Rábén, a hármas határon fekvő észak-bánáti kis faluban az idén felszentelt Szent Adalbert-templom mozaikoltárképét az ungvári születésű Puskás László görög katolikus atya készítette. A krakkói Isteni Irgalmasság-templom Szentek Közössége magyar kápolnájában látható, magyar szenteket bemutató nagyméretű mozaikkép ugyancsak az ő alkotása. Képein az ikonok stílusjegyei fedezhetők fel.
- A Képzőművészeti Akadémiát Lembergben végeztem feleségemmel, Nadiával együtt. Nagyobb megbízásaimat azóta is vele együtt készítem el. A lembergi, majd később a moszkvai és más múzeumokban módom nyílt az ikonfestészet tanulmányozására. Teológiai tanulmányaim során pedig megértettem, hogy nem létezik egyházi, szakrális művészet teológiai tudás és átgondoltság nélkül. Bár 1993 óta vagyok pap, 25 éve csak szakrális művészettel foglalkozom. Édesapám az ungvári görög katolikus székesegyház papja volt. Miután 1949-ben püspökünket, Romzsa Tódort kivégezték, hithű papjainkat, köztük édesapámat is hosszú évtizedekre bebörtönözték. Sokan szenvedtek közülük vértanúhalált. A keleti egyház és művészetének szeretete annak ellenére is megmaradt bennem, hogy templomainkat elvették, és az ortodoxoknak adták át.
Meglátásom szerint az első évezred egyházművészetében voltaképpen az ikonszerű ábrázolások Keleten és Nyugaton egyaránt jelen voltak, csak később, a reneszánsztól vált mássá a nyugati templomok művészete. Nagy volt ennek az ára, mert a művészetnek nem a művész érzelmeit kell tükröznie, hanem Isten népének közös útjába szervesülnie. A második évezred során a nyugati egyház ettől a felfogástól, a szakrális művészet tárgyilagosságától távolodott el. Ezért fogalmazott Joseph Ratzinger bíboros így: ,,A művész szubjektív elképzeléseinek alá kell rendelődniük a liturgia objektív üzenetéhez, és a Szent, a Sacrum jelenlétének szolgálatába kell állniuk." Ma ő a pápánk.
* A nemzet életében milyen szerepet töltenek be a soraiból kikerülő szentek? Mennyire hatnak gyarapítóan a nemzet erkölcsi felemelkedésére, illetve a tőlük való elfordulás mennyire befolyásolja a nemzet erkölcsének züllését?
- A történelem során a szentek - azonnal vagy kevésbé tudatosultan - a kikristályosodási pont szerepét töltötték be a nemzetek életében. A szentek személyisége mélyebben és fényesebben világítja meg a világtörténelem szakaszait, mint a politikusoké, íróké és hadvezéreké. Ezért kellene közismertté tenni, hogy Európa, hazánk, régiónk történelmében Szent István és a szent Árpád-háziak mellett magyar eleink kereszténnyé válásában mekkora szolgálatot tettek az olasz Gellérttel együtt megölt, máig csaknem ismeretlen magyarok, Szent Bödi és Beszteréd vértanú püspökök is.
Nemrég múlt el egy időszak, amelyben a magyar és még sok más közép- és kelet-európai meg ázsiai nemzetet évtizedekre eltiltottak attól, hogy emlékezzen szentjeire. De a földgolyó többi részén is eluralkodott a közömbösség az istenhit iránt. Úgy tűnik, a szentek élő tisztelete mára mindenütt háttérbe szorult. Helytelen volna ezt csak a korszellem változásának, a természetes, de a lényeget nyilván nem érintő átértékelődéseknek tulajdonítanunk. Egyes teológusok már a hit ,,elpárolgás"-át, a keresztény hit egész rendszerének krízisét emlegetik.
Végső ideje felismernünk a szentek tiszteletének szükségességét. Meg kell értenünk üzenetüket, és a mának megfelelően értelmezett, de általuk mutatott úton kell haladnunk, mert másképp nem maradunk meg se egyenként, se magyarként, se keresztényként, se emberként. Egy útszéli, otromba átlagemberekből álló, önmagát csak hétköznapi teendőiben megvalósító tömeg marad legfeljebb belőlünk, és nem vesszük észre, hogy hitünk, kultúránk már régen szétesett, még ha önmagunkat kereszténynek nevezzük is.
* A nemzet kultúrája miként éli meg az értékvesztéssel, hangsúlyeltolódással keletkezett űrt? Érzi a hiányt?
- Az értékek skáláján, piedesztálján nem marad üresen a szent példaképek helye, azt az elkerülhetetlennek látszó kulturális és mindenféle más globalizáció folytán a médiák által szuggerált sztárbálványok foglalják el. Ennek csak kicsiny jele, hogy manapság az újszülötteknek már nem a szentek kara által fémjelzett keresztnévjegyzékből választunk nevet, hanem a tv-szappanoperákban szereplőké közül.
* Kellő figyelmet szentelünk-e vértanúink és hitvallóink megdicsőült emléke megőrzésének? Mennyire kapnak ebben helyet a második világháború utáni kommunista diktatúra idején kivégzett papjaink, valamint hitük és nemzetiségi hovatartozásuk miatt elpusztított nemzettársaink?
- Úgy tűnik, jelentős változás előjelei tapasztalhatók. A ,,rendszerváltás" óta már több alkalommal kezdeményezték a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű vértanúi, hitvallói boldoggá avatását, közöttük igen sok határon túli magyarét is. A magyar egyházi vezetőség megújulásával ennek az eljárásnak a folyamata felgyorsult. A katolikus püspöki kar határozata alapján most zajlik egy egyháztörténeti kutatóintézet megszervezése a XX. századi egyházüldözés koordinált és rendszeres tanulmányozására.
* A krakkói Isteni Irgalmasság szentély alkápolnájában az Ön által elkészített mozaikkép miként mutatja be nemzetünket?
- A mozaikon voltaképpen csaknem mindegyik kanonizált magyar és magyar származású szentünk és boldoggá avatottunk helyet kapott, de azok is, akiknek most van folyamatban a boldoggá avatásuk. Egy kivétellel valamennyien XX. századiak, nem kis részben római és görög katolikus vértanúk. Szentjeink között két olyan személyiség is van, akiket az ortodox egyház is szentként tisztel: Szent László királyunk leánya, Piroska (Eiréné-Xénia) a konstantinápolyi császár neje volt, és Hieroteosz, a Konstantinápolyból küldött keleti püspök, aki István királyunk anyját, Saroltot keresztelte. Természetesen a lengyelországi magyarok - Kinga, Jolán és otthon maradt kishúguk, Margit - és a Magyarországon működött lengyelek is jelen vannak. A boldog görög katolikus vértanúk között akad egy-egy orosz, ukrán, román, ruszin. Így adódhatott, hogy a krakkói bíboros-metropolita az ábrázolt szenteket nemcsak magyar-lengyel, hanem egész Európa szentjei közösségének nevezhette.
* Rábén az oltárkép megáldását követő szentmisén msgr. Huzsvár László püspök úr szentbeszédében szólt arról, hogy amint a mozaikkockák együttesen az egészet képezik, éppúgy vagyunk mi is, a Mennyei Atya rendelése szerint, formálói a világnak, történelmünknek.
- A hasonlatok általában sántítanak. De ez kivételesen jó és igaz, mert nem a véletlen, hanem a Gondviselés rakja az emberi történelem mozaikját, csakhogy mi, akik mozaikkockákként jelenünk meg ezekben a képmezőkben, nagyon ritkán és nehezen értjük meg az egészet átfogó kép értelmét. Sok esetben csak a magasban repülő madár láthatja át az értelemhordozó összképet, mi, mozaikkövek pedig csak olykor világosodunk meg egy-egy pillanatra. De a lényeg, hogy bízzunk a Gondviselésben, Isten emberszeretetében és irgalmában akkor is, ha nem látjuk át az összképet.