A VMSZ elnökségi közleménye nem kérdőjelezte meg minapi írásom egyetlen tartalmi megállapítását sem. Azt sem, hogy a VMSZ a teljes vajdasági magyar közélet irányítását a magáénak akarja. Azt sem, hogy nincs valós szándék arra, hogy ez megváltozzon. Azt sem, hogy az elmúlt egy évben a közösségi ügyek erőből való intézése került előtérbe. Azt sem, hogy a VMSZ konfliktusban van egy sor jelentős magyar intézménnyel. Azt sem, hogy a fennálló rendszer a félelemre épül. Azt sem, hogy a VMSZ elveszítette politikai iránytűjét, Belgrádban és Újvidéken is. Azt sem, hogy az MNT által alapított médiumokban korlátozott a sajtószabadság.

Azt sem igyekezett megcáfolni az elnökségi közlemény, hogy az új összetetelű Magyar Nemzeti Tanács vezetői szakmailag megbuktak. Döbbenettel hallgattam, ahogy a legutóbbi MNT ülésen, a testület elnöke a televízió élő adásában állította, hogy Szerbia 2014. január 21-én megnyitotta a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval a kisebbségi jogokat is magában foglaló 23-as tárgyalási fejezetről. Miközben Szerbia egyetlen csatlakozási tárgyalási fejezetet sem nyitott meg a mai napig. És az MNT elnöke képviseli a vajdasági magyar közösséget a 23-as fejezet keretébe tartozó Kisebbségi Akciótervet kidolgozó munkacsoportban. A tét pedig óriási: a Kisebbségi Akcióterv jelenti azt a jogi mechanizmust, amely az egyetlen esély arra, hogy az évek, évtizedek óta megoldatlan kisebbségi kérdések a csatlakozási tárgyalások során rendeződjenek.

Az elnökségi közlemény abból indul ki, hogy azt állítottam, hogy „2007. óta gyakorlatilag minden jelentős dolgot én fogalmaztam meg és intéztem el a pártban”. Írásom egyetlen sora sem tartalmaz ilyen valótlanságot. A valóság az, hogy – alátámasztandó megszólalásom legitimitását – felsoroltam egy sor jogi és politikai produktumot, illetve ügyet az elmúlt 8 évből, amelyek teljes mértékben vagy jelentős részben hozzám köthetők. Se több, se kevesebb.

Az elnökségi közlemény azt is állítja, hogy az írásomban megfogalmazott „véleményem lényege, hogy a továbbiakban a VMSZ-szel nem vállalok semmiféle közösséget”. Kizárólag azokkal jelenségekkel nem tudok közösséget vállalni, amelyekre a szerzői írásomban rávilágítottam.

Az elnökségi közlemény azt is állítja, hogy minden politikai kérdést, amelyet az elmúlt egy év vonatkozásában az írásomban érintettem, a VMSZ szervei megtárgyalták, azokról döntöttek, én pedig minden elnökségi döntést és záradékot megszavaztam. Valóban minden döntést megszavaztam, amelyek napirenden voltak. De azokat a legsúlyosabb politikai kérdéseket, amelyeket írásomban felsoroltam (a Tartományi Kormány megbuktatásának kísérlete, a gazdaságfejlesztési program, a határzárral kapcsolatos állásfoglalás) a VMSZ szervei nem tárgyalták a döntések meghozatala, az intézkedések megtétele, illetve az állásfoglalások nyilvánosságra kerülése előtt. Így az a megállapítás is, mely szerint egyetlen alkalommal sem érintettem testületi üléseken a gazdaságfejlesztési programot, látszólag felel csak meg a valóságnak. Hozzá illet volna tenni, hogy a VMSZ Elnöksége az alelnöki tisztségből való leváltásom napjáig nem került birtokába sem a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégiának, sem a céglistát is tartalmazó Akciótervnek.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az elmúlt egy év elnökségi ülésein öt alkalommal kértem szót és kizárólag olyan kérdésekről beszéltem, amelyek nincsenek összefüggésben a szerzői írásommal. A 2015. március 30-ai, április 14-ei, április 17-ei és április 19-ei elnökségi üléseken elmondottak során az írásomban érintett egyes kérdések különböző vetületeivel foglalkoztam. Az elnökségi ülések mellett, négy olyan, párton belüli háttérbeszélgetésre is sor került (április 19-én, április 29-én, május 26-án és május 27-én), amelyek a VMSZ elnökének és az Elnökség több tagjának részvételével zajlottak. Ezek a beszélgetések kizárólag az írásomban érintett különböző kérdésekről szóltak és mind a négy alkalommal nyíltan és részletesen elmondtam álláspontjaimat. A 2015. június 15-én megtartott hatórás elnökségi ülésen pedig legalább tíz alkalommal kértem szót és beszéltem kritikusan a későbbi szerzői írásom legfontosabb elemeiről. És mindemellett, az alelnökké való megválasztásom után, május 10-én, megfogalmazott vitaindítómban írásos formában is összefoglaltam párton belül az álláspontjaimat.

Ezzel együtt, szerzői írásom egyes bekezdéseiben nem véletlenül használtam többes számot („sokan érezték/éreztük, tudták/tudtuk sokan, ahol tudtuk/tudtam, elmondtuk/elmondtam). Az Elnökség több tagja fogalmazott meg olyan álláspontokat, amelyek tartalmilag megfelelnek az írásomban tett különböző megállapításoknak. Az elkövetkező időszakban, minden bizonnyal, más, volt és jelenlegi elnökségi tagok is felvállalják véleményük nyilvános képviseletét.

Végezetül, a VMSZ köztársasági frakciójából nem kívánok kilépni. Ugyanakkor, a parlamenti szavazások során, a jövőben élni kívánok a VMSZ hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata 42. szakasza (4) bekezdésében szabályozott különvéleményre való joggal, amelyet a VMSZ elfogadás alatt álló új SZMSZ-ének javaslata is megerősít (31. szakasz (2) bekezdés).