Az újraélesztett pünkösdi nótaest, valamint az egyre nagyobb (sajnos, kölcsönös!) vehemenciával zajló, helységnévtáblát firkáló és kedélyeket borzolgató torontálvásárhelyi mindennapok közé hosszú távollét után a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléje is felkéredzkedett. A régióban bejegyzett kulturális tömörülések megannyi hullámhosszon működő küldöttségével, amelyek e hányattatott sorsú rendezvény szakmai tanácskozásra fenntartott részében ezúttal is az örökös hogyan tovább? kérdésre keresték a választ. Immár a huszonharmadik alkalommal. Az ott elhangzott húsbavágó gondolatokat és konkrétumokat Lőcsei Ilona, a Pancsovai Televízió Magyar percek riporterének jegyzetei alapján adjuk közre. Köszönjük a lehetőséget!
A szemlei délelőtt citált tanácskozásának vitaindítóját Mérges Eszter, a helyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ civilszervezet ügyvezető titkára készítette el, előtte Horti László, a rendezvénynek helyet adó József Attila Művelődési Otthon igazgatója szólalt fel, és köszöntötte egyúttal nemcsak a ,,hazaiak”-at, hanem az MNT, illetve a VMMI képviseletében érkező mgr. Hajnal Jenőt, valamint Trifun Pavlovićot, a belgrádi Etno-mozgalom képviselőjét is. A jelenlevők aztán percnyi elcsendesedéssel fejet hajtottak a két szemle közötti időszakban elhalálozott Varga Sándor hertelendyfalvi tanító emléke előtt.
Tekintettel arra, hogy a napirenden levő téma a magyar nyelvnek elsősorban a jelen(lét) körülményei között való
életképességét volt hivatott boncolgatni, a válaszkeresés folyamatát voltaképpen a tanácskozás végén sem lehetett lezártnak tekinteni. Véleményezőként Balogi András, a torontálvásárhelyi Moša Pijade iskola igazgatója, a szebb időket is megélt falu helyi közösségének elnöke az MNT által kidolgozott oktatási stratégia alkalmazásának előnyeit és hátrányait emelte ki. Őutána Bakator János, a debellácsi másodikos kisdiákok tanító bácsija a helybeli magyar népitánc-oktatás hiányát hangsúlyozta. Ugyanakkor annak a reményének is hangot adott, hogy az MNT védnökségével Vajdaság-szerte (így Pancsován is) megszervezett népitánc-oktatói szeminárium végre nemcsak tettre kész művészeti vezetőket nevel majd ki, hanem a táncolni óhajtókat is felzárkóztatja! Mérges Sándor, az MNT tagja, a régió magyar szellemiségű pedagógusainak, illetve az MNT oktatásért felelős megbízottjainak a közelmúltban megtartott hertelendyfalvi gyűléséről adott számot. Felvázolta a néhai falu ''vérkép”-ét is, mely elméletileg a soron következő iskolaévre is tud(na) biztosítani öt elsős gyermëkecskét egy önálló tagozat létrehozásához, a gyakorlatban azonban az év május havának végéig csupán négy gyermek szülője élt az anyanyelven való tanulás lehetőségével. A szülők helyzetét, kételyeit és indokait, illetve azt, hogy tulajdonképpen miért és hol akadt meg a néhai önálló település elhivatott hungaricumának eme lélekszaggató igyekezete, azt a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület titkár asszonya vázolta fel. A zsigeri érdektelenséget ostorozó hozzászólások rengetegéből kiemelkedve Szablyov István tanár úr, a székelykevei delegáció vezetője a 2011. évi Szemle húsz pontban megfogalmazott záróhatározatának nyomán megvalósított nyolc célkitűzést ecsetelte. Így például a már említett pancsovai/hertelendyfalvi eredményeken kívül elhangzott, hogy Székelykevén tatarozzák azt az épületet, amelyben - igény esetén - helyet kaphat az elemisták szórványkollégiuma, a verseci Vuk Karadžić Általános Iskolában újból beindul majd az intézményes magyar anyanyelvápolás, s ha lehet az ígéreteknek hinni, a Dél-Bánság szórványtelepülésein is vendégszerepelnek majd a magyar nyelvű színházak és a Tanyaszínház.
Napirendre került továbbá az anyagi támogatás fontossága is, illetve annak hiánya. Erről leghitelesebben a művelődési egyesületek egykori vezetői, éltetői nyilatkoztak. Kiegészítve Balassa Julianna nyugalmazott pedagógus némi politikai (ön)kritikájával, mérsékletességre és tempós generációváltásra vonatkozó intelmeivel. Mondván: ''járt utat járatlanért, új szerveződéseket régiekért - el ne hagyj!” A megfelelő (gazdaság)politikai háttér hiányát legerőteljesebben az ürményházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület képviselője hangsúlyozta. Egyesületükben ugyanis kikapcsolták a villanyáramot, noha a szóban forgó adósság bizonyítottan közös helyi teljesítmény. Bevallása szerint e szemlén is csak azért mertek részt venni, mert szerencsére volt előre begyakorolt műsoruk: a sötét termekben a csoportokkal aligha foglalkozhattak volna. Az egyesület létkérdésének megoldására tett ígéretek sajnos mindmáig nem teljesültek.
A sor végén a hallottakat a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója véleményezte. Sorra véve a felvetett kérdéseket, amelyek érdembeli megválaszolásához - az elmúlt évekhez hasonlatosan - saját, illetve az intézet segítségét egyaránt felajánlotta. Egyébként Hajnal igazgató úr tisztje volt a hajdani Torontálvásárhelyi Takarékpénztár Rt. épületében megszervezett kézimunka-kiállítás megnyitása is. Az érdeklődők ugyanakkor megtekinthették a Pipacs Nőegylet berkeiben kiállított kézimunkák és emléktárgyak gyűjteményét is, a Kultúrotthon előcsarnokában pedig a verseci hagyományápolók kézművesremekeit.
Ebéd után a falu református templomában msgr. Fiser János pancsovai plébános és nt. Gyenge Károly torontálvásárhelyi református lelkész tartott ökumenikus istentiszteletet, majd a népviseletbe öltözött vendégsereg a színpadi bemutatkozás helyszínét vette birtokba néhány órára: a vándorjelvények továbbadásának-átvételének idejére. Az érdemeikért járó díjra a Gondviselés mellett 2013. májusáig immár a sándoregyházai Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület éltetőinek is gondja lesz.
A Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XXIII. Szemléjét az MNT, Antalfalva község önkormányzata és a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.