Az idegen nevet viselő jelenségek feltárásának folytatásaként ezúttal a sadfishinget szeretném értelmezni és bemutatni önöknek. Tartsanak velem, kalandra fel!

A sadfishing — melyet magyarra talán sajnálatvadászatként vagy sajnálathalászatként fordíthatunk le — az online közösségi médiában való figyelemfelkeltés egyik módszerévé vált, különösen a tinédzserek körében. Lényege, hogy valaki drámai, szomorú vagy éppen megdöbbentő érzelmi állapotot, eseményt jelenít meg nyilvánosan, együttérzést és figyelmet remélve (és gyakran meg is kapva) másoktól. Bár időnként valódi érzelmi kitárulkozás is lehet, a szándékok tisztázatlansága és a közösségimédia-platformok sajátosságai miatt sokan manipulációnak érzékelik. Az online közönség tagjai rendszerint nehezen tudják eldönteni, hogy az illető valóban segítséget kér-e, vagy csupán figyelemre vágyik.

Fotó: Pexels/mart-production

A sadfishing jelenségének pszichológiai háttere és hatásai összetettek, és az empátia előidézésétől az érzelmi manipulációig terjedhetnek. Az ilyen típusú kommunikáció egyik legfőbb gondja, hogy hosszú távon elidegenítheti az embereket attól a személytől, aki túl gyakran alkalmazza ezt a stratégiát. Az ismétlődő farkast kiáltó helyzet — amikor valaki rendszeresen drámai figyelemfelkeltésre használja fel az érzelmi nehézségeit — csökkentheti az illető hitelességét. Így ha valódi krízishelyzetbe kerül, akkor már nem biztos, hogy komolyan veszik, ami csökkenti a tényleges támogatás elérhetőségét.

A sadfishing további hatása, hogy elvonhatja a figyelmet azokról, akik valóban segítségre szorulnak. Az online közönség empátiája és figyelme elfáradhat, így amikor valaki valódi nehézségeket él át, a közösség hajlamos lehet automatikusan kételkedni az illető őszinteségében. Ez nemcsak a figyelem iránti harc kérdését veti fel, hanem az online kapcsolatok hitelességének gondját is.

A jelenség mögött álló pszichológiai motivációkat kutatások is alátámasztják. Egy 2021-ben a Journal of American College Health folyóiratban megjelent tanulmány például azt állítja, hogy a sadfishing gyakran a szorongó kötődési stílusú egyének jellemzője. Az ilyen emberek bizonytalanok kapcsolataikban, és gyakran gyötrődnek amiatt, hogy elhagyják őket, vagy hogy nem kapják meg a szükséges figyelmet. Az érzelmi kitárulkozás tehát nem mindig szándékos manipuláció, hanem az elismerés, támogatás iránti vágy megnyilvánulása. Ám ez a viselkedésminta könnyen visszaüthet, és az illető végül éppen azt veszítheti el, amiért harcol.

Fotó: Pexels/karolina-grabowska

A közösségi média szerepe is jelentős, hiszen az ilyen felületek lehetőséget nyújtanak az érzelmi tartalmak gyors megosztására, illetve azok tömeges elérésére. A sadfishing jelenség különösen a videó- és a hangalapú platformokon erősödhet, mivel az érzelmek hiteles ábrázolása fokozottan képes hatni az emberekre. Az Instagram, a TikTok és más vizuális közösségi oldalak lehetőséget adnak a felhasználóknak arra, hogy nagyobb közönséghez szóljanak, ám ezáltal nemcsak több figyelmet, de több kritikát is kapnak.

A szülőknek és a pedagógusoknak érdemes figyelemmel kísérniük ezt a jelenséget, különösen azért, mert a fiatalabb generációk esetében sokszor az online figyelem adja meg az önértékelés alapját. Fontos a fiatalokkal való kommunikáció és az önértékelésük támogatása, hogy megtanulják felismerni az online figyelem keresésének egészségtelen formáit. Emellett segíteni kell őket abban, hogy valódi gondok esetén is képesek legyenek megfelelő helyeken segítséget kérni, és ne elégedjenek meg csupán az online elismeréssel.

A jelenséggel szembeni kritikák között találjuk még a cancel culture (eltörléskultúra, a kiközösítés modern formája, amikor valakit kiszorítanak a társadalmi vagy szakmai körökből — legyen szó akár közösségi médiáról, akár személyesen —, mert szerintük bántó vagy vállalhatatlan dolgot tett vagy mondott) jelenségét, mely gyakran elutasítóan kezeli a szomorú posztokat, sadfishingnek nevezve őket. Ez a viselkedés hozzájárulhat a cyberbullying és az áldozathibáztatás terjedéséhez, melyek tovább bonyolítják a sadfishing körüli etikai kérdéseket. Egyes szakértők, mint például Don Grant, arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen jellegű posztok akár valódi pszichés gondokat is jelezhetnek. A negatív tartalmú bejegyzések gyakorisága mögött súlyos lelkiállapot húzódhat meg, így a környezetnek fontos, hogy empátiával és figyelemmel viszonyuljon az ilyen posztokhoz, különösen akkor, ha azok rendszeresen visszatérnek.

A jelenség egészséges kezeléséhez tehát tudatosságra és körültekintésre van szükség. Ha egy poszt valóban manipulációra épít, akkor is hasznos, ha megpróbálunk megértéssel, támogatással viszonyulni hozzá, fontos azonban tudatosítani a manipuláció negatív hatásait is. A tinédzsereknek és a fiatal felnőtteknek érdemes megérteniük, hogy a közösségi médiában való figyelem nem egyenértékű a valódi érzelmi támogatással, és talán érdemes szakemberhez fordulniuk, ha valódi nehézségekkel küzdenek.

Az ilyen típusú viselkedés hosszú távon az online közösségek dinamikájára és a fiatal generáció mentális egészségére is hatással lehet, ezért fontos, hogy mind a szakértők, mind a hétköznapi felhasználók figyelemmel kísérjék a sadfishing hatásait, és megfelelő lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy a közösségi média használata egészséges maradhasson.