A nonprofit, mégis életképes polgári tömörülés tevékenységéről ezúttal Máté Mónika fiatal elnök asszony és Szolnoki Mónika egyesületi tag nyilatkozott. 

— Tervek? Nos, ebben az évben is több mindent szeretnénk megvalósítani, beleértve a Vásártér részleges rendezését is. Ez utóbbi munkálatok során nemcsak az években kiszáradt, illetve kivágott öreg fák helyére ültetnénk új eperfacsemetéket, de a korábban megkezdett parkosítás/tereprendezés is folytatód(hat)na az egykori disznópiaci részen. Mint ismeretes, falunk fiatalságának egy csoportja a nevezett lokációra sportpályát álmodott, melyhez — bizonyos ígéretek szerint — belátható időn belül a szükséges tervdokumentáció is elkészül.

A fiatalos lendülettel megfogalmazott elképzelésekhez persze ritkán lehet együttműködő partner(eke)t találni. A torontálvásárhelyi zöldek esetében sincs ez másképp. Vagy mégis?

— Az Antalfalva felé vezető nyári út mentén végzett nagyszabású fásításaink idején egy helybéli magánszemély bocsátotta rendelkezésünkre a munkavégzéshez szükséges gépezetet. Az őszi, úgynevezett hiánypótló akció idején mintegy másfél száz új jegenye- és nyárfafacsemetét ültettünk a fent említett szakaszon. A prioritást élvező idei terveink között mindenekelőtt a Tripicsként ismert bekötőút menti (újra)fásítás szerepel. Ebbe viszont kizárólag csak úgy vagyunk hajlandóak belekezdeni — és ezt a kitételt a falunk elöljáróival folytatott ötletegyeztetés alkalmával is leszögeztük —, ha a helyi közösség előzőleg maradéktalanul előkészíti számunkra a terepet! Talajegyengetés, kiméretés, a kataszteri nyilvántartásba vétel… Nos, miután mindez megtörténik, akkor jövünk mi, zöldek. A facsemeték beszerzése továbbra is pályázatok által történik majd, a növények kiültetését, illetve azok további gondozását pedig aktivistáink végzik. Szervezetten, önkéntes munka keretében. Ötletünket az illetékesek elfogadták, és megígérték, minden tőlük telhetőt megtesznek ügyünk érdekében. Megmozdulásaink alkalmával legkevesebb hat személyre bizton számíthatunk. A megszólítás, majd az elvégzett munkát követő visszhang és köszönetnyilvánítás helye leginkább a közösségi portál — minden részvevő igyekezetét egyaránt méltatva. Sajnos nem győzzük elégszer hangsúlyozni, a kiültetett növényeknek bizony vízigényük is van! A parki ültetvények öntözését általában egyesületünk egyik rangidős alapító tagja, Jaszmina néni végzi ötliteres vizesballonokkal. Felkínált lehetőségként érkezett falunk közművesítési vállalatának vezetőjétől az ötlet, mely szerint mindkét parkrészben kialakítanának egy-egy zárható aknát. Több tíz méter locsolócsővel is kiegészítve, ami lényegesen könnyebbé tenné a mindennapi öntözést. Reméljük, mindez nem marad csupán ígéret!

Az egyesület a helyi általános iskolával is gyümölcsöző együttműködést folytat. Egy környezetvédelmi projektum októberi lezárásaként az alsós és a felsős diákoknak — természetesen az egyesület aktivistáival karöltve — alkalmuk adódott elültetni osztályközösségeik facsemetéit a faluparkban. A helyi környezetvédők — vállvetve a megmozdulást kezdeményező igazgatónővel — néhány önkéntesen bekapcsolódó pedagógussal és az iskola személyzetével legutóbb a tavaszi szünet idején végeztek átfogó parkosító nagytakarítást a tanintézmény környékén. Az egyesület tagjai egyébként a marketingre is nagy hangsúlyt helyeznek. Másodízben állítottak például terménybemutató pultot a községi turisztikai szervezet által meghirdetett, Kukorica, a rónák gyöngye elnevezésű októberi rendezvényen, illetve kisegítői részvételt is vállaltak a közelmúltban megtartott községi félmaraton idején.

Bármennyire is szerettük volna mellőzni, a folyamatos elvándorlásból adódó gondok a környezetvédelmi témájú beszélgetésünkbe is begyűrűztek.

— Sajnos egyre kevesebben vagyunk, többen elmentek külföldre. Viszont mindezek ellenére egyre jelentősebb tényezőnek tartanak bennünket — nevezte néven a dolgokat a fiatal elnök asszony. Nyomatékosítva, személy szerint leginkább a még hatékonyabb összefogódzást és a konkrétumokban is megnyilvánuló tenni akarást hiányolja a közösségből. Mert nem minden múlik kizárólag az anyagiakon, noha a kiadások nem kicsik. A faluközpontban formázott viráglepke léte például évente több ezer dinár befektetést igényel. Az alkotás gyomtalanítását időről időre a diákok is elvégzik, magánszorgalomból, a természet- és biológiaórák keretében, viszont télen nemritkán az utcákon kóborló kutyák vackolnak zavartalanul a virágágyások közepében.

Beszélgetésünk alatt a fiatal generációk felzárkóztatásának szükségessége is szóba került. A célt akár egy-egy hétvégi jutalomkirándulás is erősíthetné, hiszen az egyesületnek önállóan is jogában áll edukatív jellegű természetjárást szervezni tagjai számára. Csupán anyagi fedezete nincs hozzá.

— Tudod, amikor mindössze néhány tízezer dinárt nyersz egy milliós tételű pályázaton, akkor ezek az „extrák” — gondolok itt az emberek motiválásához nagyon is szükséges kirándulásokra — veszélyesen háttérbe szorulnak. Merthogy nekünk nincs saját, önálló pénzforrásunk. Mindezek ellenére azonban mégiscsak nyitni fogunk a közeljövőben. Igyekszünk továbbá községen/régión belül és kívül hozzánk hasonló szervezetekkel kapcsolatot kialakítani és ápolni. Szakmai továbbképzésekben is gondolkozunk. Elméleti és gyakorlati műhelymunkák megélésében, melyek tapasztalatai révén az utánunk következő nemzedékek tudatos környezetnevelésére is erősebb lehet a ráhatásunk. Egyesületünk tagjai is aktívan gyűjtik a másodlagos hulladéknak számító üdítős- és egyéb fémdobozokat, valamint a műanyag kupakokat. Ezeket értékesítve tudtunk például aktívan hozzájárulni az óvoda udvarának parkosításához a közelmúltban. Néhány ezüstfenyővel meg egy-két tujával, melyet a gyerekekkel közösen ültettünk el.

Mondják, akinek céljai vannak, az eszközt és módot is talál a megvalósításukhoz. Mint megtudtuk, hamarosan egy újabb fásítási munkaakció esedékes a torontálvásárhelyi zöldek szervezésében. Helyszínét tekintve a Bokros-sarok és a téglagyár közötti szakaszon. Aki teheti, társuljon. 

A szerző és Szenti Valéria felvételei