Malmő

Egy szürke, októberi hétvégén három napot töltöttünk Svédország Skåne megyéjének székhelyén, Malmőben. Egy napra pedig a dán fővárosba, Koppenhágába is ellátogattunk. A kicsivel több mint 300 000 lélekszámú Malmö közvetlen közelében, Svedala községben vendégeskedtünk szabadkai barátainknál, akik már évek óta élnek ebben a skandináv országban. Talpraesettségüknek és tudásuknak köszönhetően megállták a helyüket, családot, fészket építettek maguknak, ami ebben az országban a legkevésbé sem könnyű. A kulcs szerintük a nyelvben van. Ha vesszük a fáradságot, és megtanulunk svédül, azonnal befogadnak. Barátaink kitartottak, és mára egzisztenciát építettek, sőt a világ egyik legtündéribb kisfiúját nevelik.

A hozzám hasonló avatatlanoknak mi juthat még eszébe Svédországról? A borús, esős, ködös idő. Nyáron egyébként igen meleg van Malmőben, a téli hónapokban pedig csak ritkán süllyed kemény mínuszokba a hőmérséklet. Aztán ott van még a lagom, azaz a svéd életérzés, melyet ma már leginkább hashtagként látunk a közösségi médiában. Svedala házsorai szinte egyformák, mindent áthat a csendes, kertvárosi hangulat. Amikor kiálltam cigarettázni a szemerkélő esőbe a ház elé, szemből éppen kilépett egy szomszéd, gereblyével a kezében, fülvédős sapkában. Mosolyogva integetett, én pedig a legsvédesebb hellómmal igyekeztem ezt viszonozni. Szorgos, jóravaló, dolgos emberek. A különféle svéd cégek könyvelését ellenőrző ismerősöm azt meséli, kevés bökkenőbe ütközik munkája során, mert a svédek egyszerűen betartják a törvényt. A házak ablakában nincs függöny: jobbról gyerekzsúrt láttam, szemből egy tévét néző fiatal párt, balról pedig egy főzőcskéző anyukát a konyhában. Az effajta transzparencia több mint szimbolikus.

A Szent Péter-templom

Miután felszálltunk a svedalai vasútállomáson levő, kékes-lilás, szinte hangtalanul száguldó vonatra, melyen a jegyár 35 SEK-be, azaz egy kicsivel több mint 3 euróba kerül egy személyre, rövid időn belül Malmö központjába értünk. Ami a pénzt illeti, a svédek leginkább bankkártyával fizetnek, a vonatjegyet is a Skånetrafiken nevű mobilalkalmazással vásároltuk meg, és a kapott QR-kódunkat pittyentette be a kalauzhölgy, aki egyébként roppant segítőkész volt, és tökéletesen beszélt angolul. Emellett persze automatákból is megvehető a menetjegy. Érkezés után jöhet a kávé. A fika nem tréfadolog: a svédek szerint ez a munkahelyi boldogság kulcsa. Naponta kétszer tartanak kávészünetet, délelőtt 10-kor és délután 3-kor. Egy kávé 3 euró körüli svéd koronába kerül, ehhez társul még a kanelbulle, azaz a legendás svéd fahéjas csiga, további mintegy 3 euróért. 10 svéd korona hozzávetőlegesen 1 eurót ér. Vigyázat: az árak Skandináviában egy kicsit sem alacsonyak, ezért érdemes okosan költekezni. Ami az alkoholt illeti, Svédország nem bánik kesztyűs kézzel a piával: a boltokban mindössze 3,5 százalékos alkoholtartalmú söröket lehet vásárolni, a töményebb szeszt a Systembolaget nevű italboltokban lehet beszerezni, nagyon borsos áron. Mára egyébként jelentős németországi alkoholturizmus alakult ki, onnan szállítják ugyanis a helyiek nagyobb mennyiségben az erősebb italokat Svédországba és Dániába.

A Slottsparken

Malmö központjában lovas szobor köszönt bennünket a főtéren, illetve a Lilla Torg, azaz a Kis tér, ahol kézművesvásárt tartanak hétvégente. Innen már szinte kőhajításnyira van a Szent Péter-templom, a város legrégibb épülete, a XIV. századból. Malmö kihagyhatatlan látványosságai közé tartozik még a Turning Torso, Skandinávia legmagasabb épülete. 54 szintes és 190 méter magas, érdekessége pedig, hogy 90 fokban csavarodik el az aljától egészen a tetejéig. A felhőkarcoló csúcsát a sűrű köd miatt legfeljebb csak elképzelni tudtuk.

A Slottsparken nevű füves területen játszóterek, ösvények köszöntik a látogatót, a futókon kívül pedig vadkacsák és nyuszik is bármikor elénk toppanhatnak. Az impozáns Malmöhus vár is itt van a közelben, ez egyúttal a Malmö Múzeum otthona is, ahová 40 SEK-ért (3,7 euróért) be is lehet menni. Párom és barátnője a Ribersborgs Kallbadhusba is ellátogattak: sötétedés után a fatüzelésű szaunákban felhevülve azonnal csobbantak is a 11 fokos tengerben. Ez a különleges, tipikusan svéd élmény egész évben elérhető. A férfiak öltözői el vannak különítve a nőkétől, és fürdőruhát sem visel senki. És hogy melyik az a hely, amelyet turistaként nem érdemes megnézni Malmőben? Általában a Rosengård negyed neve merül fel ilyenkor, melyet a helyiek az óriási mennyiségű bevándorlóval azonosítanak. A statisztikák szerint azonban még Rosengård is fényévekkel biztonságosabb, mint például bármelyik szerbiai nagyváros. Ha pedig már a fényévnyi különbségekről beszélünk, a szelektív szemétgyűjtés itt szigorú kötelezettség: a háztartásokból közös szeméttárolóba kell vinni a hulladékot, ahol kamera figyeli, ha hibázunk. Előbb csak figyelmeztetnek, de később akár bírságot is fizethetünk a hanyagságunkért.

Koppenhága, a boldog város

Koppenhágába az Öresund hídon át vezet az út. Európa leghosszabb hídját 2000-ben készítették el, 21 km hosszú, és négy autósáv húzódik rajta. A használatáért fizetni kell, ha autóval szeretnénk átkelni rajta. Kettőnknek a svédországi Svedalából csoportos kedvezménnyel 480 SEK-be, azaz 44 euróba került a 24 órás jegy, mellyel kedvünk szerinti időpontban haza is jöhettünk. A hídon át száguldó vasúti szerelvényen többször is eldörmögte a hangosbemondó, hogy készítsük elő az útlevelünket vagy a személyinket, mert a rendőrség ellenőrizni fogja a megállóban. Mivel az üzenet feltűnően sokszor elhangzott, Koppenhágában pedig ennek ellenére a kutya sem várt bennünket a megállóban, utánanéztem, mi az oka a szigorú hangnemnek, hiszen ez azért mégsem egy Röszke—Horgos. Mivel Dániában február óta tizenhárom bombatámadás történt, sőt több belvárosi lövöldözés is, melyekkel kapcsolatban a dánok svéd állampolgárokra gyanakodnak, az idén hatalomra került szociáldemokraták Mette Frederiksen miniszterelnöknővel az élen a határellenőrzés visszaállításáról döntöttek. A turisták legfeljebb ennyit érezhetnek a feszültségből, Koppenhága ugyanis továbbra is olyan, mint egy díszes dán kekszesdoboz, melyben nagyszüleink tartották a varrókészletet. A dán főváros rendszeresen ott van a legboldogabb városok listájának élén.

A Tivoli vidámpark és sórakozónegyed

Mobilalkalmazás segítségével GPS-szel felszerelt kerékpárt is lehet bérelni, óránként mintegy 4 eurónak megfelelő dán koronáért. 100 dán korona egyébként 13,5 eurónak felel meg, úgyhogy Svédországhoz képest Dániában keményebb matekozásra volt szükség. Nem könnyű elveszni sem, hiszen szinte mindenki beszél angolul vagy németül. Turisták hadával lehet találkozni már a vasútállomáson is: itt van a Tivoli, a híres vidámpark, ahová egy felnőtt körülbelül 18 euróért léphet be anélkül, hogy bármire is felülhetne. Ez csak a bámészkodójegy. Léteznek családi belépők, illetve kedvezmények is. Ottjártunkkor minden a halloweenről szólt: boszorkányok, zombik, töklámpások és egyéb ijesztő kellékek, ameddig a szem ellát.

A város sétálóutcáján végighaladva a Nyhavnhoz, vagyis az Új kikötőhöz érkezünk, mely egy csatorna: színes házak, menő éttermek és sétahajók jellemzik. Annak idején a tengerészek itt, a parti fogadókban verték (de főleg itták) el a pénzüket. A parlament és a királyi palota megtekintése után A kis hableány felé vettük az irányt: nem volt nehéz dolgunk, csak a tömeget kellett követni. A Churchill park mellett sétálva hamarosan megpillantottuk Edvard Eriksen művét, melyet az ázsiai turisták vakui tökéletesen meg is világítottak a késő délutáni szürkületben. Andersen mesehősének szobrát Carl Jacobsen sörgyáros emeltette 1913-ban, mert nagy rajongója volt a meséből készült operának. A modell pedig a felesége volt.

Nyhavn, az Új kikötő

Dánia a játékaira is büszke: a sétálóutcán levő Lego-boltban nemcsak a gyerekek, de a felnőttek álla is leesik majd: az életnagyságú építményektől a legdrágább ritkaságokig (Jóbarátok-készlet, méregdrága Star Wars-űrhajók, Stranger Things-készlet) minden megvan, amire egy Lego-rajongó vágyik.

Koppenhága másik, híres-hírhedt negyede Christiania. Az önjelölt autonóm városrész, melyet kommunaként kezelnek, a nyitottságáról, a kézműveseiről, az utcai performance-okról, a művészeiről és egy kicsit a hasisról is híres. Egy szabad város, melyet már rengetegszer próbáltak felszámolni, mindeddig sikertelenül, mert a dánok példátlan támogatását élvezi. A szuvenírüzletekben 6 és 10 euró közötti dán koronáért vehetünk akár vikinges hűtőmágnest is. Apropó, vikingek: ha időnk engedi, megéri ellátogatni a mintegy harmincpercnyi utazásra levő Roskilde településre, ahol valódi vikinghajó-múzeumot találunk. Ha a nevezetességek és a múzeumok bejárása a cél, érdemes városi turistakártyát venni, mellyel kedvezményesen látogathatóak ezek a helyek. A tudatos vásárlás szabálya ugyanis fokozottan érvényes Koppenhágára: főváros lévén csak vastagabb pénztárcával érdemes shoppingolni. A magasabb életszínvonal itt nem egy Andersen-mese, hanem a boldog, de hűvös skandináv valóság.