Mottó: A gyerekeknek ismerniük kell a múltat, hogy ne érezzék magukat magányosnak ebben a hatalmas világban!

A sorrendben második Apródtábor július 12-e és 17-e között valósult meg a visegrádi Szent György Lovagrend és a doroszlói Szentkút közös szervezésében. Ezúttal ötvennégy, a tizedik életévét betöltött gyermek sereglett össze. Bizonyítván, a régimódi foglalatosságoknak is van még létjogosultságuk ezen a tájon.

Visszatérés — egymásra hangolódás

Szóval szárba szökkent az a bizonyos parányi mustármag, mely — ha a Gondviselőnek is így lészen akaratja — terebélyes fává erősödhet. Nemzeti és vallási, illetve az őseink által reánk testált hagyományt őrző óriássá.

Az összejövetel helyszíne a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely volt, a szervezéssel járó előkészítő, továbbá a táborozás idején adódó teendőket és a koordinálást lovag Diósi János, a Lovagrend nyugat-bácskai priorja, valamint ft. Verebélyi Árpád esperesplébános, címzetes prépost, a kegyhely igazgatója — egyébként maga is a lovagrend tagja — vállalta. Szolgálatukat kiegészítendő, e misszióhoz több helybéli és vidéki önkéntes is felzárkózott, a Lovagrend nyugat-európai, dél-alföldi, illetve a délvidéki nagypriorátus lovagjainak hathatós anyagi, fizikai és szellemi támogatásával.

Íjászkodás

A II. Apródtábor részvevői az ősi lovagi hagyományok (lovaglás, íjászkodás, baranta…) ízlelgetése mellett a témához szervesen illeszkedő, kronológiailag viszont újabb kori tábori motívumokba is betekinthettek. A tábori zászló felvonásával, majd kora esti szentmisével rajtoló első nap tűzgyújtást és egymásra hangolódó csoportjátékokat is hozott. Wilhelm József doroszlói tanár úr és Szeles Tímea fiatal zentai animátor közreműködésével, de volt szimultán sakktorna is, lovag dr. Gellér Árpád jóvoltából. A teendők dinamikáját ezúttal is a naponként váltakozó táborparancsnokok felügyelték, akik alkalmasint előadóként, oktatóként is jeleskedtek. Élő példa volt erre a bácskertesi Csizmadia János lovag, aki a tarsolyában nemcsak érdekfeszítő történelmi előadásokat hozott (a várnai csatáról, a nándorfehérvári diadalról és a mohácsi vészről), de a második tábornap napszentületekor feleségével kupuszinyi népdalokat és tánclépéseket is. Az íjászkodó növendékekkel az ugyancsak bácskertesi Bagi Szabolcs tanár úr, illetve segítőtársai, Tallósi Anasztázia és Tumbász Leonárd foglalkozott, valamint Harkai Róbert és Harkai Szilvia, a bajsai KÁLIZ Íjász- és Hagyományőrző Egyesületből. A rovásírás fortélyait Diósi Kovács Izolda tanárnő és párja, a szakácskodást meg az éjjeli ügyeletet ismételten bevállaló Diósi Ede taglalták. Mindeközben beindult a kézműveskedők műhelye is, a szenttamási Fehér Emánuela, Blazsanyik Mónika és Blazsanyik Zsaklina szakmai felügyeletével.

Interaktív műhelymunka

A lovaglást a zombori Nyugat-Bácska Lókedvelők Egyesületének tagjai vezették, a falunéző sétakocsikáz(tat)ás élményeit pedig a sztapári lovasklub tette lehetővé. Volt továbbá egy interaktív huszárbemutató a siklósi vitéz Csizik Mihály hagyományőrző őrnagy vezetésével, valamint egy ugyancsak dinamikus mesterségkóstoló. Ez utóbbi Strahinja Rašić zombori patkolókovács jóvoltából valósulhatott meg. A késő estébe nyúló focitornát — és persze annak jó hangulatát — a végre eleredő eső sem tudta elmosni.

Csütörtökön több etapból álló harcművészeti bemutató volt napirenden. A zentai Szent Longinusz Középkori Hagyományőrző Egyesület tagjai révén, akikkel a rákövetkező napon is volt szerencsénk társalogni a bácsi várba tett tematikus kirándulás alkalmával. Szervesen illeszkedett a képbe továbbá Toldi István mesefa, valamint növendéke, az ugyancsak bácskertesi Molnár Péter, a legutóbbi, XXVI. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny Aranyalma és Szőcs Boldizsár-díjas mesemondó fellépése is. A tűzcsapokat pedig — néhány ügyességi/tűzoltási játéksor erejéig — változatlanul a doroszlói önkéntes tűzoltótestület tagjai nyitották meg.

Élő történelemóra az ódon falak között

Péntek. Várlátogatás helyszíni lovagtornával, városjárás, mise a bácsi ferences rendi templomban (ft. Zsúnyi Tibor szenttamási plébános celebrálásával), egy várva várt fürdőzés a vajszkai strandon, végül pedig egy hangulatos parti a táborhelyen. A doroszlói Twins Band zenekari közreműködésével.

S aztán eljött a szombat is. A kürtös azon a reggelen is rendületlenül megtette vállalt kötelezettségét, de a bemelegítő tornagyakorlatok, illetve az őket követő ima és a napindító gondolatok után lényegében már csak a táborbontás maradt. Az ünnepi szentmise celebránsa ft. lovag Fuderer László óbecsei plébános, délvidéki nagyprior volt, a szertartás kántora pedig Rontó Márta muzslyai lovagdáma. Az árbócról a tábori lobogó a Nemzeti ima eléneklése közepette engedtetett le, a közös ebéd elköltése előtt pedig végre csoportkép is készült.

És ha már a fotóknál tartunk, Stock János bácsinak, a fényírás doroszlai (nagy)mesterének a jóvoltából a táborozás pillanatai a közösségi médiafelületen is nyomon követhetőek voltak. Naprakészen. Hitelesen. Kedvcsinálóként. A tervezett folytatáshoz. Leghamarabb — legalábbis emberi léptékkel mérve — 2022 nyarán.

„Egy azonban bizonyos: minden apród megérdemel legalább egy lovagot! Akire felnézhet. Akitől tanulhat. Aki az övé. A többi meg majd alakul” (naplójegyzet).

I.V.I.S.H.F.S. — táborzáró csoportkép