Környékünkön a csapadék eloszlása nem igazán ideális. Tavasszal és ősszel vannak olyan időszakok, amikor több eső hull, mint amennyire szükség van. Ekkor jelentkezik egyes helyeken a belvíz, mely károsan befolyásolja a növények fejlődését. Nyáron azonban az aszályos időszakok igen hosszú ideig tartanak, ilyenkor pedig híján vagyunk a csapadéknak.

Az öntözés a talaj nedvességtartalmának mesterséges úton történő szabályozása, pótlása. Általában száraz területeken alkalmazzák a mezőgazdasági termékek növekedésének előmozdítására, valamint csapadékszegény időszakokban. Az öntözésnek további szerepei is vannak a növénytermesztésben, ilyen például a növények védelme a fagy ellen, a gabonatermesztésben a gyomnövények elfojtása, valamint a talaj tömörítésének elősegítése. Az öntözéses gazdálkodással szemben a közvetlen esőzéseken alapuló gazdálkodást csapadékra épülő mezőgazdaságnak hívjuk. Az öntözést igen gyakran a vízelvezetéssel együtt kezelik, mely nem más, mint a felszíni vagy a felszín alatti vizek természetes vagy mesterséges elvezetése.

A kerteket úgy lehet kialakítani, hogy azokba tág tűrésű növényfajtákat válogatunk, például olyan gyümölcsfajtákat, amelyek ellenálnak a vízhiánynak, vagy legalábbis tolerálják. De fontos tudni, hogy jelen viszonyok között sem gyümölcsös, sem zöldséges, de még virágoskert sem tartható fenn öntözés nélkül. Az öntözés elmaradása, illetve a fellépő vízhiány negatív hatással van a növények fejlődésére, minőségromlást és terméskiesést okoz.

Az öntözésnél három fő szempont van: a rendszeresség, a vízadag és az öntözés ideje. A rendszeresség azért számít, mert ha a növényt hozzászoktatjuk, hogy rendszeresen kap vizet, akkor élettani folyamatai nem állnak át „szárazságtűrő üzemmódba”. Ezért nagyon fontos, hogy igyekezzünk rendszeresen öntözni, mert a hirtelen vízelvonás miatt a növényeink fokozottan károsodnak. Az inkább ritkábban öntözni nagyobb vízadaggal elv lényege, hogy így a víz lejut a talaj mélyebb rétegeibe is, tehát a növény ott is fejleszti gyökérzetét. Ha csak kis vízadagokkal öntözünk, akkor a gyökerek is a talajfelszín közelében koncentrálódnak, mert ott találnak nedvességet, és mélyebbre nem hatolnak a talajban. A felszíni gyökérkoncentrálódás több szempontból is káros. Jobban megsínyli a kimaradt öntözéseket, mivel a talaj felszínén mindig kevesebb a nedvesség, viszont a gyökérzete ott helyezkedik el. Másrészt a felszíni gyökérkoncentrálódás a stabilitás szempontjából is rossz, az ilyen növényeket hamarabb ledönti a vihar. Az öntözés ideje is nagyon fontos. A legjobbak az esti órák, ilyenkor alacsony a perzselődés kockázata, kisebb a kipárolgás, így a kijuttatott víz jobban hasznosul.

A vízigény minden növény esetében változó. A cserépben, konténerekben vagy függőkosarakban elültetett növényeknek nagyobb a vízigényük. Könnyebben kiszárad a földjük, mivel nagyobb a kipárolgás. Az újonnan ültetett fák, cserjék, dugványok érzékenyebbek a szárazságra, ezért a három-négy évnél fiatalabb fákat és cserjéket csemeteként kell kezelni, és gyakrabban locsolni. Gyökereik még nem érnek olyan mélyre, hogy a talaj alsóbb rétegeiből juthassanak vízhez, így a felszíni csapadékra és az öntözésre vannak rászorulva.

A lágy szárú növények is könnyen kiszáradhatnak a meleg időjárás hatására, mivel gyökereik nem hatolnak mélyen a talajba. A leveles zöldséget, spenótot, fejes salátát soha ne hagyjuk kiszáradni. Hamar dehidratálódnak, és víz nélkül az ízük is romlik. A füvesített területek óriási mennyiségű vizet képesek elnyelni. A gyepek vízellátásának leghasznosabb módja az öntözőberendezések kialakítása. Száraz időszakokban ritkábban nyírjuk a füvet, ez némiképp növeli a szárazságtűrésüket, hiszen minden vágáskor a fűszálakból sok víz távozik a sebeken át. A talaj takarása jó megoldás a gyomok ellen is, de a talaj nedvességének megőrzésében is segít. A talajt sokféle természetes anyaggal takarhatjuk. Léteznek talajtakaró mulcsok különféle színárnyalatokban, de ezek igen drágák, nagy felületen jelentős beruházást igényelnek. Természetesen olcsóbb megoldások is vannak. Használhatunk magunk által készített nyesedéket vagy mulcsot, de jó talajtakaró még a fűkaszálék, a kikapált gyomok és a szalma.

Ne feledjük, hogy a növények fejlődésében is minden mindennel összefügg, azaz hiába öntözünk, ha a talajban nincs elegendő tápanyag, melyet a növények fel tudnak venni, illetve hiába a tápanyag jelenléte a talajban, ha nincs víz, merthogy a növények ezt csak oldott állapotban tudják felvenni. Öntözzünk tehát okosan, és juttassunk elég tápanyagot a talajba.