Az ötlet egy diáktól ered. Nyúl Sára 2009-ben azzal állt elő, hogy ajándékgyűjtést szeretne szervezni, hogy egy kisgyermek se legyen csalódott karácsonykor. Az iskola felkarolta a kezdeményezést, az intézmény ugyanis nem csak tanít, nevel is. A tanárok a jótékonyság fontosságára is igyekeznek ráirányítani a tanulók figyelmét.

Dognar Alexandar, a gimnázium szerbtanára a kezdetek óta részt vesz a programban. Azt mondja, az a fiatal, aki végigcsinál egy cipősdoboz-akciót, részt vesz az ajándékok begyűjtésében, átcsomagolásában, az édességek, tisztálkodószerek, tanszerek és játékok elrendezésében, a jótékonysági koncertek megszervezésében, végezetül pedig az ajándékcsomagok kiszállításában, egy életen át odafigyel majd a szükséget szenvedőkre. A cipősdoboz-akció mindig a Kosztolányi harmadikosainak a feladata. Az órák közti szünetekben, a tanítás előtt vagy után dolgoznak, tartják a kapcsolatot a médiával. A jótékonysági akcióhoz már számtalan intézmény csatlakozott. A gimi volt diákjai közül is sokan szerveznek gyűjtést, és Vajdaság szinte minden részén vannak gyűjtőpontok. A kezdetekről Dognar Alexandarral beszélgettünk, akinek szívügye a jótékonyság. Ezt az érzést igyekszik a tanítványainak is átadni.

— Nyúl Sára az osztályával valósította meg az ötletét. Amikor befejezte az iskolát, volt egy beszélgetés, hogy jó lenne ezt folytatni. Mivel én is nagyon fontosnak tartottam, én vettem át az akciót, mely kezdetben sokkal kisebb méretű volt. Leginkább a Kosztolányi-gimnáziumra vonatkozott, és néhány másik iskolára, melyeket motiváltunk, hogy kapcsolódjanak be. Ezt egyértelműen Sára apjával, Nyúl Zoltánnal folytattuk, lassan mi is tanultuk, hogyan csináljuk. Bővült a kezdeményezésünk, egyre több, magyar nyelven is oktató iskola csatlakozott hozzánk, melyek ugyancsak szervezők, mert az ottani tanárok, tanítók, igazgatók, pszichológusok is kapnak feladatokat. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen kinőtte magát az ötlet, és még a COVID évében is sikerült megszerveznünk.

* Mit mutatnak a tapasztalatok, hogyan hat a diákokra, ha részt vesznek egy ilyen szép megmozdulásban?

— Több módon oktatunk és nevelünk. Ez arról szól, hogy tanítsuk meg a diákokat és magunkat is arra, hogy fontos időről időre adni. Ezt először nekünk, felnőtteknek kell megtanulnunk, tiszta szívből, mert csak így tudjuk átadni a diákoknak is. Évről évre lehet látni, hogy a gyerekek örömmel, odaadóan csinálják. Ha véletlenül nem vagyok a suliban, akkor telefonon beszélünk, oldjuk meg a dolgokat. Sok feladatunk van. A diákok kezelik a közösségi oldalakat, ahol minden információt meg lehet találni a gyűjtéssel kapcsolatban. Sok feladat hárul a tanulókra, az elejétől kezdve mindenben részt kell venniük. A diákok plakátokat is készítenek, melyeket kiküldünk az iskoláknak és más intézményeknek. Meg kell szervezni, melyik tanteremben lesznek a fiús vagy a lányos dobozok, mert erre is figyelmet fordítunk. Néha az a gond, hogy sok édesség, taneszköz, tisztálkodószer érkezik, de kevés játék. Akkor mi készítjük a dobozokat, rájuk írjuk, melyikből mi hiányzik, és ezt később pótoljuk. Nagy munka ez, sok időt vesz igénybe. Majd következik a dobozok osztása, mely egy másfajta élmény. Vannak, akik kiszállítják a dobozokat, majd az órákon ezt megbeszéljük. A tanulók átadják a tapasztalataikat a többieknek, megosztják velük, hogy milyen érzés volt. Ez megmarad a diákokban, és később is magukkal viszik. Megértik, hogy miért jó, miért éri meg ezzel annyit fáradozni, novembertől nap mint nap ezzel dolgozni. Ha valakivel jót teszünk, valakit meglepünk, ha gondolunk rá, adunk neki valamit, az nagyon kellemes érzés. Azt is észre lehet venni, hogy ha a volt diákunk, aki részt vett az akcióban, elkezd dolgozni egy munkahelyen, iskolában, könyvtárban, színházban, bárhol, ahol gyűjtés folyik, akkor rá mindig számíthatunk. Olyan valaki lesz, aki segíteni fog. Úgy érzem, hogy a gimnáziumunk olyan generációkat nevel, amelyek a jótékonysági akciókat pozitív, közeli és maguk által is megtapasztalt folyamatként fogják látni. Megtanulják, hogy nem csak abból áll adni, hogy vegyünk valamit, és nyújtsuk át. Az a célunk, hogy egyszer, mint felnőttek, ők is tudjanak valamiben valahol valakinek segíteni — hallottuk Dognar Alexandar tanár úrtól.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium jótékonysági megmozdulásához a partnerintézmények mellett egyre több cég is csatlakozik. A pénzbeli támogatásokból főleg csomagolópapírt vesznek, vagy azt, amiből kevesebb érkezett.

Az ajándékokat december közepéig fogadják a szervezők. A szünidő előtti napokban a diákok Hajdújárástól a szórványig mindenhova eljuttatják a csomagokat.