Agyánszki Arnold Csantavérről Magyarországra költözött, majd Dániában élt egy farmon, de rájött, hogy még nem tud letelepedni, többet kell megtapasztalnia a világból, hogy szélesítse a látókörét, és élményekkel gazdagodjon. Jelenleg Alaszkában igyekszik idomulni a mínusz fokokhoz, és próbál átlátni a tenger feletti, sűrű szövésű ködtakarón.
* Miért éppen Alaszka?
— Elérhetetlennek tűnt, és azért kezdett érdekelni. Ez egy olyan hely, ahol még turistaként sem tudtam magam elképzelni. Amikor otthon néztem a Discoveryn a Halálos fogást, nem hittem volna, hogy egyszer majd egy kocsmában fogok sörözni a legénységekkel, nap mint nap a hajók mellett sétálok el, és rákot pakolok. Még most is furcsa ebbe belegondolni. Úgy jöttem ki, hogy ha megnézhetem ezt a világot, de pénzt nem is keresek, már megérte. Előbb a lehetőség jött szembe velem, akkor kezdtem el igazán fantáziálni. Amerikán valahogy nem gondolkodtam. Dutch Harborban vagyok, mely egy sziget. Előbb Akutanon voltam, mely innen négyórányira van hajóval, mindössze 62 lakosú, és 1500 ember dolgozik az üzemben. Ez a harmadik szezonom, melyet egy kisebb cégnél kezdtem. Két élelmiszerüzlet, két kocsma, medence, konditerem, 4000 lakos és aszfalt… Ez alkotja ezt a nagyobb szigetet. Kórház nincs a településen, csak egy mentőállomás, ezért a súlyosabb problémák esetében két órát kell repülőn utaznia az illetőnek, hogy a legközelebbi kórházban legyen ellátva.
* Milyen feladatokat látsz el?
— Az első szezonomban egy hűtőházban csomagoltam, és tettem raklapra a beérkező fagyasztott, dobozolt halat. Az egyik helyen mínusz 18, a másikon pedig mínusz 25 fok volt a hőmérséklet, amire még most is szörnyű visszagondolni. Természetesen mindenhol gondoskodnak a megfelelő munkaruháról, és teljesen megszokott, hogy mindenki gumicsizmát hord, mondhatni, az itt a népviselet. Egy ideig az ikrák kiszedése volt a feladatom, ez egy tipikus szalagmunka. Később átkerültem a karbantartásra, és már ezt a szezonomat is itt kezdtem. Sok cső, pumpa, szalag tartozik hozzánk, és mindegyiknek folyamatosan működnie kell. Itt, ebben a pozícióban napi 12 órát dolgozunk, nem kell túlórázni, a korábbi munkahelyeimen viszont kötelező volt a túlórázás, tehát naponta 16—18 óránk munkával múlt el, ez egyáltalán nem hiányzik. Persze itt is van hajtás: amikor sok rák érkezik, akkor azt gyorsan fel kell dolgozni, mivel csak az élő állatot szabad felhasználni. Sok mindent az aktuális időjárás dönt el, most például napok óta hóviharok dúlnak, ezért a hajók nem tudnak kimenni a tengerre, így értelemszerűen hal sincs. Az én munkám szerencsére ettől független, így mindig van mit csinálni. Azt tudni kell, hogy ezekre a térségekre egyáltalán nem jellemző a sok szabadnap.
* Nemzetiségileg milyen összetételű a csapat?
— Ausztrália kivételével minden kontinensről vagyunk. Európából sok a szerb, az ukrán. Néhány magyar, cseh, román is dolgozik itt. Sokan érkeztek Mexikóból vagy a Dominikai Köztársaságból. Afrika több államából is megpróbálnak itt boldogulni az emberek, de főleg őket cserélik le európaiakra, mivel elég lusták, és sokat panaszkodnak.
* Mesélj egy kicsit a környezetről! Mi vesz téged körül?
— A szigetet még megközelíteni is körülményes. Az otthonról ide vezető út minimum három napig tart, de sokszor egy hét lesz belőle, mivel öt átszállásnál nem nehéz elcsúszni. Az utolsó repülés a bizonytalan, mert nehéz itt leszállni, és gyakran törölnek járatot. A legutóbbi repülésem alkalmával történt meg először, hogy semmilyen gond nem adódott. A szigetnek van egy könyvtára, medencéje, konditerme és két kocsmája, de szezononként mindet csak egyszer látogatom meg. A gyárunk valójában egy kis város, hiszen itt lakunk, itt van az étkező, a mosoda és a munkahely is. A mértékegységektől a mentalitásig itt minden más. Tetszik, hogy betartják az előírásokat, vannak jogaid. Mondanék is egy példát: rúgtak már ki főnököt azért, mert egy srác szólt neki, hogy kimenne a mosdóba, ő pedig azt mondta, hogy később menjen. Ha dolgozol, megdicsérnek, feljebb tudsz lépni, de egy képmutató kedvességük is van. Rengeteg hegy és tenger vesz körül, ebből áll a táj. Minden a tengerre épül, ezért nagyon sok hajót látok. Ez nekem, alföldi gyereknek a mai napig szokatlan. Elképesztő itt a szél ereje, van, hogy kapaszkodni kell valamibe, hogy ne vigyen el.
* El tudnád képzelni a jövődet Alaszkában?
— Nem, semmiképp. Még a nyárra van egy itteni szerződésem, de megyek tovább, nincs megállás. Már kétszer jártam Las Vegasban, azt el tudnám képzelni, hogy ott éljek, de most egy Karib-tengeri utazás vonz a legjobban, amikor hajón dolgozhatsz, és mindig abban a városban turistáskodsz, ahol éppen kiköt a jármű. Szeretnék világot látni, és jól fog esni a napsütés.
