Ünnepi alkonyat
2021.04.11.
LXXVI. évf. 14. szám
Ünnepi alkonyat

Válogatás az 1946-ban született vajdasági irodalmi nagyjaink (gyermek)költészetéből

SINKOVITS Péter

Zenekar
 

Hangol már a zenekar,

kezdődik a zűrzavar.

Bőgő, dob és harsona,

kavargó zenebona.
 

Elöl áll a zongora,

háromlábú cimbora.

Skálázik a gordonka,

semmi másra nincs gondja.
 

A hegedű karcsú, fürge,

láthatni, hogy jó a kedve.

Teheti is, nincs ki bántsa,

testvére a komoly brácsa.
 

A nagybőgő búskomor ma,

eltűnt a violinkulcsa.

A fagott meg hétrét görnyed,

tartva a kezed elernyed.
 

Lágyan szól a mandolin,

elúszik a szandolin.

Bársonyosan zeng a hárfa,

hangok alá puha párna.
 

Mit mondjunk a cintányérra?

Hangpréselő rézedény-pár.

Mindkettőnek egy az ára,

üsd csak össze, nem lesz kár!
 

Csörög már a kasztanyét,

spanyol táncos fürgén lép.

Pontos ám a xilofon,

nem kell hozzá metronóm.
 

Mindenünnen dob pereg,

vad, viharos fergeteg.

Erősödik a duda,

elnyomja a trombita.
 

Megszólal a harsona,

négy katona, marcona.

Tisztelegve elsiet,

léptük csupa lendület.
 

Megcsendül a gong,

vége van és pont.


Színfolt. Martinek Viktornak, a pancsovai Isidora Sekulić Általános Iskola ötödikes tanulójának az alkotása

***

 

BALOGH István

Ünnepi alkonyat
 

Kéményből kileng füst:

karikázó színezüst,

cigánykerék sárarany,

világváltó szárnya van.
 

Égi sátor nyitja szemét.

Esthajnalunk lila zenét

lobogtat gyertyánk lelkében.

— Ünnep van már? — ezt kérdem.
 

— Öregapám, mesét mondjál!

— Megpihensz majd jászolomnál —

unokámnak válaszolom.

— Öregapám, hol az alom,
 

ahol béke és csönd terem?

— Jézuskámat fölnevelem —

Mária szól, — ölelgetem,

megsegítesz, Úristenem?
 

Göncölkerék szépen kattog,

megindulnak az angyalok,

két szárnyuk meg négy szárnyuk,

szent születést most várjuk.
 

Kéményből kileng füst:

karikázó színezüst,

cigánykerék sárarany,

eget bontó szárnya van.

 

         ***

 

Árva bojtár kesergője  

Tripolsky Géza emlékének
 

A zentai Nagylaposon

Legelget a barna kosom,

Nyakában a rézkolompja

Csak azt veri és zokogja,

Szökésben a számadója.

Urunk rétjét általrója

Gamós botján, vasbocskorban,

Fáradt nyoma áldott porban.

Mécsvirág kel ki előtte,

Búcsú ingét Cicell szőtte.

Dávid fakó dalainál

Bules, Czakó, Banka Mihály

Hívják Kos-fejétől, érjen

Mezejükre csöndes éjben.

Szolgafán lóg aranybogrács,

Izzik, pislog ganajparázs.

Bules a tarhonyát főzi,

Czakó a tarsolyát őrzi,

Banka Mihály tüze mellett

Birkáiról énekelget.

Van elég hely, terítheted

Mienk mellé köpönyeged,

Szökött ihász, szólalj vissza!

Égben milyen az a Tisza?

Olyan édes, mint ezt tudjuk?
 

Szülénk, jövendőnk és múltunk.

Víztükrében csillag nyájak

Ide mindig visszajárnak

Ősi szárnyék védelmébe.

Hősi árnyék vés elménkbe

Képet és dalt szépanyánkról,

Juhászokról és tanyákról,

Kemény hitről, kételyekről,

Sántaságról, mételyekről,

Füzesekről, legelőkről,

Igazakról, mesehősről.

Elérkezvén hazatértünk,

Lélekkel vert harang értük.

Néked rézkolompok repedt

Dala mondott keseredett

Búcsúztatót. Fölsorolva

Kötötte közös csokorba

Summázását számadóknak,

Rablásoknak, támadóknak,

Vérfolyam-nagy-szaladásnak,

Túlélésnek, maradásnak,

Születésnek, meghalásnak,

Fazekasnak meg halásznak,

Kubikosnak és révésznek;

Veled együtt révbe érnek.
 

Örök helyre hazatérnek,

Itthon vagytok, már nem féltek.

Szól értünk ünnep harangja.

Bules, Czakó Elek, Banka

Meg más öreg pásztor minden

Génjét továbbadtad, kincsen

Se kapni ilyet, csak örökül,

Huntul, kuntul meg törökül,

De a magyartul leginkább,

S egybekötnek szederindák,

Ezer évnek acélkapcsa:

Bocskorszíjunk meg a kapca.

Terelgetem árva nyájad,

Baktatunk lassan utánad.

A zentai Nagylaposon

Sírva béget barna kosom,

Elveszett a rézkolompja,

Szökésben van számadója.

Teste-lelke földbe-égbe,

Fény fáslizza csöndességbe.

Kicsi kolomp fenn lakik már

Toronyban a nagyharangnál.

 

            ***

 

PODOLSZKI József

A Törpedél ciklusból
 

girbegurbatirpetörpe

gumizsebben gumiökle

gumihaján gumisapka

gumibajsza gumikaja

leharapjam

ne harapjam

hol kezdjem
 

*
 

gólya koma

— így tanultam —

fél lábon a békát fogja

de a béka hidegvérű

nem ijed meg

csak megzöldül

és azt mondja

faragatlan műveletlen

elfelejtett békanyelven

brekeke
 

*
 

majd ha kutyák kutyagolnak

és a lovak lovagolnak

majd ha szarvasok szarvaznak

és a bolhák bolhászkodnak

majd ha tetvek tetvészkednek

és szamarak szamárkodnak

majd ha borzak borzolódnak

és orrszarvúk megorrolnak
 

az egyesek mások lesznek

a harmadok négyen lesznek

és a hatok hetvenkednek

ők nyolcak
 

*
 

négy lába van minden lónak

négy sarka egy istállónak

négy kereke a szekérnek

négy levele szerencsémnek

elhervadó lóherémnek

úgy bizony

 

***

(Kellhet-e dal…)
 

kellhet-e dal lajosnaktemerinből

akihamburg környékén melós

és a rikkancsoknak és a koldusoknak

egy tisztviselőnek ebédje mellé

kellhet-e dal a parasztnak

futballistának szurkolónak

igazgatónak és igazgatottnak

kellhet-e

és kellhet-e még a forradalom

a pusztulás és csökevényesedés

játékszerei közt
 

ne válaszoljatok

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Hét Nap — Hetvenöt Év rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..