Volt olyan nyári szünidő, amikor egymás után három tábort is megtartottak, így a szervezőknek mára már több mint nyolcvan tábor van a hátuk mögött. Az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a több egymás utáni táborhét helyett egy hét alatt rendezik meg párhuzamosan a különböző tematikájú programokat, így az idén is egyszerre tartották meg a Játéktábort, a MIT-tábort és a Kamasztábort. A képzésvezetők mellett ezúttal is rengeteg önkéntes gondoskodott a gyerekek minőségi időtöltéséről. Immár harminc éve csaknem 20 000-en mondhatják el magukról, hogy legalább egyszer táborlakók voltak.

— A gyerektábor előtti héten történik a táborépítés, ez alatt az idő alatt pedig felkészítjük az önkénteseket is — mutatott rá az előkészületekre Tojzán Ákos. A programokért felelős koordinátor elmondta, az önkéntesek mielőtt a gyerekekkel dolgoznának, egy hosszú képzési folyamaton vesznek részt, és ők maguk is táboroznak itt egy hetet. — Néhány éve már az is praxissá vált, hogy nekik is szabadidős tevékenységeket nyújtunk, hogy ők maguk is kipróbálják azokat a típusú játékokat, foglalkozásokat, amelyekkel később a gyerekeket szórakoztatjuk. A Játéktáborba az 1—3. osztályos korosztály jelentkezhetett, a MIT-táborba pedig a 3—8. osztályos korosztályt vártuk. Ennek a két tábornak közös volt a szabadidős programja. A Kamasztáborba pedig a tizennégy—tizenkilenc éves fiatalokat hívtuk. A Kamasztáborban komolyabb témákkal foglalkoztunk, és összetettebb szabadidős programokkal készültünk. Az oktatás tekintetében is lehetett választani altábort, az idén volt hiphop, foci, önismeret, íjászat, makettezés, legórobotika, valamint a vadonkaland, melyet néhány éve kezdtünk el. Ezen például a fiatalok a táboron kívül, a „vadonban” töltöttek egy éjszakát, és kipróbálhatták azt, amire felkészültek. Az idén mintegy nyolcvan gyermekanimátor, illetve szervező vett részt a táborban. Az önkéntesek felkészítése azért is fontos, mert az animátorok szerepe egy olyan társadalmi funkciót tölt be, amely mára eltűnt — mutatott rá Tojzán Ákos. —Hosszú évszázadokig nagyobbak voltak a családok. Több gyerek volt egy családban, több generáció élt egy helyen. Most a nukleáris családok a jellemzőek, egy-két gyerekkel. Ezért sok gyereknél elveszett az a típusú példakép, amely régen a kicsit idősebb unokatestvér volt, a korban relatív hozzájuk közel álló személyek, akikkel együtt nőttek fel, és valahol az animátoraink ezt a szerepet töltik be ez alatt az egy hét alatt. A gyermekanimátorokat felkészítjük arra, hogy hogyan dolgozzanak ezzel a korosztállyal. Arra is, hogy itt példamutató magatartást kell tanúsítaniuk. A szabadidős programok az elmúlt egy évtizedben sokat fejlődtek. Egy szabadidősprogram-szervező stáb bonyolítja le a vetélkedőket. Ezek rendszerint komplex játékok, melyekben az egész tábor részt vesz. A játékok változatosak, néha az egész csapatnak együtt kell dolgoznia, néha egyénileg játszanak, és a különféle kompetenciáikra próbálunk ráerősíteni, úgy összeválogatva a feladatokat, hogy mindenki ki tudja használni az erősségeit, illetve abban, amiben talán nem olyan ügyes, legyen lehetősége fejlődni. A táborainknak vannak kerettörténeteik, és a vetélkedőknek is, melyeket színpadi nyitókkal kezdünk és zárókkal fejezünk be. A gyerekek minden játék előtt megnéznek egy kis előadást, melyben a karakterek mélyebben elviszik őket abba a világba, amelyet éppen játszunk azon a héten, és hívják őket, hogy segítsenek egy-egy probléma megoldásában. A játékban különböző helyszíneken, különböző próbatételeken vesznek részt, versenyeznek egymás ellen, zsetonokat gyűjtenek, melyeket később arra tudnak használni, hogy vásároljanak például képzeletbeli tárgyakat egy-egy eseményhez. Vannak olyan típusú játékok is, ahol ettől elrugaszkodunk, és nyomoznak a szervezők által megjelenített karakterek között. A kamaszok esetében teljesen kreatívak a feladatok, például az idén az egyik este képregényt kellett készíteniük, fényképezniük saját magukat, ehhez kaptak rengeteg kelléket és utasítást. Ez egy csapatfeladat volt a csapatdinamika fejlesztésére, ösztönözve őket az együttműködésre.

Tojzán Ákos

Jámbor Kornél az idén oktató koordinátorként tevékenykedett a táborban. A rendezők és az oktatók közötti híd szerepét töltötte be. Eljuttatta az információkat az oktatókhoz, azok igényeit pedig a szervezőknek tolmácsolta.

— Sok évig önismereti képzést is vittem mint oktató, illetve a legórobotikát is mi kezdtük el itt az egyik kollégával. Az idén az oktatókat segítettem, hogy ők teljes mértékig a szakmai részre, a gyerekek élményeire tudjanak koncentrálni, ne pedig operatív feladatokat kelljen ellátniuk. Például az íjászok mindennap kivándoroltak, és a szabadban töltötték a napot. Voltak különféle programjaik, például sütögettek is, ami külön előkészítést igényel. Ők leadták az igényeket, és itt nyolc-tíz ember azzal foglalkozik néhány órán át, hogy előkészítse, majd kivigye a kész pakkokat, és ennek a fuvarozásában is segítünk. A makettnél például ha kellett, másnapra ismét beszereztük a 20 000 gyufát meg a 20 000 fogpiszkálót, mert megint elfogyott 20 000 egy nap alatt. Vagy ha éppen internethiány volt, és a legórobotoknál bizonyos összerakás-útmutatók vagy programok kellettek, akkor ezeket oldottuk meg. Az oktatók csak jelezték a problémát, a stáb pedig a rendelkezésükre állt.

Jámbor Kornél

Besnyi Szabolcs élménypedagógiai tréner, táborszervező az elejétől fogva a szervezőcsapat oszlopos tagja. A kezdetekre visszaemlékezve elmondta, ’91-ben és ’92-ben az akkori néptánccsoportjuk volt Magyarországon egy táborban, és ott látták, úgy is lehet táborozni, hogy közben jó minőségű szabadidős programok is vannak.

— Annak mintájára ’93-ban életre hívtuk a Szólj, síp, szólj! nevű népzenei és néptánctábort, ahol voltak szervezett szabadidős programok, és a Magyarországon megismert játékmestereket hívtuk el. Ez nagyon megfogta a gyerekeket is, és a szervezőket is, és mindannyiunk számára világossá vált, hogy ez nem egy egyszeri tábor lesz, hanem egy sorozat, de akkor még mi magunk sem gondoltuk volna, hogy ez meg fog élni harminc évet. A következő évben már bővítettük a kínálatunkat, és akkor szerveztük meg először a MIT-tábort.

Besnyi Szabolcs

A MIT mozaikszónak az elmúlt három évtizedben több jelentést is tulajdonítottak. Egyesek a Magyar Ifjúsági Tábor elnevezést vélték felfedezni a rövidítés mögött, mások a Moravicai Ifjúsági Tábort, az igazság azonban az, hogy a szervezők a választható tárgyak, tehát a matematika, az informatika és a történelem szavak kezdőbetűit rendezték egymás mellé.

— ’96-ban a MIT-táborra már akkora túljelentkezés volt, hogy még egyet kellett csinálnunk, itt már bejöttek más szakok is, és egyre inkább bővült a kínálat. 2000-ben megszerveztük az első ifjúsági tábort is a fiatalabb generációnak, és mivel fontosnak éreztük, hogy ne csak a buliról szóljon, a képzéseket helyeztük fókuszba. Itt volt az első önismereti képzésünk, program- és rendezvényszervezői képzés, melyről szeretném azt hinni, hogy a vajdasági civil életre is tudott hatni, illetve arra, hogyan állunk hozzá egy-egy rendezvény vagy program létrehozásához. Ezután merült fel az igény a kamasztáborra.

A táborban a fiatalok kapcsolati tőkét is építenek, melyre egész életükben alapozhatnak. A szervezők több olyan esetről is tudnak, hogy itt örök barátságok születtek, egyesek az itteni ismeretség után házasságot kötöttek, vagy felnőttként újra találkoztak, és üzleti kapcsolatok alakultak ki. Besnyi Szabolcs kiemelte, eddig több mint 20 000 résztvevője volt a tábornak, ez egy kisebb város lakosságával ér fel, ezért ennek talán kellően nagy hatása van a közéletre is.

Csoportkép