- Szilágyi faluképe (Szabó Attila felvétele)

Falvaink elcsendesedése, elnéptelenedése nemcsak a Délvidék régióira jellemző, és nem is új keletű jelenség. A falvak elöregedésével egyre több ház marad üresen a Nyugat-Bácskában is. Az otthonok nagy része a szülők, nagyszülők halála után lakatlanná válnak, hiszen az örökösök közül kevesen akarnak beköltözni a legtöbbször elöregedett ,,ősi fészek"-be. Időközben ugyanis vagy építettek a saját igényeiknek megfelelő házat, vagy pedig a jobb a megélhetés reményében városba, sokan viszont más országba vándoroltak. Az önkormányzatoknak viszont nincs módjában felvásárolniuk az üresen maradt házakat, hogy elsősorban helyi, fiatal családoknak adják kedvezményesen tovább. Ezért hát legtöbb esetben az enyészet kezdi ki az olykor több nemzedék munkájával létrehozott vagyont. Ez az állapot mintha csak előrevetítené annak a feketehumorral átszőtt anekdotának a baljós képét, amelyet Kupuszina plébánosa, Bunford Vilmos atya hallott évtizedekkel ezelőtt apatini paptársától. Röviden így szól a történet: az atomháború elmúltával az Atlanti-óceán egyik szigetén az erdőből kilép egy amerikai katona meg egy orosz katonanő, az atompusztítás egyedüli túlélői. Egyszerre sütik el fegyverüket, és holtan rogynak össze. - Nézd ezt a két hülyét, most aztán kezdhetjük elölről a munkát! - csattan fel az eseményt a fáról végignéző két majom közül az egyik.
Bácskertesen Kocsis Béla árulja a főutcán levő házát. Édesanyjáét már sikerült eladnia egy zombori szerb embernek. A felmenői egyébként a régmúlt időkben III. Károly magyar királytól nemesi rangot kaptak. Gyermekkorában még látta a kutyabőrre írt oklevelet, mára azonban nyoma veszett, akárcsak a Bács-Bodrog vármegye nemeseit bemutató történelemkönyvnek.
- Jöjjenek, nézzenek körül! Gyümölcstermelőknek ideális, hiszen van itt hűtőház meg gazdasági épületek, akár kisüzem alapítására is megfelel - invitál bennünket a ház megtekintésére a Montenegróban gerincsérülést szenvedett géplakatos. A nyolcvanas években Nemesmiliticsről költözött Bácskertesre. A település akkoriban, mint mondja, Jugoszlávia egyik leggazdagabb faluja volt, az ország politikája azonban mostanra szinte koldusbotra juttatta. Az egykori gazdag falu most Apatin község legelhanyagoltabb települése.
- Az apatini polgármesternek nyilván nem mi vagyunk a szíve csücske, ám végül is korrekten viszonyul hozzánk. Tavaly pedig a helyi közösségnek pályázatok útján sikerült 80 millió dinárt elnyernie különféle beruházásokra - mondja Péter István, a helyi közösség tanácsának az elnöke.
- A környék falvaihoz képest Kupuszináról később indult meg az elvándorlás. Itt a parasztgazdálkodásból az emberek sokáig meg tudták teremteni az egzisztenciájukat. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet - foglalta össze meglátásait Péter István polgármester, akinek a március 15-én megtartott bácskertesi helyhatósági választásokon újra bizalmat szavazott a falu lakossága. Mint mondja, valóban sok az eladó ház, ám ha sikerül megvalósítani a tervezett gazdasági beruházásokat, akkor az talán fékezi majd az elvándorlást. Egyik ilyen tervük az ipari park kiépítése. Az apatini wellnessközpont üzembe helyezésével pedig a faluturizmus fejlesztésére nyílik lehetőség. Ennek érdekében kezdeményezte a Dunatáj civil szervezet (melyet a hét falu: Doroszló, Bácsgyulafalva, Bezdán, Gombos, Kupuszina, Nemesmilitics és Szilágyi hozott létre) az Ismerd meg Nyugat-Bácskát című előadássorozatát. Tanulóink ugyanis többet tudnak mondjuk Izlandról, mint a szomszédos falvakról.
A falu gazdasági helyzetének javulása talán kedvezően befolyásolja majd a családalapítási kedvet is. Az egyházi adatok tanúsága szerint tavaly mindössze négy pár kötött házasságot a faluban. Közülük egyik pár Ausztriába, a másik pedig Kanadába települt. Tizenegy keresztelőt tartottak, viszont harminchat temetéshez hívtak papot.
- Amennyiben jó az asszonyok számítása, akkor az idén tizenöt gyermek születik - ad hangot reményének Péter István.
Persze, az üres házakat főleg szerbek vásárolják meg, s ez menthetetlenül a falu nemzetiségi összetételének a megváltozásához vezet.
- A nemzetiségi összetétel már régen megbomlott - mondja az egyre jobban elöregedő Szilágyi helyi közösségének titkára, Balla Tibor. Érdekvédelmi szervezeteink a kilencvenes évek zűrzavarában sem álltak hivatásuk magaslatán. Éppen kiszámoltuk, hogy a kilencvenes évek elején a Torontóba kivándorolt fiatal házaspárok iskoláskorú gyermekei annyian voltak, mint amennyi magyar tanulója van most az iskolánknak. Súlyos csapás ez közösségünkre nézve, hiszen tanintézményünk fennmaradását veszélyezteti. Örvendetes számunkra, hogy plébánosunk, Orcsik Károly atya alapítványi pénzekből diáknapközi otthon létesítését tervezi.
- A világgazdasági válság itt csapódik le, minket, mezőgazdaságból élőket sajtol ki még jobban. Hiszen se kisipar, se magánvállalkozás nincs a faluban, a mezőgazdasági szövetkezetben pedig kénytelenek létszámleépítéshez folyamodni. Ez a szomorú valóság, az emberek mégse süppednek reménytelenségbe, nem csüggednek el, ehelyett cselekvő hittel a közösséget erősítik - fogalmaz Horváth Béla, Szilágyi polgármestere és a művelődési egyesület elnöke. Mint mondta, éppen a fiatalok művelődési egyesületi munkájában tapasztalható meg, hogy a közösségre zúduló bajok mennyire összekovácsolják őket. åket nézve jelentette ki Nagybaracska polgármestere, hogy itt lehet érezni igazán, mit jelent magyarnak lenni. Az igazi, a minőségi áttörésre persze akkor kerül majd sor, mondták Szilágyin, ha magyar érdekvédelmi szervezeteink is eljutnak erre a felismerésre.
Üres házak
Ez a ház eladó! Úgy kopognak a szavak, mint fagyos göröngyök a koporsó fedélen. Nemcsak a fülünkben -- a lelkünkben is kopognak. A szülőház, a családi fészek mellett az élet is nagydobra kerül. Dédapák, nagyanyák, anyák és apák küzdelmes élete. Álmaik, terveik, szerelmeik -- mindenük. Mindenünk. Idegenek kerülnek a házba. Az álmainkba, a szerelmeink kihűlt helyére, elrontott-eliramlott életünkbe. Jönnek a befektetők, az üzletemberek, a háborús nyerészkedők. Észre sem vesszük, egészen megváltozik körülöttünk az utca, a sor, a falu, a város -- a világ.
Üres házak. Kihűlt, por lepte tisztaszobák. Befúj a szél az ablakon. Soha többé nem füstöl már a kémény, homlokzatukon nem ragyog, nem melegít többé a napsugár, nem hallik kutyaugatás. A háztulajdonosok odaát. Vagy odafönt. Ide már nem jön senki. Már idegen sem. Összedőlnek lassan, falaikat elmossák a kiadós tavaszi esők...
Falvainkban egyre több az üresen maradt, eladásra kerülő vagy összedőlő ház. Van olyan településünk, ahol több száz...
Most kezdődő sorozatunkban ezeket a tragikus pillanatokat örökítjük meg: munkatársaink kiüresedő falvainkat járják végig. Hogy legalább az újságlapokon nyoma maradjon: ilyen volt, s ilyen most az életünk...
A főszerkesztő