A fiatalok eredményes népzeneoktatása elismeréseként nemrégiben megkapta a Bonis Bona díjat, melynek fő célja, hogy erkölcsi és anyagi elismerésben részesítse azokat a szakembereket, akik munkájuk során kiemelkedően sokat tesznek a fiatalok tehetségének kibontakoztatásáért. Beszélgetőtársam elmondta, a szülei klasszikus zeneiskolába íratták be, és ötödikes korában részt vett a legelső Batyutáborban, ahol sikeresen „megfertőzte” a magyar népzene. Ez 1993-ban történt, és azóta is tart.

* A népzene szeretete tehát még a pályaválasztásod előtt megmutatkozott. Hogyan lettél mégis informatikatanár?

— Nálunk abban az időben még nem létezett a népzenének intézményesített oktatása. Az szóba sem került, hogy zenei középiskolába menjek, mert a klasszikus zene nem érdekelt olyan szinten, mint a népzene. A műszaki szakközépiskolát választottam, majd pedig a Szabadkai Műszaki Főiskolán szereztem diplomát. Ezután iratkoztam be informatikatanári szakra az egyetemen, majd mesterszakra. A zenére valójában nincs is iskolai végzettségem.

* Ennek ellenére téged mégis a legtöbben népzenészként ismernek. A zenedében informatikát tanítasz, a népzenét pedig máshol oktatod. Hogyan alakult ez így?

— Igen, az emberek meglepődnek, amikor kiderül, hogy nem zenét tanítok a zeneiskolában. A tanulmányaim alatt például többször előfordult, hogy amikor nem tudtak beazonosítani a kortársak, akkor a zenészek azt mondták rólam, hogy tudod, az az informatikus. Az informatikusok meg azt, hogy tudod, ő az a zenész. Ami a népzeneoktatást illeti, már hét éve tanítok. A horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesületben rendszeresen tartok népzenei foglalkozásokat, hetente többször is. Van egy bejegyzett szervezetem is, a Csonka Ferenc és Zenekara Egyesület, mellyel népzeneoktatásra pályázok, így Szabadkán is tartok individuális és csoportos foglalkozásokat. Nagyjából tizenöt diák érintett ezekben az oktatásokban vagy foglalkozásokban. Az elmúlt években a tanulóim nagyon jó eredményeket értek el, jól szerepeltek a magyarországi és a vajdasági népzenei versenyeken.

* Számos díj, elismerés és kitüntetés tulajdonosa vagy. A teljesség igénye nélkül fel tudnád sorolni a legfontosabbakat, melyekre a legbüszkébb vagy?

— A Középiskolások Művészeti Vetélkedője kapcsán elmondanám, hogy ott van népzenei kategória, és középiskolás koromban részt vettem ezeken a versenyeken, és mindig az első díjat kaptam. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy méltatni akarom a KMV jelentőségét, a többi kategóriában is nagyon sok olyan ember van ugyanis, aki ott tudja először kibontakoztatni a tehetségét. A díjaim közül kiemelném a Vass Lajos-nagydíjat, a Nívódíjat a stílusos zenei kíséretért és az erdélyi Tárkányi János-díjat. Ezután kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, ez az egyik legjelentősebb, hiszen állami kitüntetés, melyet népzenei szakmai bizottság ítél oda. 2019-ben következett a Halmos Béla-vándordíj, melyet csak a népzenei prímások kaphatnak meg, és ez az egyik legrangosabb elismerés számukra, meg a mostani Bonis Bona díj.

* A Bonis Bona díjat a tehetséges fiatalokat segítő népzenei tevékenységeddel érdemelted ki. Miért vállaltad fel ezt a küldetést, hogy népzeneoktató legyél amellett, hogy pedagógusként informatikát tanítasz az iskolában?

— Bármivel foglalkozik is az ember, eljön az idő, hogy lesz egy olyan tudása, amelyet már át lehet adni valakiknek. Fölébred benne az ösztön, hogy át kell adnia a tudását. Már korábban is volt rá példa, hogy felkerestek azzal, tartanék-e hegedűórát. Az oktatás Horgoson hét évvel ezelőtt vált rendszeres foglalkozássá. Ez nem az én kezdeményezésem volt, sőt, nem is az egyesületé, hanem a szülők fogtak össze, hogy szerezzenek tanárt, mert volt néhány diák, akit érdekelt a népzene. Így indult, és csak egy-két év múlva karolta fel ezt a kezdeményezést a helyi Bartók Béla-egyesület. Párhuzamosan ezzel a történettel én jelentkeztem a szabadkai Népkörben, hogy próbáljunk meg csinálni valamit ezen a téren. Ezek voltak a kezdetek. A hét év nem hosszú idő az oktatás terén, de a diákok sikeresek. Össze tudtunk állítani egy zenekart is, a Kamrás együttest, mely már koreográfiákat is kísér. Szép eredményeket érnek el magyarországi és vajdasági versenyeken is, ennek a következménye, hogy valaki úgy gondolta, méltó vagyok a Bonis Bona díjra. Magyarországon a népzeneoktatás már régóta intézményesített keretek között folyik. Vajdaságban erre nem nagyon van lehetőség, a Szabadkai Zeneiskolában is csak népi ének szak van középiskolai szinten, de népi hangszer nincs. Több helyen oktatják a népzenét Vajdaságban, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt csinálja. Észak-Vajdaságban igen, de egyébként egyesületeken belül vagy valahogy másképp oldják meg.

* A Kamrás együttesen kívül vannak-e olyan nevek a tanítványaid közül, akiket szívesen megemlítenél?

— Tillinkó Luca nagy tehetség, ő a Kamrás zenekar egyik prímása, de külön kell a kettőt említeni, hiszen a Kamrás mint zenekar is jól szerepel, Luca pedig szólistaként is jó. A szabadkai Kolozsi Anna is igen tehetséges, ő legutóbb a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn kiemelt aranyat kapott, de már tavaly és tavalyelőtt is díjazott volt. Vele három éve foglalkozom, és ez alatt a rövid idő alatt nagyon szép teljesítményt mutatott fel. Ügyes és reménykeltő tehetség Radics Zara is, ő egy kilencéves, horgosi kislány, aki már több helyezést ért el különféle versenyeken. Ő hétéves kora óta hegedül, én két éve foglalkozom vele. A vonós hangszereknél egyébként különösen fontos, hogy idejében kell kezdeni, mert annyira időigényes megtanulni, hogy ha valaki húszévesen kezd el hegedülni, ott már nem lesz idő fölfejlődni.

* A siker a diákok tehetségét tükrözi, de ebben a tanárnak is nagy szerepe van.

— Itt is kettőn áll a vásár. Ha a tanár pedagógusként vagy szakmai felkészültség terén nem megfelelő, akkor nem tudja kibontakoztatni a tehetséges diákot. Ez fordítva is igaz, lehet az a legjobb pedagógus és a legjobb tudású szakember, de ha nem tudja a diákot kellőképp motiválni a gyakorlásra, akkor ott nem lesz eredmény.

* Hogyan működik ez: te keresed a tehetségeket vagy a tehetséges gyermekek szülei keresnek fel téged? Most egyáltalán van-e kapacitásod újabb diákok felvételére?

— Egyik is, másik is lehetséges. Egyébként arra is van példa, hogy valaki klasszikus hegedű szakra jár, de közben népzenét is szeretne tanulni. Oromról jár be hozzám Horgosra egy diák, Balogh Áron, az ő hegedűtanára javasolta, hogy keressenek fel engem. Kolozsi Annáék esetében pedig a szülők kerestek fel, és úgy indult a történet. Most egyelőre van kapacitásom újabb diákokra, mert lemorzsolódás is tapasztalható. Van, aki föladja, másról kiderül, hogy ez nem neki való, és arra is volt már példa, hogy közöltem a szülőkkel, feleslegesen raboljuk egymás idejét. Ha a gyerekből hiányzik a tehetség, akkor más foglalkozást érdemesebb keresni számára. A zene terén két dolog nélkülözhetetlen, az egyik a zenei hallás, a másik pedig a ritmusérzék. Ha ezek közül akár csak az egyik nincs meg, akkor esélytelen.

* Van arra lehetőség, hogy táborokban, esetleg valamilyen nyílt napon meghallgassad a fiatal, tanulni vágyó hegedűsöket?

— Nem tartok ilyen jellegű meghallgatásokat, de persze nyitott vagyok. Időnként van fölkérés, hogy táborokban tanítsak, el is szoktam vállalni. Saját tábort nem tartok, van már sok, ezért nem látom értelmét. A saját diákjaimnak szoktam tartani zárt jellegű, többnapos, nyári foglalkozásokat. Valamint arra is ösztönzöm őket, hogy amikor csak lehet, tanuljanak mástól is, akár magyarországi, akár itthoni népzenei táborokban.

* Milyen tervekkel tekintesz a jövőbe?

— Folytatom a népzeneoktatást. Hogy milyen helyszíneken meg milyen feltételek között, azt nem lehet előre tudni, hiszen nekem is alkalmazkodnom kell a körülményekhez. A horgosi oktatás egy állandó pont, Szabadkán pedig változik, hogy mikor és hol, de a munka folyik. A közösségi oldalakon bárki rám írhat és érdeklődhet, ha van kérdése, vagy szándéka tanulni, vagy a gyerekét taníttatni.

* Szoktál együtt koncertezni, táncházakat tartani a tanítványaiddal?

— Igen, szoktak lenni közös produkciók, fellépések is, amikor erre van igény. Szeptemberben Topolyán szervezik meg a Vajdasági Táncháztalálkozót, oda úgy kaptam a fölkérést, hogy a táncházat a diákjaimmal muzsikáljam, azaz a Kamrás zenekarban. Tartottunk már közös koncertet Magyarországon is, meg Vajdaságban is.

* Eddig több lemezed is megjelent, készül esetleg egy következő?

— Az elmúlt években három önálló lemezünk jelent meg, most dolgozunk a következőn, hogy ilyen formában is megörökítsük a munkásságunkat. Az ötlet már megvan, de a megjelenésig még rengeteg munka vár ránk.