Erősen elmélkedtem, vajon miért romlik rohamosan a Z generáció látása, genetikától függetlenül. Vitathatatlan, hogy szinte mindenki naphosszat lóg a telefonján, mert épp üzenete jött, és muszáj azonnal válaszolnia. Miért vagyok jómagam is olyan türelmetlen? Miért kell minden tizedik percben a telefonomhoz nyúlni? Régen, még az internet világa előtt, az emberek napokat is vártak egy-egy válaszra, én meg azon szorongok, ha valaki nem ír vissza fél órán belül, mert mostanság mindenki egész nap elérhető. A mai fiatal társadalom nagyon fél, hogy lemarad valamiről a neten, és aggódni kezd, hogy elszalaszt egy, a közösségi médiában látott dolgot. A telefonunkhoz ragadtunk, és köztudott, hogy az elektronikus eszközeink rontják a szemünket, mert kék fényt bocsátanak ki. Olyan korban élünk, ahol a digitális életmódnak óriási térhódítása van. Kényelmes, ezért több időt töltünk az eszközeinkkel, hisz azokon végezzük el a munkánkat, a házi feladatainkat, és ott is szórakozunk. Viszont csodálkozva olvasom, hogy mégsem ez a fő oka annak, hogy nem látunk rendesen. Az elsődleges probléma, hogy természetes fény hiányában éljük a hétköznapokat. Mi, fiatalok a szobában ücsörögve töltjük a mindennapjainkat, mert épp a neten szörfözünk. Sajnos nem „rugdostak” elég sokszor ki minket kicsiként, hogy játsszunk a szomszéd gyerekekkel és a barátainkkal. Egyre kevesebbet tartózkodunk kint a szabadban, pedig annyi színes program várna ránk. Akár piknikezni, kutyát sétáltatni, sportolni, hiszen kell a mozgás, ha naphosszat ülünk.

A napfénynek számos pozitív hatása van, akár a szem épségének megőrzésében is. Mivel nem jut az ember kellő mennyiségű napfényhez, ez hozzájárul ahhoz, hogy rövidlátó legyen. Kulcsfontosságú, hogy a szülők rászóljanak a gyerekekre, menjenek ki az udvarba vagy parkba, ha szép idő van. A természetes fény nem egyenlő a lámpagyújtással. A fény előnye, hogy feljavítja a D-vitamin-szintet, elzavarja a rosszkedvet. Továbbá segít, hogy jobban aludjunk, mivel a kék fény alvászavart okoz, amihez fejfájás is társulhat. Észszerű, hogy ha sokat van az ember kint, akkor csökkenti a mesterséges fényforrások negatív hatását. Ha nincs ideje az illetőnek, a lakásban is odaülhet egy jó könyvvel a kezében a nyitott ablakhoz, és napfürdőt vehet.

Egy hangos dudálásra feltekintettem a telefonomból, és megláttam, hogy valaki nekem int a buszmegállóban, az út túloldalán. De ki vagy te? Biztos ismer, hisz integet nekem. Jó neki, hogy ő kristálytisztán lát. Hirtelen eszembe jutott, hogy én is jól látok, ha hordom a szemüvegem. Hogy felejthettem el? Rácsaptam a fejemre, majd táskám mélyéből előkotortam. Egyik barátnőm integetett a távolban. Nem is értem, hogy mehetett ki a fejemből, hogy a szemüvegem induláskor nem helyeztem fel. Rövidlátó vagyok, csak közelre látok, ezért volt könnyű szemüveg nélkül olvasni. A messzeség viszont fátyolos volt, de azt is csak félúton vettem észre, mikor feltekintettem a készülékből.

Odakötöm magam a telefonhoz, és utána meglepődöm, hogy miért súlyosbodik a szemem állapota. Lehet, ez volt a jelzés az univerzumtól, hogy itt az ideje visszatérnem a papíralapú könyvekhez.