A régi nyarak mások voltak. Jobbak voltak, vagy csak a szívünk dübörgött jobban. Nem ostromoltak bennünket választott, válogatott szilikon soha sem ragyogó megasztár-valamik. Szólt a zene, ment a buli, varázslatok rezegtek a hangdobozok nyílásain.
Beat, pop, rock, reggae, hard, metal, diszkó stílusok, divatok, irányzatok fogták meg gondolatainkat, ejtették rabságba érzéseinket. Nagybetűs ZENE szólt a rádiókban, akkor még a RÁDIÓ is nagybetűs volt, és a zenét hallgatók is nagybetűs KÖZÖNSÉG voltak.
A mostani nyarak mások, másképpen írja őket a történelem és rögzíti az emlékezet.

Nyár, 2010

Az utóbbi években, nyár közepén valami egészen más történt... A budapesti Hajógyári-sziget egy hétre a fiatalság állama és fővárosa lett. Több százezer lakosa lett a sátorvárosnak, a színpadokon világunk zenéje szólalt meg, a Sziget-lakók nyílt társadalma mindenkinek nyújtott valami hallgatni- és mondanivalót.
Az idén nyáron zajlott le a 18. Sziget Fesztivál, és minden majdnem úgy történt, mint máskor, és majdnem úgy, mint régen. Az idő múló pillanatait a Sziget sem kerülhette el, változások történtek. Mondhatnánk haladás a korral, az idővel, vagy menetelés a jövő felé. De röviden is lehet fogalmazni: a Szigeten is minden üzlet. Ez a felismerés lehet a forró nyár árnyékos oldala, vagy az esős időszak lyukas esernyője. Mindegy, az üzletnek ennek ellenére volt zenei aláfestése, ismeretlen és ismert zenekarok szólaltak meg. Nem lehetett mindenhol jelen a zenét fogyasztó és kíváncsi nagybetűs Sziget-LÁTOGATÓ. A mostani rendezvény igyekezett megtartani a hagyományok legértékesebb elemeit, és esélyt kaptak az új kulturális folyamatok és törekvések. A Sziget Fesztivál nagykorú lett, felnőtt, az értéket meghatározó léc magasabban állt, mint bármikor. Ezt el kell ismerni.
A rendezvények, a műsorok hét napig tartottak, a sokaságból a ZENÉT kiemelném, de a zenéből is azonban csak néhány pillanatkép vázolja a hallott mindenséget.

Kispál és a Borz

Hétfőn, augusztus 9-én elbúcsúzott a közönségtől a Kispál és a Borz csapata, az elmúlt két évtized (huszonhárom év) hangadó zenekara. Kiforrott mondókájuk, a nagy elődökhöz hasonlóan, a kilencvenes évekbe emelte munkásságukat a rock and roll gondolkodói közé. Úgy gondolták, ennyi elég volt, a megfelelő búcsúzóhely a Sziget lehet.

A nulladik nap

A nulladik nap a Szigeten a reggae és a ska ünnepe volt. Hatvanöt éve született Bob Marley, a reggae nagy zenésze és a mozgalom világhírű nagykövete. A reggae hangzás a Szigetre varázsolta a Karib-tengeri napfénybe bújt szabadságvágyat, amelyet a reggae zenevilágnak kíván átadni. A Karib-szigetek szabadságát kifejező zenei forma a hatvanas években indult világhódító útra. A reggae tánc- és szórakoztató zeneként, s egyben a Jamaikában élő emberek vallásos-rituális zenéjeként nyilvánul meg. Függetlenül attól, hogy szórakoztató formája meghódítja a világot, a mai napig megmaradt lázadónak és harciasnak, emellett az életöröm és a szembenállás hangja is. A szövegek társadalmi töltete a kitartást és elszántságot tükrözi.
A Sziget Fesztivál nagyszínpadán a kora délután induló rendezvényt az idén 25 éves Ladánybene 27 együttes indította, mely a magyarországi reggae-élet úttörője. Vendégzenészek segítségével vezették fel a reggae-ünnepnap hangulatát. Habár a Karib-tenger földrajzilag messze van, a zenészek jóvoltából mindannyian megtaláltuk a helyünket a színpad előtt.
A Los Angeles-i The Aggrolites csapat lépett fel következőnek. Az együttes napjaink reggae-zene művelőjének számít. Zenéjük nem tiszta, hangzásukban felismerhető volt a stílusok keveredése. Egyben és egymást kisegítve megfért a soul, a punk és a ska, természetesen a összetartó erő a reggae volt. Kompromisszumot és megalkuvást nem ismerve, keményen szólaltak meg, megmozgatva a tízezres tömeget a nulladik nap délutánján. A hét éve feltűnt együttes a Szigeten is igazolta rajongóik növekvő táborának bizalmát.
A harmadik fellépő egyenesen a történelembe vezette vissza az állandóan szaporodó közönséget. Alkalmunk volt látni testközelből a legendás Toots and The Maytals csoportot. Frederic (Toots) Hibbert együttest alapított a hatvanas évek elején, amikor a ska friss tüze égett. Feltalálták magukat a kialakuló hangzásban, és megszületett az irányzat első világslágere, a Do the reggay című szám -- ekkor 1968-at írtak. Toots együttese a jamaikai ritmusok mellett a gospel és a soul elemeit is beépítette a zenéjébe, és lassan a világhírnév felé haladt. A hetvenes években már Toots and The Maytals néven futottak, a zenészek felállása gyakran változott, de a népszerűség és a stílus töretlen maradt. Kiemelném a fellépésen hallott orgonajátékot.
A Sziget e jeles koncertműsorából nem maradhatott ki a The Wailers, a hangzásvilág legismertebb intézménye. Bob Marley 1962-ben, Jimmy Cliff javaslatára, néhány felvételt készített, majd 1964-ben együttest alapított. Az áttörés 1972-73-ban történt, majd világturné, nagylemezek sorozata következett. Felfelé ívelő pályafutásuk egészen 1981-ig, vagyis Marley haláláig tartott. E korszaknak eredménye tíz nagylemez, kétszázötvenmillió példányban. A mai The Wailers egy kicsit más -- jó zene, jó muzsikusok, ismert szerzemények -- a szigeti koncertgyakorlatra és a múltra épülve újabb emléket állított a műfajnak.
A reggae műfaj több formában nyilvánult meg, attól függően, hogy az előadókat a környezetük hogyan befolyásolta. Megkülönböztethető a pop-, a rock- vagy a diszkó-reggae forma is, nehéz pontos határokat húzni. Angliában, a hetvenes évek végén a reggae-beat hódított. Robin és All Campbell együttesüket a UB 40 formanyomtatványról nevezték el, a papír a munkavállalást és a bevándorlást szabályozta. Zenéjük mondanivalója a reggae alapjaiban talált támaszt, megszületett a jamaikai ritmusra épített angliai hangzás fúvós hangszerekkel gazdagított beates formája. Harminc éve az élvonalban szabnak mércét, önmagukat ösztönözve léteznek, dolgoznak. Még sokáig szólnak emlékemben a tenor és bariton szaxofon közös szólamai...
A nulladik napnak még nincs vége, a reggae-színpad mellett zajlott a Cseh Tamás-emlékműsor Eszembe jutottál címmel. Barátok, zenésztársak játszották a zeneszerző alkotásait, többek között Vig Mihály, Másik János, Palya Bea, a Quimby, a Csík zenekar és mások. Furcsa érzés volt a közönséget figyelni, a zenét hallgatni és érezni, valami van a levegőben.
A harmadik, egyidejűleg zajló esemény, amelyet nem lehetet mellőzni: a Magyar Jazz Napja. Csak két nevet említek: Tonny Lakatos és George Duke. Azt hiszem, a továbbiakban minden kommentár fölösleges.
A nulladik napot követően a Szigeten, csaknem ötven helyszínen, egész héten történt valami. Gyakran felbukkant egy-egy régi név is, például: Public Image, The Madness, The Specials, The Iron Maiden...
A mai zene is megtalálta helyét és közönségét: The KOLIN, The Toy Dools, Thirty Seconds to Mars, Kasabian Muse.
De ez már egy másik enciklopédia, egy másik történet, ott már nem mi lapozunk...