Tavaly ősszel a kapások tenyészidejének elnyúlása és a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt az őszi szántásra, a talaj-előkészítésre és a vetésre a megszokottnál később került sor. Ez leginkább az őszi árpa esetében volt tapasztalható. A munka mielőbbi befejezése, a termelési költségek csökkentése érdekében a termelők többsége kihagyta az alaptrágyázást, ezért az ő parcelláikon kevesebb a hozzáférhető tápanyag, ami bizony meg is látszik a növényen. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a csapadék kimosta a tápanyagokat a talaj felsőbb rétegeiből, akkor a vetések fejlődése szempontjából a tavaszi tápanyag-utánpótlás különös jelentőséggel bír.

A növények tenyészideje alatt tavaly több mint 780 mm csapadék hullott — az átlagosnál jóval több —, az eloszlása azonban sokkal kedvezőbb volt, mint korábban. Ennek köszönhetően a termelők szinte minden termesztett növény esetében rekordhozamot értek el. A túlzott nedvességnek sajnos hátrányos következménye is volt: a tavaszi haszonnövények tenyészideje elhúzódott, ezért a gazdák az őszi munkálatokkal is késtek. A termelők munkáját az őszi munkálatok idején tapasztalt kedvezőtlen időjárás is nehezítette, ami az alap-talajművelés és a magágy-előkészítés minőségén volt a leginkább érezhető. Természetesen nemcsak az időszűkével kellett harcolni, hanem a pénztelenséggel is, úgyhogy takarékossági megfontolásból sok helyen elmaradt az alaptrágyázás, illetve a fémzárolt vetőmagok alkalmazása, ez pedig mindenképpen hatással lesz az idei terméshozamra.

Az őszi vetésű haszonnövények állapota változó. Az olajrepce fejlettsége kielégítő, a növényen nincsenek károsodási nyomok. Az őszi búzáról azonban ez már nem mondható el, a levélzeten különböző mértékű károsodás látszik. A növény fejlődési fázisa is igen változó — aszerint, hogy a mag mikor került a földbe. A kései vetések esetén a növény alig haladta meg a kétleveles fázist, a korábbi vetéseknél azonban már a bokrosodás időszakában jár. Ennek megfelelően a fagy okozta károsodás mértéke változó. A termelőknek az idén is oda kell figyelniük a rágcsálókra, ha meg szeretnék őrizni a vetésüket. A januárban végzett vizsgálatok alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a rágcsálók okozta károk azokon a parcellákon a legnagyobbak, ahol szója, napraforgó és cukorrépa volt az elővetemény. Ugyanezt állapították meg a monokultúrával, illetve a redukált talajműveléssel kapcsolatban is. A terepen végzett vizsgálat alapján az is kiderült, hogy a kártevők a lucerna- és az olajrepce-ültetvényeken szaporodtak el a legnagyobb mértékben, pedig a termelők eddig már négyszer védekeztek ellenük.

Az adatokból az is kiderül, hogy az őszi, intenzív rágcsálóirtás ellenére elmaradt a kívánt hatás. Ennek oka elsősorban az, hogy a védekezés nem volt átfogó, a magánszektor nyilván anyagi okok miatt nem vett benne részt. Ezért amint az időjárási viszonyok kedvezőek lesznek, el kell kezdeni a rágcsálók irtását.

A változékony és az átlagosnál magasabb — az évszakra nem jellemző — hőmérséklet következtében Szabadkán és környékén megjelentek a kórokozók (elsősorban különféle gombabetegségek), ám a fertőzés mértéke csak néhány parcellán haladta meg az ötven százalékot, a vizsgált vetések állapota és a fertőzöttség mértéke egyébként jó, egy és öt százalék között mozog. A szakemberek azt javasolják a termelőknek, hogy kísérjék figyelemmel a vetések fejlődését, mert csak így akadályozható meg a kártevők és a korokozók pusztítása, annál is inkább, mivel a viszonylag magas hőmérséklettel párosuló csapadékos időjárás kedvez a kórokozók és a betegségek terjedésének. A talajban elegendő nedvesség van, sőt akadnak olyan parcellák, amelyek a túlzott nedvesség miatt víz alá kerültek, a nagy mennyiségű csapadék pedig kimosta a tápanyagokat a termőterület felsőbb rétegeiből. A talaj könnyen hozzáférhető nitrogéntartalma parcellánként eltérő, mennyisége pedig a termesztett növénytől és az előveteménytől függ. A vizsgálatok kimutatták, hogy a nitrogén nagy része a gyökérzónán kívül 30—60, illetve 60—90 centiméteres mélységben található. Ezeket az eltéréseket nemcsak a többféle műtrágya használata okozza, hanem a növényi szármaradványok kezelése is. Ezért a fejtrágyázás előtt kell elvégezni a talajelemzést. Így majd pontosan lehet tudni, mekkora mennyiségű és milyen tápanyagra van szükség egy-egy parcellán. A szakemberek azt javasolják a termelőknek, hogy savanyú kémhatású műtrágyát — ureát és ammóniumnitrátot — használjanak. A szükséges mennyiség szerint a tápanyagot lehetőleg több alkalommal kell a talajba juttatni. Ha hektáronként 60 kg tiszta nitrogén hiányzik a talajból, akkor ezt a mennyiséget egy kezeléssel, ha ez a mennyiség 60—120 kg, akkor két, ha pedig a hiányzó, könnyen hozzáférhető nitrogén meghaladja a 120 kg-ot, akkor három alkalommal kell a talajba juttatni.