A jövő év tavaszán választásokra kerül sor Magyarországon. Az esemény minden bizonnyal történelmi jelentőségű lesz, hiszen hosszú-hosszú évtizedek, sőt majdnem egy évszázad után azok a magyar szavazók is kinyilváníthatják politikai véleményüket, akiknek az anyaországukon kívül rekedve eddig nem volt szavazati és egyéb állampolgári joguk Magyarországon.
Régen érkezett már a külhoni magyarság ilyen jelentős mérföldkőhöz. A magyar nemzetpolitikáért felelős tisztségviselők és politikusok most a választási regisztrációra biztatják határon túlra szakadt honfitársaikat, és azt latolgatják, hány szavazatra számíthatnak a politikai ellenfelek.
Akkor tudjuk igazán értékelni a jelenlegi helyzetet, ha belegondolunk abba, hogy néhány évvel ezelőtt hol tartott a magyar nemzetpolitika. A határon túli magyarság egykor jogilag is definiált kirekesztését, senkiföldjén-érzetét megváltoztatta egy tettre kész nemzetpolitika, amely mentes mindenféle üldözési mániától, meghunyászkodástól és rosszindulatú hazugságok terjesztésétől. Most valóban át kellene éreznünk az egyszerűsített honosítás és a szavazati jog jelentőségét, valamint értékelnünk kellene a megtett rögös utat, amely a szimbolikus politizálástól a valódi nemzetpolitikai tettekig vezetett.
Sok megkülönböztetés érte a határon túli magyarságot az elmúlt évtizedekben — határon belül és kívül is. A közömbössé vált emberek nemigen érzik át a valódi jelképek fontosságát manapság. Miért lesz nekem jobb, ha egy település, utca, hivatal vagy intézmény visszakapja a régi nevét? Miért lesz nekem jobb, ha két vagy több nyelven tájékozódhatok, ha élhetek alkotmányos jogaimmal? Miért fontos számomra a magyar útlevél vagy a szavazati jog? — kérdezik sokan. Higgyék el, hogy a jelenlegi helyzet, azaz a kettős állampolgárság intézménye és a szavazati jog megszerzése — egy kis túlzással élve — valamikor az első utcanévtábla helyreállításával kezdődött, tehát jelképeink helyes használata vezetett el idáig, nélküle továbbra is idegen országok másodrendű állampolgárai lennénk. A szimbólumok és a tettek egyaránt lényegesek. De ha valaki számára továbbra sem fontos a magyar állampolgárság, vagy ha valaki továbbra is közömbös a szavazati jog megszerzése iránt, az legalább próbáljon meg rugalmasabban viszonyulni az új helyzethez.
Mert mindenki, aki megkapta a kettős állampolgárságot, új, azaz első szavazó lehet a magyar választási rendszerben, s ismét tizennyolc esztendősnek érezheti majd magát — legalább egy (választási) nap erejéig.
