségünk, kiszolgáltatottságunk miatt. Holott az idősek is fontos szerepet tölthetnek be a társadalomban. Gondoljunk csak a családra. A nagyszülők sokat segíthetnek a gyermeknevelésben, hiszen, a nevelés, a gyerekre való felügyelet nem kizárólag szülői előjog. Manapság, amikor a szülőknek egyre többet kell dolgozniuk, az idősek, a nagyszülők azok, akik a leginkább alkalmasak arra, hogy kisegítsék a családot ezen a téren.
(T.T., tv.)