home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Útközben (205.)
Káich Katalin
2016.02.08.
LXXI. évf. 5. szám
Útközben (205.)

Ez a körutazás is a buszozás fáradalmaival járt, de hiszen minden, ami a maradandóság jegyében érték, nem a könnyen megszerezhető kategóriába tartozik.

A kultúra elértéktelenítésének korában élünk, melyben minden mást letarolva az emberek többségének életében a pénzbeli nyereséghajhászás meghatározta igények kielégítése került első helyre, és Gounod Faust-beli Mefisztójának áriája, az Eladó az egész világ kezdetű mind gyakrabban türemkedik elő zenei kultúrám mélységeiből, mintegy emlékeztetvén arra, kinek/minek az idejét élem. Nem csoda tehát, hogy egyre-másra idézem meg mostanában az elmúlt évi kulturális utazásaim állomáshelyeit, hogy szellemi és lelki erőt meríthessek az elszürkített, eldilettánsított folyamatok ellensúlyozására. S mivel tudom, hogy ami egyszer elkezdődött/beindult, annak a végórája is ki van jelölve, csak annyit figyelek a külvilági, a normális emberi életet ellehetetlenítő impulzusokra, amennyi elkerülhetetlen a várakozásnak ebben a fázisában. A napokban például átsétálva a szecessziós városházánk előtti parkon, Saint-Paul de Vence jutott eszembe, melyet 2015 szeptemberében ismertem meg közelebbről a dél- és a közép-franciaországi utam során. Ez a körutazás is a buszozás fáradalmaival járt, de hiszen minden, ami a maradandóság jegyében érték, nem a könnyen megszerezhető kategóriába tartozik.

A francia Riviéra Vence nevű városkája Alpes-Maritimes megyében található, s a reneszánsz kori erődítmény, melyet a XVI. század első felében alakítottak ki, a kisváros fölé magasodik. Egykoron bizonyos értelemben védelmet kellett hogy nyújtson a gyakori határvillongások idején, de a XVIII. században már úgy írtak róla, mint ahol a legfinomabb narancsok teremnek, és ahol a provence-i nap a legcsodálatosabban aranyozza be a térséget.

A dombtetőre épült, hangulatos óvárosba az ún. királyi kapun át lehet bejutni. Az előtte lévő téren egy terjedelmes tekepálya van, melyet nemcsak a helybeliek kedvelnek, és használnak szívesen, hanem számos vendégjátékos is megfordult már ezen a helyen: közöttük említették Fernandelt, Yves Montand-t, Jacques Prevert-t meg Lino Venturát is. A közönség a Café de la Place-on foglalhat helyet, hogy egy ital vagy kávé mellett kényelmesen gyönyörködhessen a játékosok ügyességében. Ottjártunkkor is éppen javában folyt a játék. Jómagam szintén elbámészkodtam egy ideig, közben pedig visszatértek emlékembe az Adriai-tenger-parton töltött nyarak, ahol a helybeliek okítottak bennünket az ottani szokások szerinti tekejáték tudnivalóira.

Saint-Paul de Vence nevét minden kultúrembernek ismernie kellene, hiszen a XX. századi festőművészet egyik fellegvárát tisztelhetjük benne. Nemcsak festői sikátorait lehet megcsodálni ennek az építészeti remekmű hírében álló erődítménynek, de arra is rácsodálkozhatunk, miként lehet egy pillanat alatt átváltani az ezredfordulóból a XVI. századba, és miként lehet a múltból megmaradt emlékeket a jelen valóságával úgy ötvözni, hogy az szerves egységben juttassa kifejezésre az emberi kreativitás és teremtőerő csodálatra méltó varázserejét. A ránk jellemző kontárkodásnak nyomát sem találni ebben a pittoreszk környezetben, melynek ódon létesítményei a XX. századi modern képzőművészetnek adnak otthont. Műhelyek, műtermek sorjáznak egymás után, melyek kirakatok és kiállítótermek is, s az itt vásárolható ajándéktárgyakra az egyediség jellemző. Nem csoda, hogy itt vettem meg a barátaimnak szánt ajándékokat.

Saint-Paul de Vence az otthona annak az 1964-ben épült múzeumnak, amelyet a Maeght Alapítvány tart fenn, és melynek megnyitóján az ünnepi szónok André Malraux író, akkori kultuszminiszter volt. A kiállított művek alkotói között olyan nevek szerepelnek, mint Chagall, Léger, Kandinszkij, illetve Giacometti, Miró, Kalder, Braque meg Picasso. A nevezettek legtöbbje hosszabb-rövidebb ideig az Aranygalamb nevű vendéglő tulajdonosnőjével gyümölcsöző kapcsolatot ápolt: az ízes étkekért, hangulatos estékért műveikkel fizettek. Egyébként Marc Chagall örök nyugvóhelye szintén itt van.

Saint-Paul de Vence tehát a XX. századi képzőművészet egyik emblematikus paradicsoma. Érdemes útba ejteni, ha az ember Nizza környékén jár.

         





Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..