A Wonkát nem titkoltan az ünnepi szezonra időzítették. Minden megvan benne, amire ilyenkor a legtöbbet gondol az ember: fura rokonok (na jó, ez kevésbé), öröm, csokoládé, szeretet, ének és tánc.
Roald Dahl Willy Wonkája mind az irodalomban, mind a filmművészetben kultuszfigura. A rejtélyes csokoládégyárost már 1971-ben életre keltette Gene Wilder és 2005-ben Johnny Depp is, a nagy sikerű Paddington-filmek rendezője, Paul King azonban teljesen más megvilágításba helyezte a karaktert. Mit csinált Wonka, mielőtt csokigyáros lett, és hogyan érte el ambiciózus céljait?
Napjaink egyik legnagyobb sztárja, Timothée Chalamet, akit a magyar filmrajongók egy része egyszerűen csak Csalamádénak hív, ezúttal egy határozott és eltökélt, végtelenül tehetséges, mégis túlontúl optimista fiatalembert alakít, akinek minden vágya, hogy csokoládéboltot nyisson. Több barátja is lesz, de bőségesen akadnak ellenlábasai is három másik csokoládégyáros személyében, akik valódi édességgengszterek.
Willy Wonka ezúttal visszatért a musical műfajhoz, ráadásul ki merem jelenteni, hogy a zenés-táncos produkcióktól idegenkedőknek is tetszeni fog a Wonka. Minden hozzáállás kérdése: Roald Dahl világa — benne a Charlie és a csokigyár, vagy ahogyan annak idején magyarul megjelent: a Karcsi és a csokoládégyár — a miénktől némiképp elrugaszkodott, fantasztikus elemekkel teletűzdelt mese, mely úgy kerek, ahogy van. Meg merem kockáztatni, hogy az Oompa Loompáknak egyszer még külön filmet szentelnek majd. Hugh Grant ebben a szerepben igazán vicces, a dala pedig emlékezetes.
Elképzelhető, hogy egyes nézőknek túl abszurd lesz a Wonka, de fontos hangsúlyozni, hogy Dahl világa is ilyen, groteszk és néha ijesztő is — szerencsére ez utóbbi nem igazán jelenik meg az író védjegyei közül Paul King Wonkájában. A filmben ott van még Jim Carter és Olivia Colman, sőt, Rowan Atkinson és Sally Hawkins is megjelenik, mégis Timothée Chalamet az, aki parádés alakításával uralja ezt a mozit.
A Wonka egy olyan családi film, amely minden korosztályt igyekszik megszólítani, gyerekeket, felnőtteket, nagymamákat. Lehet, hogy olykor túl bárgyú a humora, ám többször is lehet rajta nevetni, főként a kicsiknek. Mese az életről és a nagy célokról, meg persze a csokoládéról — mely ezúttal a tarkabarka díszletek vagy a vidám dalok miatt egy kicsit sem keserédes.
Kép: imdb.com