Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén. Édesapja Leopold Mozart (1719-1787) zeneszerző, édesanyja Anna Maria Pertl (1720-1778). A város azonban abban az időben a Német-római Birodalom egy érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre.
A neve első részét a keresztelés dátuma (január 28.) miatt kapta: ez ugyanis Aranyszájú Szent János (Johannes Chrysostom) napja. A Wolfgangus nagyapja neve volt, a Theophilus pedig ükapjáé. Később apja elhagyta a Johannes Chrysostomus részt, a Wolfgangust pedig Wolfgangra rövidítette.
Mozart szerette a középső nevét változtatni, amelyik az istenszeretőt jelenti: hol az Amadeust (latin), hol az Amadé (francia) változatot, nagy ritkán a Gottliebet (német).
Mozart saját magát leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta.
Mozart Bolognában
Mozart zenei tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozott. Apja, Leopold Mozart a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, hegedűiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart intenzív zenei oktatásban részesítette gyermekét, zongorázni és hegedülni tanította. A fiú zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek, és ötéves korában már saját műveket írt.
Leopold gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel vagy letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Maria Anna (,,Nannerl”) szintén tehetségesen zongorázott, és gyakran kísérte öccsét a turnék során. Mozart jó néhány zongoradarabot írt saját maga és nővére számára. Gyakran, mikor Mozart megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához.
Mozart gyermekévei során bejárta egész Európát. Először a bajor herceg udvarában, Münchenben mutatták be a kis Wolfgangot 1762-ben, majd ugyanebben az évben a bécsi császári udvarban. Majd hosszú koncertkörút következett, amely három évig tartott. Megjárták a müncheni, a mannheimi, a párizsi, a londoni és hágai udvart, ezután ismét Párizs következett, majd hazatértek Zürichen, Donaueschingenen és Münchenen keresztül. 1767 végén ismét Bécsbe mentek, és egészen 1768 decemberéig itt is maradtak.
Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három itáliai utazás következett: 1769 decemberétől 1771 márciusáig, 1771 augusztusától decemberéig, és 1772 októberétől 1773 márciusáig. Az első olaszországi utazás során Mozart Bolognában találkozott Giovanni Battista Martinivel, és felvették a híres Accademia Filarmonicába. Az olaszországi út során történt meg az a ma már legendaszámba menő eset is, amikor Mozart egy meghallgatás után majdnem pontosan lejegyezte Gregorio Allegri Misereréjét, és a második hallgatás során már csak néhány apró hibát javított ki.
1777 szeptemberében - kettesben édesanyjával - újabb európai körútra indult, ezúttal München, Mannheim és Párizs volt a célpont. Anyja az út során ez utóbbi városban halt meg.
Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (J. S. Bach, G. F. Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nemcsak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.
Mozart Bécsben
1781-ben Mozart munkaadója, a szigorú Hieronymus Colloredo társaságában Bécsbe ment, ahol összerúgta vele a port. (Mozart beszámolója szerint ténylegesen egy fenékrúgással dobták ki.) Ennek ellenére Mozart úgy döntött, hogy itt telepszik le, és - miután felkeltette a helyi arisztokrácia érdeklődését - itt folytatja karrierjét.
1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert; apja végül az esküvő után kényszerűségből beleegyezett a házasságba. Összesen hat gyermek született a házasságból, közülük kettő érte meg a felnőttkort: Carl Thomas Mozart (1784-1858) és Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791-1844).
1782 szerencsés év volt karrierje szempontjából: nagy sikert aratott operája (Szöktetés a szerájból), és koncertsorozatba kezdett, amelynek során saját zongoraversenyeit mutatta be, méghozzá úgy, hogy ő játszotta a szólót, és ő is vezényelt.
Mozart felnőttkorában a felvilágosodás hatására csatlakozott a szabadkőművesekhez, sőt, azt is sikerült elérnie, hogy apja is csatlakozzék 1787-ben bekövetkezett halála előtt. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Ugyanahhoz a szabadkőműves páholyhoz tartozott, amelyhez Joseph Haydn.
Egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta. 1786-ban Bécsben tartózkodott, egykori lakhelye ma is látogatható (Domgasse 5, a Szt. István katedrális mögött); itt komponálta a Figaro házassága című operát, ill. 1787-ben a Don Giovannit, habár nem ez volt egyetlen lakhelye, mert jó párszor költözködött.
Betegsége és halála
Mozart betegsége és halála kényes téma: a romantikus legendák és az egymásnak ellentmondó állítások különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész - felhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését - azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg, a Requiem írása közben.
Mozart halálának közvetlen oka (a halotti bizonyítvány szerint ,,hitziges Frieselfieber") is vitatott. A legvalószínűbb a trichinosis, higanymérgezés vagy reumatikus láz.
A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt, és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Valójában, még ha nem is volt olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel halála előtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban, és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékműve áll Bécs temetőjében.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Mozart)
Mozart összesen 626 művet alkotott, már egészen ötéves korától kezdve, egészen a halálos ágyáig. Legfontosabb művei közé tartoznak az operák és a daljátékok. Két és fél évtized alatt több mint 20 született belőlük. A Varázsfuvola (1791), a Figaro házassága (1786), a Don Giovanni (1787) és a Cosi fan tutte (1790), a Szöktetés a szerájból (1782) máig a legnépszerűbb operák közé tartoznak.
Szimfóniái közül a Haffner-szimfónia a Prágai szimfónia és a Jupiter-szimfónia ismertebb. Több mint egy tucat miséje közül a Koronázási mise a legkedveltebb. Dalainak száma is jelentős, csakúgy, mint a halála pillanatáig készülő Requiem, amelyet végül Mozart egyik növendéke fejezett be.