Rendszerváltáson, tagcseréken, évtizedek koncertsorozatán, tragédián és nem utolsósorban generációkon átívelő slágerek tucatjain át vezetett az Edda Művek rögös útja addig, hogy a magyarok egyik legnépszerűbb rockzenekara legyen határon innen és túl.

Persze ehhez Pataky Attila megérkezése kellett az igencsak a helyét kereső zenekarba. Az egyedi hangzású, senkiével össze nem téveszthető, karizmatikus előadói tehetségén kívül szervezői képességeivel is kitűnt. Ötletei alapján alakult ki a zenekar neve, stílusa, a színpadi jelenlétén és a saját, illetve a szerzőtársakkal közös dalain keresztül pedig a növekvő rajongótábora. Elég saját szerzemény híján a jobbára feldolgozásdalokon alapuló koncertek mégis egyre népszerűbbé tették a zenekart.

A legendás „bakancsos” Edda ’77 és ’83 között magyar rocktörténelmet írt. Slamovits István gitáros és dalszerző, valamint Pataky egymásra találása, ötleteik, dalszövegeik segítették az Eddát a hőn áhított országos ismertséghez. Az együttes a kor legnagyobb zenekaraival, a Piramissal, az Omegával vagy a P. Mobillal állhatott egy színpadon, majd idővel a saját budapesti koncertek is ezreket kezdtek vonzani. Ez az időszak hozta meg az első nagylemezeket, melyek több százezres példányban fogytak. Hiszen ki ne ismerné a Minden sarkon álltam már, a Kölyköd voltam, az Érzés, az Álmodtam egy világot vagy A hűtlen című dalokat. Minden magára egy kicsit is adó „falusi” rádió — akkor még voltak — vagy diszkó műsorán szerepeltek, és a házibulik sem múlhattak el Edda-slágerek nélkül.

Első fénykorát élte ekkor az együttes. De ahogy az általában lenni szokott, két dudás nem fért meg egy csárdában: Slamó és Pataky útjai különváltak. ’82 és ’83 rendkívül mozgalmas és zaklatott volt az Edda életében. Betegségek, tagcserék, visszadobott nagylemez, megírt, de ki nem adott könyv — mindez hozzájárult a szakításhoz. 1983. december 17-én lezárult egy korszak, a régi Edda megtartotta a búcsúkoncertet, mely maga volt az extázis. A rajongók tomboltak, tapsoltak, de tudták, hogy utoljára, ezért az egész nézőtér sírt. Pataky később úgy fogalmazott, úgy érezte magát, mint egy belül síró, de kívül nevető bohóc. A koncert során eljátszották a teljes repertoárt, szinte mind a három nagylemezt végig, és a kiadatlan, de a koncerteken kihagyhatatlan dalokat is.

Pataky Attila nem sokkal ezután újjáalakította az Edda Művek együttest, de a régi rajongók szerint az már valami más volt. Új korszak kezdődött, és érkezett egy új barát, Gömöry Zsolt, aki '85-től mindmáig a zenekar stabil, megbízható billentyűse, hangszerelője és Pataky szerzőtársa. A 80-as évek közepétől újult erővel dolgozó Edda Művek folytatta a korra jellemző, de frissebb hangzású, mégis a saját hagyományait követő, mély tartalmú, énekelhető slágerek gyártását. Az állandó tagcserék is megszűntek, amikor Alapi Steve gitáros és Kicska László basszusgitáros csatlakozott, de a „legfiatalabb” muzsikus, Hetényi Zoltán dobos is csaknem húsz éve erősíti a csapatot. A zenekarnak hosszú, rögös utat kellett végigjárnia, hogy immár évtizedek óta változatlan felállásban zenélhessen közönségének.

Az Edda Művek a negyvenedik évfordulót egész éves turnéval ünnepli. A Papp László Budapest Sportarénában megtartott telt házas koncerttel megkezdődött az évforduló ünneplése. S ha a hírek igazak, akkor december végén ott is fog végződni egy szédületes záróbulival. Azt hiszem, az Edda Művek megküzdött azért, hogy a magyar zene egyik örök érvényű, megkerülhetetlen szereplője legyen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 5 millió eladott album, a 28 arany-, a 4 platina- és a 2 gyémántlemez, a szakmai díjak, valamint a polgári kitüntetések.

Forrás: Rocklexikon, Passzio.hu