Csaba testvér népszerűsége Vajdaságban is vitathatatlan. Megnyerő, derűs, egyszerű, erőt adó jelenléte és szavai mindenki szívéhez szólnak — sokan miatta döntöttek úgy, hogy az augusztus végi kánikulában ott lesznek a szentkúti búcsún, részt vesznek a szentmiséken, és Böjte Csaba áldásával térnek haza.

— Mondtam is, hogy ilyen meleg szeretettel, 40 fokkal sehol nem fogadtak még eddig! Én nagyon örvendek, ha azt tehetem, amire hivatást érzek, tehát hirdethetem az Evangéliumot. Nem túlzok, ha azt mondom, a három nap alatt csaknem háromezer emberrel találkoztam — nyilatkozta lapunknak Csaba testvér, miután hétfőn az Augustianumban közös zsolozsmán vett részt, illetve előadást tartott a lelki napon részt vevő szabadkai egyházmegyei papoknak. — Nagyon nagy élmény volt, hogy az egyházmegye papjaival együtt lehettem egy órát, ezt külön köszönöm az Istennek.

A szombat este az érkezés és a találkozás, elmélyülés óráit hozta a szabadkai kegyhelyen levőknek, bűnbánati liturgia, gyóntatás és gyertyás körmenet tette lélekközelivé a ráhangolódást. Nemcsak szabadkaiak mentek ki a Szentkútra, hanem más településekről is, akárcsak a vasárnap reggeli szentmisére, melyet Csaba testvér celebrált. Prédikációjában arra kérte a híveket, hogy ne adják fel könnyen, ha nehézségekbe, problémákba ütköznek, és vegyenek példát Szűz Máriáról és Szent Józsefről, kettőjük viselkedéséről, amikor a gyermek Jézus elveszik.

— Nem egymásban keresik a hibát, hogy ki veszítette el a kis Jézust, ki a felelős, hol volt az eszed? Hanem így jártunk, keressük meg együtt. Benne van a Szentírásban szó szerint, hogy atyád és én kerestünk. Mi is fogjunk össze, vegyük fel a keresztünket, és ne adjuk fel — kérte. — Ne egymás hibáit keressük, van mindenkinek bőven elég. Tudjunk egymásnak megbocsátani, újrakezdeni, oldjuk meg együtt a kudarcokat, ahogyan Mária és József is összezártak a bajban.  

Vasárnap délután Adán szólt a hívekhez, a Tisza menti településen is nagyon várták Csaba testvért. A Szentháromság-templomban előadást tartott a hit, a remény és a szeretet fontosságáról, majd szentmisét mutatott be. Az igencsak sűrű napok után sem a pihenés következett: Csaba testvér nem hazafelé, hanem a Balatonra igyekezett a gyerekekhez — ám ha fáradtan is, de a tőle megszokott kedvességgel egy interjúra is szakított időt. 

* Csaba testvér, hogy bírja ezt a nagy rajongást, azt, hogy ennyien várják önt, nemcsak itt, Vajdaságban, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem bárhová is megy?

— Gondolom, hogy nem engem várnak, hanem az Evangélium hirdetőjét, és az énnekem jólesik, és örvendek, hogy valóban, Krisztus tanítása kétezer év távlatából is ennyire élő, ennyire megszólítja a XXI. század emberét is. Jó dolog, ha az ember ezt meg tudja tapasztalni, mert én nem úgy gondolom, hogy ez nekem szólna, hanem az általam is felvállalt krisztusi tanításnak.

* Azt bizonyára érzi, hogy ehhez az ön személye, élete, vállalásai is hozzátesznek, az a szeretetháló, amellyel él, vonzza az embereket, ragaszkodnak önhöz, mert igaznak érzik a gondolatait, szavait, cselekedeteit.

— Igen, de amikor telefonon beszélünk, biztosan fontos a készülék is — ám az a személy, akivel a túlfelén beszélek, az igazán fontos.

* Mennyire ura ön az időnek ebben a rohanó világban?

— Ez sok mindentől függ, a gyorsaságtól is — a három nap alatt annyi minden történt! Persze mondják, hogy maradjak még, de nem tehetem, a szünidő vége felé — Magyarországon kezdődik a tanítás, nálunk majd csak szeptember 11-én — lehetőségük volt csaknem 500 gyereket elhozni Zánkára, a táborba. Most azért is iparkodnék, mert 17 órától ott kell egy szentmisét tartanom a gyerekeknek. No, de haza kell menjek Dévára, mert kezdődik a tanév, és ilyenkor itt ez a gond, ott az a gond, és azokat is meg kell oldani. Az a lényeges, hogy az ember ne helyben topogjon, hanem bátran, határozottan menjen — az autónkban is nemcsak kettes, hármas, négyes sebesség van, meg rükverc, hanem bizony ötös, hatos is, meg padlógáz is. Az ember ha megnyomja, akkor halad.

* Hogy ennyire elfoglalt, igyekszik mindenhová eljutni, odaérni, az nyilvánvalóan összefügg az Evangélium hirdetésével is, ám biztos vagyok abban, hogy a gyerekeinek is folyamatosan meg tudja adni mindazt, amire szükségük van.

— Viccesen szoktam mondogatni, hogy én nem szoktam koldulni, de ha valaki valamit ad, azt szívesen elfogadom. A könyveimnek is van áruk — más könyveknek is van áruk —, ha megveszik, abból én elő tudom teremteni a gyerekeknek a mindennapi betevőt. Logikus, hogy ami a román államtól jár a gyerekeknek, azt próbáljuk összeszedegetni, amit lehet, értékesíteni. Úgy gondolom, mindenki a maga családját tartsa el — az enyém egy kissé nagyra sikeredett, de azért én is megteszek mindent, hogy a tanévet jól tudjuk kezdeni, tanszer is legyen, és minden, ami szükséges.

Szalai Attila felvételei