A természetben fellelhető gyógynövényekben rejlő egészségügyi előnyök kutatása során gyakran találkozunk olyan gyógyhatású összetevőkkel, amelyeknek egyszerre van táplálkozási és gyógyászati előnyük. A propolisz egyike ezeknek az anyagoknak, melyet a méhek állítanak elő, és használnak fel saját közösségük egészségének fenntartása érdekében.

Propolisz

A propolisz egy olyan vegyület, amelyet a méhek gyűjtenek a fák és más növények rügyeiről, és amelyet a kaptárban használnak. Általában akkor gyűjtik, amikor nincs nektárgyűjtő idény, és amikor a fiatal dolgozók az utódokat etetik. Ez a déli órákban történik, amikor a levegő hőmérséklete 20 °C fok körül van, és a méhszurok folyékony állapotban található. A méhek a többi közt ezt az anyagot használják a kaptárban lévő repedések és lyukak kitömésére, a kaptárfiókok közötti rés tömítésére, a kórokozók elleni védekezésre és az idegen behatolók, például rovarok és a kis rágcsálók (cincér, vándorsáska, cickány) elpusztult tetemének bebalzsamozására, semlegesítésére. A méhszurokkal javítják a lépek hibáit, bekenik a kaptár teljes belső felületét a penészedés megakadályozása érdekében.

A propolisznak számos egészségügyi gyógyhatása van, melyet évezredek óta alkalmazunk. Gazdag vitális tápanyagokban, például vitaminokban, ásványi anyagokban, enzimekben, aminosavakban és polifenolokban, melyek antioxidáns hatásúak. Antimikrobiális, antivirális, gyulladáscsökkentő, immunstimuláló és rákmegelőző hatással is bír. Ám figyelembe kell venni, hogy bár a propolisz számos egészségügyi előnnyel bír, a hatékonyságát és biztonságosságát nem minden esetben vizsgálták átfogóan. Bizonyos esetekben mellékhatásokat és allergiás reakciókat idézhet elő.

Milyen formában használhatjuk?

Ez attól függ, milyen célból szándékozzuk adagolni.

Tinktúraformában: A propolisz elérhető tinktúrában (alkoholban oldott formában), melyet szájon át lehet bevenni vagy külsőleg alkalmazni. A szájon át történő alkalmazás esetén a propolisz támogathatja az immunrendszert, segíthet a légúti fertőzések kezelésében, és egyéb egészségügyi előnyöket is nyújthat. Külsőleg alkalmazva a sebek gyógyulásában és a bőrirritációk csökkentésében hasznos.

Kapszula- vagy tablettaformában: A propolisz különféle kapszulákban és tablettákban is elérhető, melyek szintén szájon át vehetőek be. Ezeket gyakran alkalmazzák az immunrendszer erősítésére, valamint a propolisz antimikrobiális és gyulladáscsökkentő tulajdonságainak kihasználására.

Krémekben és kenőcsökben: A propoliszos bőrápolási termékek, krémek, kenőcsök és balzsamok segíthetnek a bőrirritációk, mint például az ekcéma és a psoriasis kezelésében, valamint a sebek gyógyításában.

Mézben: A propoliszt tartalmazó mézet az általános egészség javítása érdekében ajánlatos fogyasztani.

A méhpempő

A méhpempő a méhek garatmirigyeiben termelődő fehér és sárgás színű, tejszerű, savanykás, szúrós illatú anyag, mely megfelelő tárolási körülmények nélkül megbarnul, és hamar elveszíti bioaktív hatását. A méhpempő elsősorban a méhanya tápláléka, de élete első három napjáig minden méhlárva ezt a táplálékot kapja. Mivel a méhkirálynő kivételes adottságokkal bír a többi méhhez képest (mérete, életkora, szaporodóképessége), a kutatók vizsgálni kezdték a méhpempőt, és arra jutottak, hogy fogyasztása az emberi testre is jótékony hatással van.

A méhpempőt a fiatal dolgozók garatmirigye termeli, ember általi kinyerését pempőzésnek hívják. A legtöbb méhészet hobbiméhészet, és nem foglalkozik ilyen aprólékos munkával. A pempőzéshez ugyanis speciális eszközökre is szükség van. A művelethez eltávolítják a családból az anyát, és anyabölcső-kezdeményeket adnak, benne anyaálcákkal. A pempő kinyeréséhez az álcákat három nap után el kell távolítani. Egy család egy szezon alatt körülbelül 500 g méhpempő termelésére képes. A pempőt azért az anyabölcsőkből nyerik, mert ezekben található a legtöbb, és a dolgozólárvák azonnal el is fogyasztják a méhpempőt, melyet kapnak. A begyűjtéséhez steril körülményekre van szükség. Csíramentes környezetben, steril üvegedényben kell tárolni, fénytől, hőtől és levegőtől védett helyen, 2 °C hőmérsékleten. A méhpempőhöz tartósítás céljából lehet adni mézet vagy viaszt is.

Az anya eltávolítása extrém stresszhelyzetet okoz a családnak, és ez a súlyos beavatkozás a méhcsalád életébe kerülhet, így a természetközeli méhészkedéstől távol áll ez a tevékenység.

A méhpempő sok összetevőből áll: tartalmaz fehérjét, zsiradékot, cukrot, vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet, enzimeket. Sokáig a különféle tartósító eljárások sem tudták teljesen megőrizni a méhpempő biológiai aktivitását. A legmodernebb technikával, liofolizálással tartósított méhpempő két évig is megőrzi bioaktív tulajdonságát.  

A méhpempő gyógyhatása

Ez egy olyan táplálékkiegészítő, amely számos pozitív hatást tud kifejteni. Azt mondják, „ott segít, ahol baj van”. Általános tapasztalat, hogy növeli a testünk energiaszintjét, így segít leküzdeni a krónikus fáradtságot. Jó hatása van az alvászavarokra, méregtelenít, és elősegíti a szabad gyökök eltávolítását a szervezetből. Acetil-kolin-tartalma hatékonyan hozzájárul a központi idegrendszer és az agyi funkciók működéséhez.

Sorozatunk összegzéseként idézzük egy ismert természetgyógyász, Éliás Tibor szavait: „Napjaink lelke a méh, mely jelzi a bőség perceit, a szálló illatokat. Aki a virágot szereti, a méhek barátja is. A jó méhész nem a méheket tanítja, hanem tőlük tanul, mert a méhcsalád több évezredes titkosírás, melynek még mindig vannak meg nem fejtett részletei…” Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy minden, amit a méh termel, az az emberiség számára is valamilyen módon hasznosítható. Becsüljük meg ezeket a természetes kincseket, fogyasszuk őket mértékletesen mindannyiunk egészsége érdekében.