A horvát történelem szakaszai

A középkori horvát állam 1102-től kezdve a Magyar Királyság szerves részévé vált, a mohácsi vészt követő időszakban pedig az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A modern kori történelemben a törökökkel szembeni felszabadító háborúk után került a Habsburgok uralma alá. Az osztrák—magyar kiegyezéssel létrejött dualista államban a horvátok státuszát az 1868. évi horvát—magyar kiegyezés rendezte. Ezután a térség ismét „Szent István koronájának” fennhatósága alatt volt egészen az I. világháború végeztéig. Az akkor a dualista monarchia területén létrejött Szlovén—Horvát—Szerb Állam a többi közt Dalmácia, Isztria és Krajna területeit is magába foglalta, és a kormányzati szervében, a Nemzeti Tanácsban jelentős politikusok székeltek. A Nemzeti Tanács végül 1918. december 1-jén egyesült Szerbiával, s a horvát térségek az újonnan létrejött Szerb—Horvát—Szlovén Királyság részei lettek. Ez az állam tizenegy év múlva, 1929-ben Jugoszlávia néven vált ismertté. Az égető horvát kérdés az újonnan létrejött államban folyamatosan terítéken volt. A helyzet kulminációja az 1928-beli parlamenti merényletben teljesedett ki. 1928. június 20-án ugyanis Puniša Račić a lövéseivel a Horvát Parasztpárt három képviselőjét, köztük annak vezérét, Stjepan Radićot is megölte. I. Sándor király az 1929-ben bevezetett diktatúrában a mai horvát állam területeit öt bánsághoz csatolta. A horvát vidékek egyesítése majd csak a Cvetković—Maček-egyezmény keretében, a Horvát Bánság létrehozásával történt meg 1939-ben, mindössze néhány nappal a II. világháború kitörése előtt. Ez az újonnan létrejött helyzet sem tartott ugyan sokáig, hiszen az 1941. évi áprilisi háború után Jugoszlávia megszűnt létezni. A horvát vidékeken pedig a tengelyhatalmak egy új bábállamot, a Független Horvát Államot hozták létre, melynek élén Ante Pavelić állt. A II. világháború után a mai Horvátország a Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság (1945), később Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (1945—1963), illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1963—1991), azaz Jugoszlávia része volt. 1991-ben tehát létrejött az a modern horvát állam, amelyet ma is ismerünk.

Horvát politikai élet, valamint a pártok kialakulása, változása

A középkor folyamán, a X. században a horvát állam élére király került. Ez a rendszer 1102 után is megmaradt, amikor is Horvátország Könyves Kálmán király idején a Pacta conventa megkötése után Magyarország része lett. Ez a dokumentum egészen 1918-ig a fennálló horvát—magyar közös állam és a közös ügyek alapdokumentumának számított. A különböző korai újkori háborúk, illetve impériumváltások után a dualizmus rendszerében kezdtek megszilárdulni a politikai tömbök. Az 1868-ban megkötött horvát—magyar kiegyezés is elősegítette a politikai élet fellendülését. A boldog békeidőkként is ismert időszakban az állam élén bán állt. A korszak talán egyik legkiemelkedőbb személye pedig Khuen-Héderváry Károly, aki ezt a tisztséget 1883 és 1903 között töltötte be. Ebben az időszakban jelentkeztek az új politikai pártok, tömörülések is. A Horvát—Szlavón Királyságban 1904-ben alakult meg a Horvát Parasztpárt, mely a jugoszláv időkben a legerősebb horvát politikai tömörülésnek számított, s a mai napig is vannak képviselői a horvát száborban, azaz az országgyűlésben. A mindennapi politikai életet ebben az időben mégis a térségben élő nemzetek közötti konfliktusok és együttműködések jellemezték.

Az I. világháború után létrejött Jugoszláviában folyamatosan voltak horvát parlamenti erők. Ezek közül a Horvát Parasztpárt és a Horvát Unió voltak a legjelentősebbek. Ezek a pártok Jugoszlávia fennállásának idején folyamatos változásokon mentek keresztül — nemcsak nevüket, hanem programjukat illetően is. A politikai stabilitás hiánya miatt gyakoriak voltak a választások, melyeken a különféle, kisebb-nagyobb horvát politikai pártok koalícióba tömörülve vettek részt. A háború előtt létrejövő Horvát Bánság élén újra a bán állt. Ezt a tisztséget mindössze egy személy, Ivan Šubašić töltötte be. A II. világháború idején létező Független Horvát Államban pedig a horvát usztasák vezére, Ante Pavelić irányította a politikai térfelet mint az állam poglavnikja, azaz magyarul államfője.

A mai horvát politikai spektrum ebből az instabil háttérből alakult ki, Horvátország Jugoszláviától való függetlenedésével. Ez az örökség a modern politikai pártokra is rányomta bélyegét. Tudni illik ugyanis, hogy a jelenleg létező politikai alakulatok mellett a modern, horvát politikai színtéren már több mint 200, az elmúlt harminc évben alapított párt szűnt meg létezni. A jelenlegi, 11. száborban pedig csaknem 20 formációnak van képviselője, ám akárcsak az Európai Unió legtöbb országában, úgy Horvátországban is két nagy politikai párt létezik, egy a jobb- és egy a baloldalon. A legnagyobb politikai tömörülés a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) körül jött létre. A konzervatív, jobbközép párt a modern politikai tömörülések közül az egyik legkorábbi, 1989-ben alakult meg. Az összes párt közül neki sikerült a legtöbbször kormányt alakítania, 1990 és 2000, 2003 és 2011 között, illetve 2016-tól napjainkig. Koalíciós partnerei között olyan kisebb pártok találhatók, mint a Horvát Kereszténydemokrata Párt, a Horvát Szociálliberális Párt és a Horvát Nyugdíjasok Pártja. A jelenlegi kormányfő a HDZ köreiből kikerülő Andrej Plenković. A másik nagy múltú párt az SDP, azaz a Horvát Szociáldemokrata Párt. 1990-ben hozták létre, s valójában a Horvátországi Kommunisták Szövetségének utódpártjáról van szó. 2000 és 2003, valamint 2011 és 2016 között tudott kormányt alakítani. A legismertebb alakja Zoran Milanović, Horvátország jelenlegi köztársasági elnöke.

A különféle instabilitások következtében olyan vákuum keletkezett, amelyet a nagyobb pártok nem tudtak betölteni. Ennek következtében jöttek létre különböző orientációjú, kisebb pártok. Ezek közül a legidősebb a Híd jobboldali, szociálkonzervatív párt. Annak ellenére, hogy megalakulásának elején a párt alapítói nem kategorizálták magukat a politikai spektrumon, az elmúlt években tett kijelentéseik alapján a politológusok az említett kategóriába sorolják a tömörülést, akárcsak annak koalíciós partnerét, a Horvát Szuverenistákat is, melyet 2019-ben alapítottak. A jobboldalon található még a szélsőjobboldali, nacionalista Haza Mozgalom (Domovinski Pokret — DP), melyet 2020-ban alapítottak addig a politikában ismeretlen szereplők. Ugyanígy a baloldalon 2019-ben, az európai parlamenti választás előtt létrejött a Možemo nevű politikai platform, mely a zöldpolitika híve. Fontos kiemelni, hogy noha Tomislav Tomašević pártja kisebbnek számít, kétharmados többséggel vált Zágráb polgármesterévé.

A politikai rendszerre és atmoszférára azonban két kiemelkedő tényező jellemző. Az egyik a földrajzilag tradicionálisan megoszló erők. Akárcsak a jobboldalnak, a baloldalnak is vannak úgynevezett fellegvárai, ahol papírformaszerűen alakulnak a választások. A másik pedig, hogy a parlamentáris választás alkalmával a pártok választási körzetekben harcolnak a mandátumokért. A teljes ország 10 választási körzetre van felosztva. A külföldön élő horvátok is szavazhatnak a parlamenti választáson, ők külön körzetbe tartoznak. Ugyanígy a kisebbségeknek is van joguk képviselőt küldeni a száborba, összesen 8-at, akik a 12. választói körzethez tartoznak. A legnagyobb kisebbségi pártnak a Független Demokratikus Szerb Párt számít, 3 képviselővel. A magyar érdekeket a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége képviseli, Jankovics Róberttel az élén. A horvátországi magyar közösségnek 1 képviselője van a 151 fős országgyűlésben. A száborban a képviselők mandátuma négy évre szól, míg a köztársasági elnöké 5 évre, egyszeri újraválasztási lehetőséggel.

A horvátországi választások eredményéről a Hét Nap február 5-ei számában olvashatnak összefoglalót.