A Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben megszervezett kiállításra eljött Sarnyai Károly is, A Szakkör program délvidéki koordinátora.

— Számomra nagy öröm, hogy itt lehettem, hiszen a szakköri tevékenység fokozatosan terjed a Délvidéken is. Ennél azonban fontosabb, hogy olyan területeket hódít meg évről évre, ahol korábban nem volt. Nagyon örülünk, hogy Muzslyán is vállalkoztak rá a hölgyek, hogy a teendőik mellett tanuljanak, oktatóvideókat nézzenek meg, és ezáltal egy olyan mesterséget sajátítsanak el, amelyet a hasznukra fordíthatnak. Ezzel a technikával ugyanis nemcsak csecsebecséket és dísztárgyakat készíthetnek, hanem olyan dolgokat is, amelyeket a mindennapokban is használhatnak. Tudni kell, hogy A Szakkör program mindig a nulláról indul, tehát az abszolút kezdőknek van kitalálva, és nem is az a lényeg, hogy mesteri fokra emeljük a tudásunkat, hanem az, hogy együtt legyünk. Ezeken a foglalkozásokon az együttlétet tanuljuk újra, hiszen a COVID-időszak után és az internetes, mobiltelefonos világban egyre jobban elidegenednek az emberek egymástól, és ritka már az az alkalom, amikor néhányan le tudnak ülni egymás mellé. A szakkörözés viszont olyan, hogy egymás mellett lehet ülni, beszélgetni, teázgatni, esetleg süteményeket készíteni, recepteket cserélni. Tehát tanuljuk azt, hogy újra emberek között vagyunk, együtt élünk, és együtt lenni jó. A 2023/2024-es évadban 119 szakköröző csoportunk volt 29 településről. Már megtörténtek a jelentkezések a következő évadra is, és elmondhatom, hogy 131 szakkör lesz 30 településről. A kezdeti 6 szakköri foglalkozásból az idénre már 23 lett, és azt látom, hogy aki részt vesz az egyik szakkörön, az a következő évben választ egy másikat. A Nemzeti Művelődési Intézet ingyen gondoskodik mindenki számára az eszközökről, az alapanyagokról és az oktatóvideókról. Az utóbbiakat kell nézni, és becsületesen dolgozni, hogy csodák kerüljenek ki az érdeklődők keze alól. 

* Mikorra várható, hogy megtudják a pályázók, megnyerték-e azt a szakköri foglalkozást, amelyet igényeltek?

— Június folyamán már lesz további információnk, először ugyanis a külhoni régiókban élő magyarok jelezték az igényeiket, de lassan már az anyaországi igényfelmérés is véget ér. Amikor mindezt összesítik, akkor látják meg, mire van lehetőség, hova mennyi szakköri csomagot tudnak küldeni. Nagyon reméljük, hogy megkapjuk mindazt, amit kértünk — mondta Sarnyai Károly.

A muzslyai hölgyeknél az egyik csoportvezető Juhász Törköly Krisztina volt, aki hétről hétre együtt alkotott csoporttagjaival.

— Nagyon jó ötletnek találom, mert az emberek véletlenszerűen jöttek össze, de ennek ellenére hétről hétre közösségépítő munkát végeztek. Minden kedden megittuk a finom kávét, teát, elmondtuk a gondjainkat az anyaggal vagy a munkákkal kapcsolatban, megbeszéltük, hogyan haladunk, és közben jól szórakoztunk. Nagyon sokat tanultunk, mert senki sem ismerte ezt a fajta kézimunkát, és láthatjuk a kiállításon, milyen szép alkotások kerültek a falra. Szerintem elértük, amit szerettünk volna, hiszen az volt a cél, hogy megtanuljuk a makramé készítésének folyamatát, és utána mi magunk is tudunk különféle mintákat összeállítani, a mintákból alkotásokat létrehozni. Megtapasztaltuk, melyik anyag jó, melyik kevésbé, melyikkel lehet szépen dolgozni. Azonkívül, hogy valóban nagyon gazdag a tárlat, én arra is büszke vagyok, hogy ennyien meg is nézték ezt az összeállítást.

A csoportok tagjai rendkívül pozitívan élték meg a több hónapon át folyó alkotómunkát. Hálával szóltak arról, hogy lehetőséget kaptak a „bogozásnak” az elsajátítására, hogy megismerhették ezt a hagyományos kézművestechnikát. Néhányan azt is megemlítették, a tanfolyam után úgy érzik, most már tartoznak valahová, mert egy igazi kis közösség alakult ki a makramézással foglalkozó hölgyekből.

A csodák pedig maguk az alkotások. És az emberek, akik létrehozták őket.