SINKOVITS Péter
Zenekar
Hangol már a zenekar,
kezdődik a zűrzavar.
Bőgő, dob és harsona,
kavargó zenebona.
Elöl áll a zongora,
háromlábú cimbora.
Skálázik a gordonka,
semmi másra nincs gondja.
A hegedű karcsú, fürge,
láthatni, hogy jó a kedve.
Teheti is, nincs ki bántsa,
testvére a komoly brácsa.
A nagybőgő búskomor ma,
eltűnt a violinkulcsa.
A fagott meg hétrét görnyed,
tartva a kezed elernyed.
Lágyan szól a mandolin,
elúszik a szandolin.
Bársonyosan zeng a hárfa,
hangok alá puha párna.
Mit mondjunk a cintányérra?
Hangpréselő rézedény-pár.
Mindkettőnek egy az ára,
üsd csak össze, nem lesz kár!
Csörög már a kasztanyét,
spanyol táncos fürgén lép.
Pontos ám a xilofon,
nem kell hozzá metronóm.
Mindenünnen dob pereg,
vad, viharos fergeteg.
Erősödik a duda,
elnyomja a trombita.
Megszólal a harsona,
négy katona, marcona.
Tisztelegve elsiet,
léptük csupa lendület.
Megcsendül a gong,
vége van és pont.
Színfolt. Martinek Viktornak, a pancsovai Isidora Sekulić Általános Iskola ötödikes tanulójának az alkotása
***
BALOGH István
Ünnepi alkonyat
Kéményből kileng füst:
karikázó színezüst,
cigánykerék sárarany,
világváltó szárnya van.
Égi sátor nyitja szemét.
Esthajnalunk lila zenét
lobogtat gyertyánk lelkében.
— Ünnep van már? — ezt kérdem.
— Öregapám, mesét mondjál!
— Megpihensz majd jászolomnál —
unokámnak válaszolom.
— Öregapám, hol az alom,
ahol béke és csönd terem?
— Jézuskámat fölnevelem —
Mária szól, — ölelgetem,
megsegítesz, Úristenem?
Göncölkerék szépen kattog,
megindulnak az angyalok,
két szárnyuk meg négy szárnyuk,
szent születést most várjuk.
Kéményből kileng füst:
karikázó színezüst,
cigánykerék sárarany,
eget bontó szárnya van.
***
Árva bojtár kesergője
Tripolsky Géza emlékének
A zentai Nagylaposon
Legelget a barna kosom,
Nyakában a rézkolompja
Csak azt veri és zokogja,
Szökésben a számadója.
Urunk rétjét általrója
Gamós botján, vasbocskorban,
Fáradt nyoma áldott porban.
Mécsvirág kel ki előtte,
Búcsú ingét Cicell szőtte.
Dávid fakó dalainál
Bules, Czakó, Banka Mihály
Hívják Kos-fejétől, érjen
Mezejükre csöndes éjben.
Szolgafán lóg aranybogrács,
Izzik, pislog ganajparázs.
Bules a tarhonyát főzi,
Czakó a tarsolyát őrzi,
Banka Mihály tüze mellett
Birkáiról énekelget.
Van elég hely, terítheted
Mienk mellé köpönyeged,
Szökött ihász, szólalj vissza!
Égben milyen az a Tisza?
Olyan édes, mint ezt tudjuk?
Szülénk, jövendőnk és múltunk.
Víztükrében csillag nyájak
Ide mindig visszajárnak
Ősi szárnyék védelmébe.
Hősi árnyék vés elménkbe
Képet és dalt szépanyánkról,
Juhászokról és tanyákról,
Kemény hitről, kételyekről,
Sántaságról, mételyekről,
Füzesekről, legelőkről,
Igazakról, mesehősről.
Elérkezvén hazatértünk,
Lélekkel vert harang értük.
Néked rézkolompok repedt
Dala mondott keseredett
Búcsúztatót. Fölsorolva
Kötötte közös csokorba
Summázását számadóknak,
Rablásoknak, támadóknak,
Vérfolyam-nagy-szaladásnak,
Túlélésnek, maradásnak,
Születésnek, meghalásnak,
Fazekasnak meg halásznak,
Kubikosnak és révésznek;
Veled együtt révbe érnek.
Örök helyre hazatérnek,
Itthon vagytok, már nem féltek.
Szól értünk ünnep harangja.
Bules, Czakó Elek, Banka
Meg más öreg pásztor minden
Génjét továbbadtad, kincsen
Se kapni ilyet, csak örökül,
Huntul, kuntul meg törökül,
De a magyartul leginkább,
S egybekötnek szederindák,
Ezer évnek acélkapcsa:
Bocskorszíjunk meg a kapca.
Terelgetem árva nyájad,
Baktatunk lassan utánad.
A zentai Nagylaposon
Sírva béget barna kosom,
Elveszett a rézkolompja,
Szökésben van számadója.
Teste-lelke földbe-égbe,
Fény fáslizza csöndességbe.
Kicsi kolomp fenn lakik már
Toronyban a nagyharangnál.
***
PODOLSZKI József
A Törpedél ciklusból
girbegurbatirpetörpe
gumizsebben gumiökle
gumihaján gumisapka
gumibajsza gumikaja
leharapjam
ne harapjam
hol kezdjem
*
gólya koma
— így tanultam —
fél lábon a békát fogja
de a béka hidegvérű
nem ijed meg
csak megzöldül
és azt mondja
faragatlan műveletlen
elfelejtett békanyelven
brekeke
*
majd ha kutyák kutyagolnak
és a lovak lovagolnak
majd ha szarvasok szarvaznak
és a bolhák bolhászkodnak
majd ha tetvek tetvészkednek
és szamarak szamárkodnak
majd ha borzak borzolódnak
és orrszarvúk megorrolnak
az egyesek mások lesznek
a harmadok négyen lesznek
és a hatok hetvenkednek
ők nyolcak
*
négy lába van minden lónak
négy sarka egy istállónak
négy kereke a szekérnek
négy levele szerencsémnek
elhervadó lóherémnek
úgy bizony
***
(Kellhet-e dal…)
kellhet-e dal lajosnaktemerinből
akihamburg környékén melós
és a rikkancsoknak és a koldusoknak
egy tisztviselőnek ebédje mellé
kellhet-e dal a parasztnak
futballistának szurkolónak
igazgatónak és igazgatottnak
kellhet-e
és kellhet-e még a forradalom
a pusztulás és csökevényesedés
játékszerei közt
ne válaszoljatok