Május tizenharmadikán zárult Torontálvásárhelyen a pécsi székhelyű Kosztolányi Dezső Céltársulás (KDC) által megálmodott cserediákprogram „visszavágója”. A kedd délutántól szombat délelőttig tartó programok részleteit igyekeztünk olvasóinkkal is megosztani.
A búcsúzkodás pillanatai
Ezen a Sártekén mindnyájan őrangyalai vagyunk valakinek. Ebben maradtunk míg egymás tekintetét fürkészve újra kezet fogtunk az útra indulókkal. „Helló, jó utat, srácok!“ — írta fel ujjbegyével jókívánságait egy torontálvásárhelyi kisfiú a vendégek kisbuszának poros ablakára. Jöhetett végül a csoportkép. Fénybe írva ezáltal a búcsúzkodási szertartás zárópillanatait is.
Hazafelé menet figyelmemet újra magához szólítja a vérrel harmatozó vasfű ( Chelidonium majus ). Pár nappal korábban, a cserediákos találkozónk első munkanapján, pont ezt a növényt fogtuk vallatóra az ötödikesekkel... A mákfélék családjába tartozó, egyszerre gyom- és gyógynövényt, melynek szolgálatait népmeséink egyik főhőse is igénybe vette egykoron. Persze, nem medikusi indíttatásból, sokkal inkább a lakattal is megerősített csukott ajtók feltárásának szándékával. Elég volt csak megérintenie vele a kulcslyukat, máris kipattant tőle a závár, mintha benne sem lett volna. Pedig hej!, de még mennyire, hogy benne volt az a bizonyos závár... és sajnos, nemcsak a mesében!
Noha, eredetileg másképpen tervezgettük, a „névsorolvasás“ ezúttal mégiscsak elmarad. Nyílvános köszönet viszont mindenkinek, aki bármilyen formában felkarolta kicsiny falunk közössége építésének eme formáját is. Hisszük, ennek a megkezdett történetnek is lészen folytatása! Tehát: viszlát, a soronkövetkező(k)ig!
Írta és fényképezte: Martinek Imre, a Kosztolányi Dezső Céltársulás torontálvásárhelyi koordinátora
