Levelek Kisvárdáról - Nyitott szerkezetű, többféle alkotói megközelítést megengedő szöveg (Kés a tyúkban), egy nyiladozó szemű fiatalasszony drámája szabad térben, a zsinagógában - Magától értetődő gyilkossági tett (Vicei Natália, Csernik Árpád és Katkó Ferenc ,,éjféli misé"-je) - A Murlin Murlo frappánsan megírt mese, még frappánsabban előadott tragikomédia Hernyák György rendezésében, színházunk négy kiváló színművészével: Pesitz Mónikával, Vicei Natáliával, Kálló Bélával és Mezei Zoltánnal
Azt mondják, hogy a színészek öregkorukban valahogy egyre jobbak, a fiatalok pedig elviselhetetlenek, mert becsvágyók és célratörők, de hát jól teszik, mert zsenge korukban is képesek a nézőt olyan áhítatban részesíteni - ezúttal engem a kisvárdai zsinagógában, ahova éjfél körül tértem be -, amely érzés máskor csak templomban érinti meg az embert. David Harrower Kés a tyúkban című kamaradrámájának mindhárom szereplője, Vicei Natália, Csernik Árpád és Katkó Ferenc a megrendültség állapotában - láthatóan némi lámpalázzal - játszották el ezt a ,,szerelmes történet"-et. Itt az egész szabadkai ,,különítmény': Kovács Frigyes mosollyal leplezi idegességét, Hernyák György maga elé merd, őt holnap vizsgáztatják. Bakos Árpád a hangszerével fel s alá sétál a falak mentén, Brestyánszki Boros Rozália összedugja a fejét Kreszánkó Viktóriával, és arról suttognak: milyen nagy kár, hogy ezt az előadást nem szorították be a versenyprogramba... Fekete Péter, az előadás rendezője messziről üdvözöl, majd még találkozunk, mert a jövő évadban nagy dolgokról szeretne vallani Szabadkán. Szállingózik a közönség is a Várszínpadról, s a színészek lassan-lassan - fizikailag nem gyengén és nem labilisan - elhitetik velünk mindazt, ami lényük legmélyéről tör elő. ,,Gikszer' nélkül megy le az előadás, egy kötél ugyan váratlanul leszakad, de az ilyesmit megbocsátja a néző.
S másnap - a szakmai klubban sajnos nem elemezték az előadást - a Kisvárdai Lapokban Jászay Tamás ezt írja: ,,Vicei Natália érzékeny alakításában a nő jóval több lesz egyszerű parasztlánynál. Csernik Árpád Williamjét pontosan jellemzi döbbent arckifejezése, amikor a nő egy ízben nem húzza fel lábára papucsát. Katkó Ferenc molnárja jól ötvözi azt a kettősséget, amely jellemének a földműveséhez való hasonlóságban és a tőle való eltérésben áll.' A színpadon gyilkosság történik, tudjuk: a tett magától értetődő mindkettejük, a fiatalasszony és a molnár számára, számunkra is: az asszony senyvedésének vége, megszabadult az urától és parancsolójától. A végén dübörgő vastaps, nem akar szűnni, pedig már egy óra is elmúlott.
Az öröm harangja szól a színészeinknek.
Másnap már a rajtkövön állunk. A Művészetek Háza tágas színpadán állíttatja fel Hernyák Gyuri a díszletképet. Most elöljáróban szólunk az előadás utáni szakmai klub eseményeiről. Azt mondják az anyaországban, hogy Nánay István színikritikus minden szava, véleménye megföllebbezhetetlen. Ha a vajdasági magyar színjátszás krónikása a fehérre azt mondja, hogy fekete, akkor az fekete, ha a feketére meg azt mondja, hogy fehér, akkor az fehér. Ő a szakma ,,örökifja', aki névről ismer minden vajdasági magyar színészt: Pusinak becézi Puskás Zoltánt, Citronynak Csernik Árpádot - szóval: tegező viszonyban van velünk. S e szigorú kritikus a Murilin Munrót, annak rendezőjét és a színészeket, még a vénasszonyt alakító Pálfi Ervint is a mennyekbe emeli. Neki pedig hinni kell, akárcsak Szűcs Katinak, a szakmai klub moderátorának. Valamennyien egyetértenek abban, hogy Nyikolaj Koljada Murlin Mulrója frappánsan megírt történt, még frappánsabban előadva, a színpadra állítás hatásos. A hiperrealista konvenció használata, a színészek részletező és pontos játéka élvezetes és megrázó a néző számára. Sugárzott az arcunk a boldogságtól, mintha valamennyien alkoholmámorban úsztunk volna, Vicei Natáliához hasonlatosan, aki Irinaként robbant be a színbe, megzavarva Olga és Aljosa ,,románc"-át. Érdekes díszletkép, érdekes muzsika, s a nézőtéren mindenki bekerült egy olyan világba, amelyről azt hittük, hogy már nem is létezik. Az intim tér a színpadon - színészeiket a nézők akár meg is érinthették - és a játék furiózus intenzitása adta minden eljátszott pillanat hitelességét...
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata Bornemisza Péter Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából című művét mutatta be - szintén színpadra épített térben -, Szloboda Tibor rendezésében. Zúgott a vastaps a szereplőknek: Jónás Gabriellának, Sz. Budanov Mártának, G. Erdélyi Herminának, Korica Miklósnak, Csernik Árpádnak, Mess Attilának, Katkó Ferencnek és Gyermán Tibornak. Egy vélemény: ,,A keresztényi tanítás verbális szinten jelen van ugyan, de Szloboda Tibor érzéki-nyers világából inkább az eredeti, görög szatírdráma kegyetlensége villan elő, és Sz. Budanov Márta nagy energiákat mozgató alakításából is a barbár indulat süt ki.' (Budai Katalin). Csak dicséret illeti a színházat, hogy ezt a darabot választotta. Nagyon szép a bruegheli színvilág a ruhákban, s a baljós sötétből kiemelkedő paraszti alkalmatosságok: szekér, taliga, kosarak, teknő, mángorló, kukoricamorzsoló stb. S ezek a tárgyak játszanak is...
Az Újvidéki Színház előadásait - sajnos - már nem láthattam. De tudomásom van arról, hogy Csehov-Kiss De mi lett a nővel? című darabjában három színészünk remekelt (Balázs Áron, Huszta Dániel, Kovács Nemes Andor). Szép teljesítmény Puskás Zoltán rendezése, hiszen mindvégig színvonalas játékot, elmélyült munkát várt el kollégáitól. Szántó Márta a Magyar Szóban arról tudósít, hogy az újvidékiek másik versenydarabjában, a Tompa Gábor rendezte Média-körökben az érzelmek tömény játéka érvényesült. Most is ,,tér"-ben, a színpadon szerepeltek a színészek, ám valami miatt a dráma hatástalan maradt. Még csak ennyit: Az Újvidéki Művészeti Akadémia fiataljai a találkozón William Shakespeare Wyharját mutatták be és Dés-Geszti-Békés A dzsungel könyve című művét. Nos, végezetül elmondhatom, hogy egész Kisvárda a vajdaságiakat leste, mert - ahogyan valaki mondta - tudásunk a szakma esszenciája. Nekem reményt ad a puszta látásuk, hálás vagyok nekik, hogy nem adják fel, hogy őrzik magukat a jövőnek, jóllehet magyar színésznek lenni Szerbiában rémesen nehéz...
(Folytatjuk)