Egy gitár és egy lány
Szerda Zsófi
2021.05.15.
LXXVI. évf. 19. szám
Egy gitár és egy lány

Gitár- és gordonkakoncert, Magyarkanizsa, katolikus templom — olvastam néhány hete egy programajánlóban. Az előadók pedig Kucsera Noémi és Ábrahám Máté. Mátét már ismertem korábbról, Noémire pedig azon nyomban rákerestem. Kíváncsi voltam, ki ez a magabiztos tekintetű, szinte földig érő, szőke hajú, elegáns kishölgy gitárral a kezében. És volt mit néznem. Kreatív, művészi igényességgel felvett klipek s igen színvonalas gitárjáték.

— Nagyon örültünk, hogy végre élőben koncertezhettünk — kezdi Noémi. — Mátéval aktívan egy éve zenélünk együtt, éppen egy olaszországi versenyre készültünk, amikor beütött a vírus. Mivel már volt egy kész programunk, ezt kiegészítettük, s a Streamlet Művészeti Egyesületnek köszönhetően áprilisban a magyarkanizsai Szent Őrangyalok-templomban adtunk egy kis koncertet. A tervünk, hogy a nyáron lemezre is vesszük, és remélem, eljutunk vele még sok helyre. A koncert címe A szecesszió zenéje, Camille Saint-Saëns, Manuel de Falla, Gabriel Fauré, Friedrich Burgmüller, Astor Piazzolla műveiből válogattunk. A koncertek anyagát is közösen raktuk össze. Nem volt egyszerű azonban minden kottát beszerezni, felkerestünk egy kanadai gitárművészt, illetve egy ausztrál cselló- és gitárművészt, akik nagyon kedvesek voltak, s elküldték mailben.

* Honnan ered nálad a zene ilyen szintű szeretete?

— Ez már nagyon korán jelentkezett. Egészen kicsi lány voltam, és már akkor nagyon érdekeltek a hangszerek. Kedvenc képes lexikonom nekem is az Ablak Zsiráf volt, és igaz, akkor még nem tudtam olvasni, de már minden hangszert ismertem a könyvből, kedvencet is választottam, találd ki, mit… Persze hogy a gitárt. Az unokatestvérem is gitározott, és kedves volt velem, fiatal korom ellenére megengedte, hogy kipróbáljam a hangszerét, s én ezt minden alkalommal kértem is tőle. Hát azóta töretlen köztünk a szeretet. Amikor végre elég nagy lettem, hogy zeneiskolába iratkozhassak, már nem volt kérdés, hogy a gitárt választom. Marko Srđević volt a tanárom. Egyébként egy kicsit zongorázni is tudok, hiszen a középiskolában négy évig, az egyetemen egy évig kötelező tárgy volt, ráadásul édesanyám is tanult zongorázni, de ez sem tántorított el választott hangszeremtől.

* A Szabadkai Zeneiskola után Szegedet választottad.

— Igen. A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karára vettek fel, ott tanulok klasszikus gitár előadó-művészeti szakon. Amikor választanom kellett, rengeteg lehetőséget végigvettem, itthon is folytathattam volna a tanulmányaimat, de Szeged szimpatikusabb volt, sokat jártam ott már előtte is, s az csak megerősített a döntésemben, amikor megismerkedtem a tanárommal. Tudtam, ott a helyem. Csáki Andrásnál kezdtem, tőle Girán Péterhez kerültem át, és mindkettejüktől nagyon sok új dolgot tanultam már most. Technikailag és zeneileg is tudok fejlődni. Most online vannak az óráink, s a tanár úr mindent bevet, hogy azok minél izgalmasabbak legyenek.

* Az egyetem mellett is képzed magad, vagy bőven elegendő a suli és a gyakorlás otthon?

— Természetesen sokat számítanak a tanulmányaim, de igyekszem kihasználni minden adódó alkalmat, hogy tanulhassak. Még a vírushelyzet előtt megszervezték Szabadkán az EuroString fesztivált, ahová a világ minden tájáról érkeztek gitárosok, még Japánból is, és többen tartottak mesterkurzust, melyre mi is jelentkezhettünk. 

* Másként tanít egy japán gitárművész? Vagy ugyanaz a metódus?

— Nagyon érdekes volt, mert ő teljesen máshogyan mutatta be zenei elképzeléseit. Ami számomra új volt, az az, hogy rengeteg dolgot előbb zongorán játszott le. Ezt előtte a gitártanáraim nem csinálták. Mondjuk, igen jól is játszott a zongorán a japán úriember, s ekkor gondolkodtam el azon, hogy néhány dallamot először talán más hangszeren hasznosabb meghallgatni, vagy akár énekelve, hiszen lehet, hogy így utána könnyebben le tudjuk játszani a saját hangszerünkön.

* Egyébként van olyan gitárművész, akinek szívesen ülnél be egy mesterkurzusára?

— Persze. Több is. Kettőt említenék. Nagy példaképem Ana Vidović, tőle bármikor tanulnék, s ott van még David Russell, aki 2019-ben Budapesten is fellépett, nagyon híres, és hihetetlenül jól muzsikál. Megsúghatna nekem néhány műhelytitkot.

* Ezek szerint akkor te előadóművészként látod magadat az egyetem után. Vagy inkább tanítanál?

— A kettő valójában jól megfér egymás mellett, de azért iratkoztam klasszikus gitár előadó-művészeti szakra, mert imádok fellépni. Kiállni a közönség elé, és játszani. Szeretem felvenni a dalokat, melyeket előadok, klipet készíteni hozzájuk, az egyik legnagyobb álmom pedig, hogy az egyetem elvégzése után utazhassak, s a világ minél több színpadján muzsikálhassak. De nem zárkózom el attól sem, hogy tanítsak.

* S a klasszikus gitárművek mellett Piazzolla számait is játszod, ez viszont egy igencsak más világ. Forróbb, tangósabb.

— A zenészek körében sok vita van arról, hogy Piazzollát a modern zenéhez vagy a klasszikushoz soroljuk-e. Nekem egyik személyes kedvencem. Aki hallgatja, azt azonnal elröpíti Argentínába a tangó dallamának szárnyain. Készítettem is egy klipet, ahol megpróbáltam megidézni ezt a világot. Az argentin éjjeli bárok hangulatát.

* Igen, ezt a klipet is láttam. Nagyon szép a képi világa. Ezeket te találod ki, vagy van mögötted egy egész kreatív csapat?

— Ez egy hosszú folyamat, de az ötlet általában az enyém. Amikor elkezdek tanulni egy új darabot, általában már van róla egy kép a fejemben. És könnyebben is tanulom, ha tudom valamihez kötni. Ha ott a képi világ. Ez az előadásmódomat is segíti. Mindig próbálok utánajárni a darabok történetének, elolvasok mindent a zeneszerzőről, milyen korszakában írta a művet, s ezáltal még közelebb kerülök hozzá. Többféleképp is át tudom élni. 

* A zeneszerzésről jut eszembe: te már írtál saját dalt?

— Nagyobb lélegzetvételűt még nem, de van néhány rövid, egy-két perces szerzeményem, ezek legnagyobb része az egyetemre készült, hiszen van egy tárgyunk, a metodika, s olyan feladatokat szoktunk kapni, hogy úgy komponáljunk zeneszámokat, mintha azokat kezdő gitárosoknak írnánk, tűzdeljük tele olyan technikai elemekkel, amelyekre szükség lehet. Ilyen dalból már többet is írtam.

* Egy gitárművész ugyanúgy gyakorol, mint például a zongoristák vagy a hegedűművészek?

— Nagyon hasonló a folyamat, igen. Nekünk is ajánlott a skálázás s a különféle technikai gyakorlatok, emellett nagyon fontos része a gyakorlásnak a bemelegítés. Nem kellene rögtön a programmal kezdeni, alaposan be kell melegíteni mindkét kezet, nehogy húzódás vagy gyulladás alakuljon ki. Nálam egyébként változó, hogy mennyit gyakorlok, általában napi három-négy órát, de ha versenyre készülök, akkor megesik, hogy napi hat-hét órát is a kezemben van a hangszer. Az a szerencsém, hogy nekem a gitár és a zene nemcsak a szakmám, hanem a hobbim is, így egyáltalán nem esik nehezemre. 

* Akkor az egyetem után irány a nagyvilág?

— Jó lenne. De fontos, hogy legyen egy bázisom, és mivel nagyon szeretem a szülőföldemet, a szülővárosomat, Szabadkát, valószínűleg hazaköltözöm, mert csak itt tudom elképzelni az életem. S innen utazgatnék aztán versenyekre, fellépésekre a világ minden tájára. Legalábbis remélem, hogy így lesz. 

* Szerintem biztosan. Szorítok. És várom a következő koncertet.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..