A csoport egy része

Immár hatodik alkalommal gyűltek össze a pedagógusok Tiszaszentmiklóson nyári tanácskozásra, feltöltődés céljából. A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkörrel egyetemben július 17-e és 22-e között ismét aktuális témákat boncolgatva készült az új tanévre. A VMÓE nem tétlenkedik, 12 éve követi és segíti a vajdasági magyar óvónők munkáját. Tudvalevő, hogy az iskoláskor előtti intézmény még ma sem foglalta el a megérdemelt helyét Szerbia oktatási törvényében. Nem veszik komolyan az óvónők munkáját sem, pedig mennyi fontos dolog történik az óvodában! Ott szerez a gyermek tapasztalatot, észrevételt a közösségről és önmagáról. Ismerve az eluralkodott langyos helyzetet, vannak olyan pedagógusok, akik nem sajnálják nyári szabadságukat a nevelő-oktató munkának szentelni. Fontosnak tartják feltérképezni, vajon mi minden van még, amit bele lehet szőni az évi munkájukba. Ilyen csapatnak biztosított helyet a tiszaszentmiklósi római katolikus plébánián Pósa Gyula plébános úr, akinek ezúttal is köszönjük, hogy mindig mellénk áll, és támogatja a munkánkat. A részvevők (20 fő, akik az idén önerőből fizették a költségeket) a következő településekről jöttek: Hódegyháza, Padé, Csóka, Zenta, Újvidék, Óbecse, Csantavér, Törökkanizsa, Horgos, Kishegyes és Tiszaszentmiklós. Az előadások a Fejlesztő pedagógia témája köré csoportosultak (hiperaktív, elvált szülők gyereke, hátrányos anyagi helyzetből induló gyerekek). Az iskolára való felkészülés legújabb aspektusai is elhangzottak. A jelen lévő óvónők és tanítónők betekintést nyertek a ,,Frostig” tesztfüzetbe, a GMP-tesztbe, a Goodenough-féle emberrajz-értékelésbe, kineziológiai korrekciókat végezhettek. Nem is győzném felsorolni azt a temérdek anyagot, amelyet a lelkes előadóink ránk zúdítottak, hiszen az imént felsoroltak csak a töredékét képezik a tanfolyamon elhangzottaknak. Magyarországi tanáraink voltak: Kopernyczkiné dr. Torma Mária és Kulcsárné dr. Papp Enikő főiskolai docensek Kecskemétről, valamint dr. Gyimesi Etelka Szentendréről. Mellettük Bodor Anikó zentai zenemuzeológus az óvónők zenei tudásának erősítésén dolgozott nagy szeretettel és élvezettel, pénteken csatlakozott hozzá Szabó Gabriella népművelő, újságíró Temerinből. Anikó közvetlensége rögtön kicsalta az énekelni szeretők hangját, és szinte özönlöttek a szebbnél szebb gyermekjátékok, népdalok, rigmusok. Érdekes anyagot hozott nekünk. Megajándékozta a hallgatóságot a sajátos vidéki gyűjtésekkel is, így Tiszaszentmiklósról megismerhettünk egy valamikori vaddisznó-riogatót Kálmány Lajos gyűjtéséből, de még sorolhatnám a gazdag csókai feljegyzéseket, valamint a törökkanizsai anyagot. Bő szakirodalmat mutatott be, ajánlott a könyvtárából, és várjuk az ő személyes gyűjtésének a nyomtatott formáját, minthogy az ígéretek szerint talán jövőre elkészül. Nagy szükség volna rá! Mivel Anikó itt él a környezetünkben, a szomszédos Zentán, biztatott bennünket, hogy a közeljövőben is bizalommal forduljunk hozzá tanácsért. A moholi Oravec Cecília óvónő naponta kézművesműhely keretében filcből ujjbábokat készített velünk, ami ugyancsak egy újabb színfoltja volt a hét termésének. Gyorsan elszállt az idő, sokat tanultunk, barátkoztunk. Újra megtapasztaltuk, hogy minden ember más és más, más a világa, más az értékrendje, és sokszor nehéz megértenünk, elfogadnunk egymás tetteit, gondolatait. De nekünk, pedagógusoknak, törekednünk kell arra, hogy közeledjünk egymás felé, egyedül ugyanis nem boldogulunk. Az utolsó napon Szőke Anna egy bizonylatot nyújtott át a pedagógusoknak az egyhetes munkáról, majd következet a táborzáró szalonnasütés.
Szeretnék mindannyiunk nevében köszönetet mondani Szőke Annának, a VMÓE elnökének, Reperger Miklósnak, a TMKK elnökének, valamint Dunai Ilonkának és Jaksa Piroskának, akik egész héten át finom falatokkal örvendeztették meg a társaságot, és mindazoknak a nemes lelkű embereknek, akik valamilyen módon segítették a tábor működését. Végül, de nem utolsósorban, néhány résztvevőt szólaltattam meg, mondják el az észrevételeiket:
Kovács Éva, Újvidéken dolgozó óvónő: - Négyéves munkatapasztalatom van. Először vagyok itt a tiszaszentmiklósi táborban, nagyon tetszik a hely. Az előadóink közvetlenségét szeretném legfőképp kiemelni. Minden fontos problémát beleszőttek az előadásukba, példákkal alátámasztva, és ami szintén oldotta a feszültséget, hogy bármikor félbeszakíthattuk őket kérdéseinkkel, készségesen válaszoltak rá. Sok új információhoz jutottunk. Inkább az elméleti rész dominált, pedig azt vártam, hogy a tavalyi év kézművesmesterei újra itt lesznek, de az idén más volt a koncepció. Sebaj, talán majd jövőre többet kézműveskedünk.
Kiss Kornélia csantavéri óvónő 15 éve gyakorolja a hivatását: - Tetszett a képzés. Nem először vagyok itt, és mindig új ismeretekkel a tarsolyomban tértem haza, így van ez az idén is. Úgy érzem, jó alapokat kaptunk fejlesztőpedagógiából, vagyis az érdeklődés felkeltése megvolt, erre már lehet alapozni, hogy továbbléphessünk. Az a baj, hogy nálunk ilyesmivel és ilyen formán nem foglalkozik a társadalom, de örülök, hogy én jó időben és jó helyen voltam.
Horváth Katalin 11 éve dolgozik Hódegyházán osztálytanítóként, összevont tagozaton: - Tavalyelőtt is itt voltam, tavaly közbejött egy utazás, és lemaradtam. A fejlesztőpedagógiáról nem győztem magamba szívni az új információkat, mígnem egyszer azon kaptam magam: önvizsgálatot tartok, hogy eddig mennyi minden csináltam helyesen. Nagy gondunk, hogy ilyen és ehhez hasonló problémákat itt, a szűkebb környezetünkben nincs kivel megbeszélni. Hihetetlen, hogy amit eddig tanultunk, eltörpül amellett, amit most vettünk. Ez egyaránt vonatkozik iskolára, óvodára. Szeptembertől elsőseim is lesznek, örülök, hogy ennyi tudással gazdagodtam, és ezeket az ismereteket felhasználhatom a munkámban az év során. Azt szűrtem le az utolsó napokban, hogy az embernek mindig magából kell kiindulnia, és nem szabad cselekednie addig, amíg át nem gondolt mindent. A nevelésben és az oktatásban minden apró dolognak nagy jelentősége van, csak figyelnünk kell rá.