Jó hangulatban telt az est - Szabó Attila fotójaA VMDK szegedi tagozatának vendégei voltunk november 17-én. Ez a baráti-kulturális egyesület 1992-ben létesült, és most tartotta 26. őszi táncmulatságát a szegedi Vármegyeháza étteremben fennállása 15. évfordulója alkalmából.A talpalávalót az a...
Jó hangulatban telt az est - Szabó Attila fotója |
A VMDK szegedi tagozatának vendégei voltunk november 17-én. Ez a baráti-kulturális egyesület 1992-ben létesült, és most tartotta 26. őszi táncmulatságát a szegedi Vármegyeháza étteremben fennállása 15. évfordulója alkalmából.
A talpalávalót az adai-törökfalui, ma már Szegeden tevékenykedő Minor együttes szolgáltatta. A hangulatot felforrósították: a basszusgitáros, énekes Kaszás László, a dobos Nagy Vince és a billentyűs hangszeren játszó Varga Rudolf.
A 120 fős vendégsereget az egyesület elnöke, a délvidéki építészmérnök és tanár, Nagy Abonyi Attila köszöntötte, és átadta a gyulai egyesület jókívánságait, mely egyesület ugyanazon a napon tartotta őszi bálját-találkozóját, és biztosította a szegedieket arról, hogy gondolatban velük van. Magyarország-szerte léteznek ehhez hasonló tagozatok, behálózzák az egész országot, és napi kapcsolatban állnak egymással.
A Délvidékről mintegy 50 000-en települtek át Magyarországra az 1991-től 1995-ig tartó időszakban, egyötödük Szegeden és környékén él, csaknem 500 család. Közülük 100 család aktív tagja a VMDK-nak. Az egyesület vezetőségi tagjai: Nagy Abonyi Attila elnök, a Topolyáról származó Francia Ida ovónő, elnökhelyettes, valamint lelkes tagjai, a palicsi Hekli Endre műszerész, a csantavéri Prihoda Anikó, az adai Balogh József, a nagybecskereki Muhi Irén és a mórahalmi Szécsi Imre. Az egyesület nyitott mindenki számára, 99%-át délvidékiek alkotják, 1%-át magyarországiak. A tagság sokrétű -- van közöttük tanár, mérnök, orvos, műszerész, könyvelő; a céljuk azonos: őrizni, ápolni a délvidékiek hagyományait, megismerni a délvidéki művészeket, írókat, költőket, festőket, néprajzkutatókat, filmrendezőket és azok alkotásait. Tudni kell mindent a hazáról, ahonnan származnak, ahova visszavágynak.
Évente húsz rendezvényt tartanak: vendégül látták már Teleki Júliát, Matuska Mártont, Mojzes Antalt, a doroszlói, kishegyesi, topolyai néptáncosokat, Terzin Robit és a moholi táncosokat, szívesen hallgatták a Telepi Rádió műsorát és megcsodálták Blaskó Márta filmjét: A Délvidéki várak címűt. A közeljövőben tervezik Balázs Art Valéria Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikonjának bemutatóját, és a most megjelenő Vajdasági Magyar Kalendáriumba is betekinthetnek az összejövetel részvevői. Ezeket a rendezvényeket és az évi közgyűlést a Millennium kávézóban, kedvenc, hangulatos és kellő férőhelyes találkozóhelyükön tartják. A Kossuth Lajos sugárúti irodájuk sajnos kicsi.
Minden évben emlékmisét szolgáltatnak a 44-es délvidéki áldozatokért, az idén viszont először részt vettek november 2-án a bajmoki és a csúrogi ártatlan áldozatok kivégzésének évfordulóján is, valamint Szegeden megkoszorúzzák a Tiszát, és minden évben tartanak Mikulás-napi ünnepséget a kicsiknek.
A Magyarországon tanuló délvidéki diákok támogatására szolgál a szegedi Kosztolányi Dezső Segélyező Alapítvány. Az idei bál tombolájából összegyűlt pénz az alapítványt illeti meg.
A táncmulatságon szívmelengető, megható érzés volt látnom, hogyan mulat együtt az ötéves Danika és a nyolcvanadik életévében járó, lélekben azonban örökifjú Bozsóki házaspár.
Amíg nem felejtjük el, honnan származunk, hova is tartozunk, addig a HAZA szó nem veszíti el jelentőségét.