A szakemberek szerint a közösségi oldalak a tinédzser korosztály szempontjából a legveszélyesebbek, de a tapasztalatok szerint nem csak a tinik körében „szedi áldozatait” valamiféle rohamosan terjedő kór, illetve nem csak rájuk jellemző a dicsekvő, a dolgokat szebbnek láttató magatartásforma. Valójában semmi új a nap alatt, csak a terep változott, az vált virtuálissá. A pávakakas a mezőn bontja ki farkát, ott próbál még szebbnek, dominánsabbnak látszani. Korunk „hősei” a közösségi oldalakon teszik ugyanezt. De nagyon érdekes mozzanat, hogy számos ismerősünkről csak a közösségi oldalakon derül ki sok olyan dolog, amely egyébként talán örökre titok maradna. A lélekbúvárok terjedelmes elemzéseket készíthetnek az ilyen jelenségekről, de nem kell sem pszichiáternek, sem pszichológusnak lenni, hogy bizonyos viselkedési mintákat beazonosítsunk.

A legtöbb ember szeretné a saját közegében olyan meghatározó figurának mutatni magát, aki jól csinál mindent, remekül mennek a dolgai, segítőkész, jókat cselekszik, jól főz, és nem mellesleg jól is néz ki. Egyúttal egyfajta szofisztikált rivalizáció, burkolt vagy nyílt versengés, esetenként odamondogatás, kioktatás terepe is a közösségi háló. Úgy tűnik, vannak fáradhatatlanok és olyanok, akik egy idő után csalódottságot éreznek, és felhagynak az aktivitással. Egyesek csak figyelők, mások aktív kommentelők. Közös bennük, hogy sok időt töltenek el képek feltöltésével, kommentek írásával, mások bejegyzéseinek, képeinek megtekintésével. Ezáltal egyfajta függőség alakulhat ki.

Közhelyes, ám sokszor elhangzik a megállapítás, hogy korunk embere az okostelefonját bámulva éli életét. Feleségem a közelmúltban jegyezte meg egy fiatalemberről, akit nemrég ismertünk meg, hogy milyen rendes gyerek, elő sem vette a mobilját, amíg nálunk volt. Ez már erény, ha valaki nem használja, nem bámulja állandóan a telefonját? Korunk etikettjéhez tartozik, illetve most van kialakulóban, hogy mi számít még elfogadhatónak, mi tekinthető illetlenségnek, neveletlenségnek. De mindenkinek mértéket kellene tartania, önfegyelmet gyakorolnia — a saját érdekében. Általános elveket persze nem lehet megszabni, sok mindentől függ, hol vannak a határok. Egyfajta „méregtelenítésre” azonban mindenkinek szüksége lehet. A digitális detoxikáció egy olyan időszak, amikor tudatosan mellőzzük a különféle digitális eszközök használatát, és csökkentjük az online térben eltöltött időt. Az ajánlások szerint az a legjobb, ha ebben az időszakban teljesen elkerüljük az eszközhasználatot. Ez azonban nem mindig megvalósítható. Főleg akkor nem, ha a munkavégzés is az online térben történik. Az eltúlzott digitális jelenlét negatívan hathat az életminőségre, túlterhelheti az érzékszerveinket.

A digitális eszközök és az internet korunk velejárói. Jóformán lehetetlen olyan életmódot kialakítani, amelyben egyáltalán nincsenek jelen. Az időközönként tartott szünetek biztosan jót tesznek mind a mentális, mind a fizikai egészségnek. Az egyik sokatmondó felmérés szerint az okostelefont használók több mint negyede nem is emlékszik arra, hogy mikor volt az utolsó olyan nap életében, amikor nem használta telefonját. Pedig ezzel is lehetne utána dicsekedni! A közösségi oldalon utólag megoszthatjuk, ha sikerült valamilyen eredményt elérnünk ezen a téren.