Úgy kapaszkodtunk az írásaiba hétről hétre, mint mentőövbe a fuldokló. Megvettük a Vremét (a legnagyobb pénztelenség idején úgy, hogy megbeszéltük, melyik csütörtökön ki a soros, aztán kézről kézre járt az újság), és az első, amit elolvastunk benne, az Stojan Ceroviæ kommentárja volt. Ő volt az értelem hangja abban az őrültekházában, amelyet csak úgy emlegetnek: balkáni puskaporos hordó. Sorsszerű, vagy az élet különös játéka? Nem tudom, viszont tény: ebben az országnak nevezett zárt intézményben Stojan Ceroviæ klinikai pszichológus volt a legjobb diagnoszta. Kristálytisztán látta meg a dolgok mögött a lényeget, a összefüggéseket, s tárta elénk a politikai megrázkódtatások várható következményeit, rendkívüli éleslátással, könnyedén, már-már kedélyesen rakta ki nekünk az ábrát a politikai játékok kirakókockáiból. Egyszerűen, közérthetően írt, kertelés nélkül fogalmazta meg mindazt, amit olvasója kimondani sem mert - ezért van az, hogy gyakran felragyogott a szemünk: ,,én is így látom, én is így gondolom. Borzasztó, elkeserítő diagnózisokat volt kénytelen közölni, mégsem kerítette hatalmába a pesszimizmus - optimizmusából hétről-hétre mi is vehettünk. A legfájóbbat, a kegyetlen igazságot is úgy közölte, hogy nem sértegetett, nem csapkodott, nem akart megbántani senkit. Azokban az években, amikor a szerbiai média - önként és dalolva - vállalta a háborús uszítást, gyűlöletbeszéd fröcsögött tévéből, rádióból, újságból, egy született úriember, Stojan Ceroviæ jelentette a fényt. Műveltségével, emberi és szakmai tartásával példát mutatott, és tartotta bennünk a lelket a legnehezebb időkben: a háborúk, a zsarnokság, az elszegényedés, a reményvesztettség éveiben. Köszönet neki mindenért.
Stojan Ceroviæ nem újságírónak készült: okleveles pszichológusként 1974-től 1986-ig tanársegédként dolgozott, 85-ben klinikai pszichológiából szerzett magiszteri fokozatot, 86-tól a francia rádió belgrádi tudósítója, mi, az olvasói 1990-től, a Vreme megalapítása óta ismerjük. A belgrádi Háborúellenes Központ egyik alapítójaként két mandátumban volt a civil szervezet elnöke. Újságírói munkásságáért 1991-ben részesült először elismerésben, a legrangosabbnak számító Jug Grizelj Díjat 1996-ban kapta. A Vremében publikált írásait két kötet őrzi bizonyítva: a politikai kommentár életét nem az határozza meg, hogy mennyire időszerű, hanem az, hogy ki jegyzi. Ceroviæ cikkei egy értékes napló fejezetei. Ebben a naplóban az utolsó bejegyzés dátuma: 2004. december 30. Hosszú, súlyos betegség után Párizsban bekövetkezett halála fosztott meg bennünket a folytatásról.