* Hogyan és miért lett Önből színész?
- Sokat beszélgetettem kiskoromban az órákon, ami zavarta a tanító nénimet. Egyszer felajánlotta, hogy ezt a rossz tulajdonságomat jobb dolgok kapcsán is kamatoztathatnánk. Belementem. Majd jöttek a kisiskolás és középiskolás versenyek, s én egyre jobban megszerettem ezt az életformát. Tizenöt éves koromban Kovács Frigyes kivitt a Tanyaszínházba... Na, jól otthagyott, mert még mindig csinálom.
Hogy miért épp színész?! Nos, ha valakibe beleszorul valami kis tehetség, akkor az Isten adománya, s élni kell vele. Sőt boldogan kijelenthetem, hogy azon emberek közé tartozhatom, akik olyan munkával keresik meg a mindennapi betevő falatot, amit szeretnek is csinálni.
* Soltis Lajos és Hernyák György tanítványaként hogyan tekint vissza a tanulmányi évekre?
- Lajost a második apámnak tekintettem. Nagyon sokat tanultam tőle a szakmáról és az élet más dolgairól is. Visszaemlékezve a felvételire: az eredményhirdetés után Lajos meghívott bennünket, a leendő osztályt a szomszédos kerthelyiségbe egy italra. Azt mondta: gyerekeim, most kezdődött az első óra, és négy év múlva ér véget.
Sok tanulságos, izgalmas élmény köt Lajoshoz, de a sors sajnos úgy hozta, hogy nem vezette végig az osztályt, előbb ért véget a beígért óra.
Hernyákkal már negyedéven találkoztunk, aminek szerintem szintén hasznát vehettük, hiszen egész más módszerekkel dolgoztunk. Bizonyára neki sem volt egyszerű dolga, hiszen olyan gyerekek szakadtak a nyakába, akiket három évig más tortúrával edzettek. Gyurival azóta is több ízben dolgoztam együtt a színházakban, s remélem, továbbra is lesz rá alkalmam.
* Mit jelent Önnek személy szerint a Tanyaszínház, illetve - hadd szerepeljen egy kérdésben kettő - megítélése szerint mit jelent ez a vajdasági magyarságnak?
- A Színház közönség és színész nélkül nem létezhet igazán. Nos, ez a Tanyaszínházban megadatott. Ez a színház szükségszerű intézmény itt a vajdasági magyarság számára, hiszen nem mindenki tud eljutni Szabadkára vagy Újvidékre egy-egy előadásra. Mi viszont, ahová tudjuk, házhoz szállítjuk a csodát, a Színházat.
* Milyen szerepet, milyen irányt kell a jövőben - változó világunkban - a Tanyaszínháznak betöltenie, mutatnia?
- Mivel harminc év után már van saját fészkünk Kavillóban, szeretnénk abban a térségben is fellendíteni a falusi turizmust. A távlati terveink közé tartozik, hogy a tanyaház ne csak számunkra legyen a felkészülés helyszíne, hanem egész évben legyenek benne programok. Bizonyára szívesen várnák be az emberek kinn, a természetben az új évet, vagy szerveznének egy farsangi bált, kellemes lehet ott a majális, vagy nyári tábort is tarthatnának városi gyerekeknek, akik így találkozhatnak a búzafölddel meg a háziállatokkal, s kiderülhetne, hogy a tej az istállóból kerül elő, s nem a fáról szedjük a műanyag dobozzal együtt. Egy disznóvágással egybekötött hétvége se rossz dolog.
* Milyennek látja a vajdasági magyar színjátszást, mi az erőssége s mi a hátránya?
- Mondták egyszer: ti ott, szegény kisebbségben tengődő művészek...
Mondom én: már egy francot, hiszen mi gazdagabbak vagyunk, a sorsnak köszönhetően más népekkel, kultúrákkal keveredünk, főleg itt, Vajdaságban, s akarva-akaratlanul belénk ivódik ez egy picit. Kapunk valami pluszt a meglevőhöz. Pl. nekünk nem kell utánaolvasni, mi a háború, a bombázás, a halálfélelem - itt van a bőrünk alatt!
Sokszor megcsodálták már ezt a temperamentumos színjátszást, szakmai odaadást, csapatszellemet, amit mi itt Vajdaságban produkálunk. Persze magyarok vagyunk, de egy kicsit mások, mint az anyaországiak.
A hátrány talán annyi, hogy ''tamponzónában” élünk. Messze van Budapest is, Belgrád is. Az embert néha pofon csapja a tény, hogy itt is, ott is másodrangúnak tekintik. De, mint látható, kemény s jó munkával kiharcolják színházaink az elismerést.
* Hegedűs a háztetőn és Kisebbségekért Díj. Ez az idei év mérlege. Elégedett?
- Nagyon örülök, hogy egy ilyen gyönyörű előadással ajándékozhattuk meg az idén a közönséget, mint a Hegedűs a háztetőn, így kellő módon tölthette be a Tanyaszínház a harmincadik életévét. Akinek nem sikerült megnézni az előadást, vagy szeretné emlékbe, esetleg elküldené valamelyik távol élő rokonának, beszerezhető dvd-n. Jelentkezzenek a tanyaszinhaz@gmail.com címen. Sikerünket koronázta az augusztus 20-án átvett Kisebbségekért Díj. Ez fontos lépés, hiszen ezzel a gesztussal a magyar állam is elismeri a vajdasági Tanyaszínház fontosságát, létjogosultságát.
Magam vettem át a díjat, de szeretnék gratulálni a 30 év munkatársainak, támogatóinak, házigazdáinak, s nem utolsósorban a lelkes-fanatikus közönségnek.
''Itt maradni, megmaradni”, ezt már hallottam egyszer-kétszer.
A Tanyaszínház komolyan vette ezt a felkérést, és Önök is, akik évről évre velünk vannak!