Holtomiglan-holtodiglan, de csak a muzsikában, amit földi erő meg nem ingathat - Megyeri Lajos, a ,,tehetségvadász Rákity Évát tudja minden hangversenyen maga mellett, a tőle elválaszthatatlan művészt - A korlátozott lehetőségek ellenére hangsúlyossá tették jelenlétüket nemcsak Szabadkán, hanem Magyarországon is.
Tudjuk: Megyeri Lajos, a szabadkai ,,tehetségvadász több évtizede komponál, van jelen a muzsika csodálatos világában, s habár mindig aggódtunk, hogy egyszer majd elnémul a rádió, elszürkül a televízió képernyője, mert a világ állapota durván elorozza előlünk Beethovent és Bachot, Wagnert és Verdit, Fényes Szabolcsot és Horváth Jenőt (nem lehet a muzsikus mindig fennkölt), hinni akartunk nagy szerelmekben, abban, amiben Megyeri Lajos is hitt/hisz: hogy a művészet, a zeneművészet, akár törékeny slágermuzsikával is szívünk és lelkünk csücskében megmarad életelixírnek.
Nem akarom újra és újra bemutatni Lajost, régtől ismerjük a kellőképpen ambiciózus, akaraterős muzsikust. Arról szólunk, hogy ezt a cudar valóságot ő sem volt kénytelen elviselni egyedül, mert melléje szegődött a sokoldalúan tehetséges Rákity Éva, akiről kevesebbet hallottunk, mint a Mesterről.
- Azt ma már nagyon kevesen tudják - az emlékezet halványul -, hogy pótolhatatlan munkatársam népszerű harmonikaművészként Beethoven-hangversenyt is adott. Sokan felkapták akkor a fejüket: Beethoven csillogó-villogó harmonikán? A Moszkvai Akadémián néma áhítattal hallgatták a zenebarátok Évát. S aztán megindult a sikerszéria: hangversenyek Európa-szerte, a Splendid együttessel megfordultak Franciaországban, Grand Prix-t nyertek nem egy vetélkedőn, a tengerparton is muzsikáltunk, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban. Éva megindult a csillagokig vezető úton felfelé: minden hangszer, amelyhez hozzányúlt - harmonika, dob, gitár, orgona -, ujjai által megnemesedett. Énekelni sohasem énekelt, erre Bajza Viktóriát szólítottuk fel, és még sokukat...
- Éva szerény, és szeretne elbújni a népszerűség elől az egérlyukba. Mondandómnak befoglaló formáját is az a tény határozza meg, hogy Éva több évtizede tevékenykedik a pályán, mostanság leginkább a könnyű zene, a szórakoztató muzsika sűrűjében. Ideillő kezdősorral: rohan az idő. Kétértelműen is: egy aktív, alkotó ember életében nem kor az a néhány évtized, a könnyűzene életében viszont sosemvolt jelentőségű korszakot ível át.
Magyarkanizsán kezdődött minden.
Nevek tódulnak elő: Varga Péter, Krizsák Irén, intézményekről hallunk: a Mladostról, a Szabadkai Zenedéről, az Iparosok Klubjáról, zenei műfajokat sorolnak: népdal, népzene, operett, opera, musical, sanzon stb. Mindenekelőtt a táncdal az örökké ,,menő.
Most Éva veszi át a szót:
- A tanár úr valamiféle hihetetlen makacssággal és nagy-nagy hozzáértéssel választotta ki magának, nekünk azokat a tanítványokat, akik most már megállnak a saját lábukon. Mindig azt mondta, mondja ma is: ,,A repertoárhoz, amelyet prezentálunk, énektudás szükségeltetik, mozgáskészség és az a fluidum, amelyet a személyiség varázsának szoktunk mondani. Azt nem állíthatom, hogy valaha is holtponton voltunk, a Népszínházban is feltaláltuk magunkat. Lajos, a Mester a Dundo Maroje című musicalt vezényelte és hangszerelte - magas színvonalon, a Cabaret című produkciót 55 alkalommal mutathattuk be... és hát itt vannak, itt voltak a fiatalok, a mi fiataljaink: Dér Henrietta, Bencsik Tamara, Shirley Dimaano, a Fülöp-szigetek csalogánya, Pósa Tímea, Miskolci Diána, a topolyai Gábor Zoltán, Molnár Lilla és még annyian, akik nálunk, a zenede tanári szobájában vagy a Mester magánlakásán mint a harmónia elkötelezettjei tanultak sokat a szakmáról... és hát... így... közös nyelvet beszélünk. Talán-talán ,,felfedeztek bennünket a Vajdaságban is. Külföldön nagyra értékelik a Mester munkásságát, a Cambridge-ben megjelent zenei Ki kicsoda? szerkesztői címszóban ismertetik tevékenységét.
A körülmények egyébként lesújtóak.
- Mi optimisták vagyunk. A muzsika az ember számára elsősorban szórakozás, és - ebben a mivoltában - örömforrás. A Mester tervez, lót-fut, gondolkodik, mindig előáll egy újabb Nagy Ötlettel. Mostanság a bioszférát keresztül-kasul átzengi a sokasodó elektronikus hangsugárzó: a rádió, a tévé, a hanglemez, a kazetta, a video, a CD, a DVD - mi azonban mégis életképesek vagyunk, gondolom.
Amit ők ketten adnak nekünk: gazdag, fordulatos és mégis érzékeny dallamvilág, érdekes és izgalmas ritmusképletek. Kiváló a hangszerelés is, mindketten mesterei a miniatűr formáknak. Együtt az úton... szabályos léptekkel.