A Szent Családot a karácsony utáni vasárnapon ünnepli a katolikus egyház, amikor a Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotta családot állítja példaként a mai családok elé. A jeles napot XIII. Leó pápa (1878—1903) szorgalmazta azzal a céllal, hogy a századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.
A mozgóünnep (mely az idén, vagyis 2023-ban december 31-ére esik) méltatásához a budapest-terézvárosi Szent Család-templomhoz invitáljuk olvasóinkat. Rövid szakrális és kultúrtörténeti kirándulásra. Fogadják meghívásunkat szeretettel. Az alább olvasható szövegrész prof. dr. Prokopp Máriának a templom átriumában megkapott méltatásából való.
„A Szent Család-templom az I. világháború utáni nehéz években, Sármány Ferenc plébános és a hívek nagy hite és áldozatkészsége révén Fábián Gáspár építész tervei szerint készült, a »római iskola« által ihletett neoromán stílusban épült fel 1931-re. Ekkor vált ki a Terézvárosi Plébánia területéből az önálló pesti Szent Család Plébánia. Az oltár mögötti falat hatalmas ablak törte át, hasonlóan a ma is látható jobboldali szentélyfalhoz, amelyen Isten napfénye világította be a templomot. Ez a templom 1945-ben bombatámadás áldozata lett. A mennyezet beszakadt, a falak egy része leomlott. Az újjáépítés Sármány Ferenc plébános atya vezetésével megtörtént, az oltár mögötti fal ablakát befalazták. [...] Kodály Zoltán, aki már korábban is segítette a II. világháborúban bombatalálatot kapott templom helyreállítását — s 1955-ben márvány szószéket is készíttetett a templomba —, ekkor, az esküvő[je] alkalmával újabb jelentős adományt adott a templom számára. A plébános ekkor dr. Meszlényi Mihály (1901—1993) volt, aki mint káplán 1932 óta, kilenc éven át részt vett a Szondi utcai Szent Család Plébánia életében. Pályázatot hirdettek az oltárfreskó elkészítésére, amelynek nyertese Barba Péter festőművész (1914—1991) lett.
A templom titulusa a Szent Család, tehát Jézus, az Istenanya és Szent József együttesének kellett a freskó középpontjában állnia. Az 1956. évi szabadságharcunk vérbefojtása utáni harmadik évben, a félelmetes terror idején, mi sem volt természetesebb, mint hogy nem békés családi idillt kívántak az oltárfalon látni, hanem a Heródes üldözése elől menekülni kénytelen Szent Családot. Ez család azért is szent, mert nem az átlagember módjára, izgatottan, tele félelemmel, kilátástalansággal menekül, hanem az Atyaisten szerető gondviselésének biztos tudatában!”
Fotóink 2023. augusztus 20-a és 22-e között készültek.
Fényképezte: Martinek Imre