Február 21. az anyanyelv nemzetközi napja, amelyet először a múlt század végén ünnepeltünk meg. Erőteljes szimbolikája arra figyelmeztetett bennünket, hogy a következő évszázadban, vagyis abban, amelyben most élünk, a nyelvek gyorsan eltűnnek a világból, és ezzel együtt egész nemzetek. Mert minden nemzet olyan képekkel és szavakkal emlékezik, amelyek nyelvét egyedivé teszik.
Ezért ez az ünnep, amelyet 1999-ben az UNESCO nemzetközi nappá nyilvánított, és amelyet az ENSZ Közgyűlésének határozata is megerősített, kimondhatatlanul fontos minden nemzet és minden egyén számára, ahogyan az anyanyelv is minden bizonnyal a második legnagyobb kincs az élet után, amit kaphatunk, és ezért páratlan ajándéknak kell tekintenünk.
„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” – írta Bessenyei György a XVIII. század végén. Már akkor is nagyon fontosnak tartották legbecsesebb nemzeti kincsünk, a magyar nyelv értékeinek megőrzését, továbbadását. Más népek nyelvét, kultúráját csak azok tudják tiszteletben tartani, akik a sajátjukat kellőképpen ismerik. Anyanyelvünket nem valaki másénak a rovására kell művelnünk, hanem az egyetemes emberi értékek megóvása érdekében.
Földünkön minden nyelv értékes, a nyelveket meg kell őriznünk, ápolnunk kell, és továbbadni a következő generációknak. Más nyelvek tiszteletben tartásával saját nyelvünket is tiszteljük. Más nemzetek megértésével saját magunkat is megértjük. Az anyanyelv minden egyes nemzet kulturális identitásának szerves alkotóeleme, a megértés és a felismerés eszköze, a közeledés, de egyben a sokszínűség megőrzésének a módja is, a kölcsönös elfogadás, a szolidaritás és a párbeszéd ingyenes eszköze.
Ha valahol valóban létezik az egyes nyelvek értékeinek elismerésére, mint az egyes kultúrák alapjaira vonatkozó fejlett és magas szintű tudatosság, akkor ez pont a Vajdaság Autonóm Tartományban van, ahol ügyelünk az egyes nemzeti közösségek nyelvének megőrzésére, és odafigyelünk minden beszélő személy jogára, hogy bármilyen nyelven is beszél, akadálytalanul használhassa azt.
A nyelv nemcsak a másokkal való kommunikáció eszköze, hanem az önmagunkhoz vezető utunk is. Álmodunk, és egy más, vágyott valóságot teremtünk abban a művészetben, amely a szavakon, mindenekelőtt az irodalomon nyugszik; a költészetben, mely minden nyelv legmagasabb megnyilvánulásának a koronája. Az anyanyelv azonban még ennél is több – ahogyan a neve is mondja – a mi kötelékünk ahhoz az anyai szeretethez és törődéshez, amely nélkül nem tudnánk az életben boldogulni.
Az anyanyelv nemzetközi napjának megünneplésével csatlakozunk az UNESCO tagországaihoz, amelyek ezen a napon a kulturális sokszínűséget és a többnyelvűséget népszerűsítik. Ezért ünnepeljük ma a világ összes nyelvének szépségét, egyediségét és fontosságát, különösen a mi Vajdaságunkban!
TARTOMÁNYI TITKÁR
Szakállas Zsolt
