- Szalai Attila karikatúrája

A Ne vásárolj semmit! nap vidám és kritikus tiltakozás a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. Ezt a világnapot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave, aki egykor a reklámszakmában dolgozott. Ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen. Mottója az volt: ami elég, az elég! Azóta egyre több ország vette át a Ne vásárolj semmit! napot.
Egyre inkább elárasztanak minket a reklámok, beszivárognak az életünk minden pórusába: az otthonunkba, az iskolákba, a művészeti életbe, a szórakozásba és a sportba. A szakemberek kutatási eredménye szerint naponta egyórányi reklámbambulás jut fejenként az emberekre...
A reklámok elsősorban a gyermekekre és a fiatalokra vannak különösen nagy hatással, eltorzíthatják az értékítéletüket és az életszemléletüket. A gyerekek számára mindennél - az emberi értékeknél is - fontosabbá válhatnak az anyagi javak. A reklámok szerint a legnemesebb, sőt talán az egyetlen életcél az anyagi javak megszerzése, és a boldogság egyedüli záloga az anyagi jólét. Ráadásul azt is sugallják, hogy mindenki számára egyszerű feladat a meghirdetett tárgyak megszerzése. Mivel ez hazugság, és a legtöbb ember esetében a propagált árucikkek megvásárlása elérhetetlen álom, ezért a reklám az emberekben állandó elégedetlenséget korbácsol fel a saját helyzetükkel és az életrevalóságukkal szemben. Ezt különösen a fiatalok tudják nehezen elviselni, és sokszor bűnözéssel próbálják megszerezni azokat a javakat, amelyeket a családjuknak hosszú évek becsületes munkájával nem sikerült.
A reklámnak környezeti szempontból is igen káros a hatása, hiszen az embereket a szükségesnél nagyobb fogyasztásra ösztönzi, ezt az igényt pedig fokozott ipari termeléssel lehet csak kielégíteni, minek következménye a föld természeti kincseinek az eltékozlása és a környezet szennyezése. A fogyasztói társadalom létrehozta a reklámot, és bár érzi a káros hatását, érdemben mégsem tud és igazán nem is akar tenni ellene. Betiltása ugyanis a pénzvilág és ezen keresztül a politika hatalmasságainak az érdekeit sértené.
Bedől-e a reklámoknak? - kérdeztük olvasóinktól:
KOVÁCS Attila újvidéki rokkantnyugdíjas, a Dél-bácskai Disztrófiások Egyesületének az elnöke:
- Nem jellemző rám, hogy bedőlök a reklámoknak, de néha, hogyha valami amúgy is érdekel, utánanézek az interneten, esetleg kikérem az ismerőseim véleményét. Sajnos sok reklámkészítő és sarlatán kihasználja az emberek hiszékenységét és naivitását, jó reklámfogásokkal elkápráztatják őket és elveszik a pénzüket. Szerintem amint a jó bornak nem kell cégér, a minőségű termékeknek sincs szükségük reklámra. A minőség ugyanis önmagáért beszél, és nem kell hazugságokkal tömni a vásárlók fejét.
ÓDRI HAJNAL Leona nagykikindai vegyésztechnikus:
- Lényegében nem dőlök be a reklámoknak, éppen ezért szeretek utánanézni a hirdetett termékeknek. Persze, nem minden esetben, de azért ellenőrzöm a megvásárolandó áru minőségét és az árát is, mert nem hiszek el mindent, amit a reklámok mondanak. Szeretek magam meggyőződni a minőségről. Bevált módszerem, hogy a már kipróbált és bevált terméket veszem meg, és csak nagyon ritkán döntök úgy, hogy kipróbálok valamilyen reklámterméket.
KERN Ágnes közgazdász, Budapest:
- Bedőlök a reklámoknak, és ezt vállalom is. Szerintem nincs olyan ember, aki ne dőlne be nekik. Pedig akár ellen is állhatnék nekik, hiszen egyetemen tanultam marketinget, mondhatni mögé látok a folyamatoknak, mégis olykor-olykor elcsábulok. Azt viszont ritkán érzem, hogy becsaptak, szóval a reklám lehet jó is, hiszen tájékoztat a lehetőségekről. A probléma szerintem azokkal a hazug reklámokkal van, amelyek mögött nincs valós tartalom, nincs értékes termék. Ha a termék olyasmi, amire kimondottan szükségem van, amit már esetleg hetek óta keresek, akkor éppenséggel meg tudok örülni egy-egy hirdetésnek.
Azt pedig kifejezetten szeretem, ha szórakoztatnak, ha megpróbálnak kreatív megoldásokkal a kedvemben járni a reklámozók. Az ilyen reklámokra mindenki sokkal tovább emlékszik, és vásárlóként jólesik a tudat, hogy nemcsak rám akarnak valamit tukmálni, hanem tesznek is azért, hogy felkeltsék a figyelmemet.
VARGA Ilona szabadkai könyvelő:
- Természetesen bedőlök néha a reklámoknak, hiszen szó szerint elcsábítanak. A reklámkészítők nagyon jól ismerik az emberek lelki világát, pontosan tudják, mivel és hogyan tudnak a leginkább hatni rájuk. Őket is meg lehet érteni, hiszen a termékeiket el szeretnék adni, ezért folyamodnak a hírverés módszeréhez. Az már rajtunk, vásárlókon múlik, hogy bedőlünk-e a terméknépszerűsítésben elhangzottaknak. Persze, a legtöbb reklám negatív hatással van az emberekre, főleg a gyerekekre, akiknek még nem alakult ki az értékrendszerük, akik elhiszik, hogy létezik az az irreális világ, amelyet a reklámok eléjük tárnak. Itt jut szerephez a szülő és a pedagógus, akinek feladata, hogy e helyett az elképzelt és a valóságtól távol álló világ helyett az igazi életre, az igazi értékekre hívja fel a figyelmüket. Egyébként sem tartom helyesnek, hogy a gyerekek állandóan a tévékészülékek előtt üljenek, helyette inkább töltsenek több időt a családtagjaikkal, barátaikkal.
NÉMETH Zoltán palicsi tanuló:
- Természetesen megesik, hogy bedőlök a reklámoknak, mert pontosan azt kínálják, amire nekem - gondolom én - szükségem van. Nagyon sokszor jártam már pórul azzal, hogy megvásároltam egy árucikket, mert hittem a róla szóló reklámnak. Aztán kiderült, hogy az egész egy jó nagy átverés, mert semmivel sem jobb minőségű az a az illető termék, mint a másik, amit esetleg nem reklámoznak agyon. Ezért ma már fenntartással fogadom a reklámokat, általában azt veszem meg, amit már kipróbáltam, és bevált. Ugyanakkor én is, mint általában a fiatalok, nyitott vagyok az újdonságokra, gyakran ki is próbálok egy-egy új terméket. Véleményem szerint reklám nélkül nem létezne kereskedelem, de tény és való, hogy a legtöbb esetben a bennük elhangzottak egyáltalán vagy csak részben felelnek meg a valóságnak.