Munkában a bírálóbizottság (Fotó: Szarka Zsófia)

Az együtt töltött két teljes nap alatt a szakmai zsűri több mint harminc előadást láthatott. Ez önmagában is hatalmas mennyiség, hát még ha hozzágondoljuk azt a sok kicsi arcot, mozdulatot, rezzenést, amelyet ez az idő tartogatott számukra, számunkra. Benkő Ágnes (drámatanár, koreográfus), Meleg Gábor (drámatanár) és Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színművész azonban úgy vélték, hogy az idei találkozó átlagon felüli színvonalával nemcsak hogy nem vált terhessé, de megajándékozta őket azzal a fesztiválhangulattal, amelynek valóban sajátja a találkozás felhőtlen öröme, a közös zizegés, a rácsodálkozás. Mikor Kovács Frigyest megkérdeztem, hogy milyen is volt pontosan ez a fesztivál számára, ő így válaszolt:
— Nehezen találom a megfelelő szót. Csak közhelyek jutnak eszembe — csodálatos, elbűvölő, rendkívüli, lélekemelő — pedig pontos szeretnék lenni: megnemesítő. Talán így. Mert a katarzis nemesít. Régen nevettem már színházi előadáson, nem szoktam, és talán sosem sírtam, de a bácsgyulafalviak Az éjjeli pávaszem című előadása után, mely a rendezvény utolsó darabja volt, nem tudtam visszatartani a könnyeimet…”

Részlet az Iskolabolygó című előadásból (Fotó: Szarka Zsófia)

És valóban. Ezernyi szín képviseltette magát, a kezdő kis csoportok első szárnypróbálgatásaitól a haladó, bejáratott szemlézőkig. Ez a fajta széles skálán mozgó világ köszönhető az alázatos munkát vállaló tanárnők és tanár urak mellett a vajdasági hivatásos színművészeknek is, akiknek szakmai segítsége, rendezőkedve és bámulatos pedagógiai érzéke mind-mind hozzásegíti az általános iskolai színjátszó csoportokat ahhoz, hogy sikereket érhessenek el. Gregus Zalán, Vörös Imelda, Pesitz Mónika, Mess Attila, Körmöci Petronella, Virág György, Banka János és Krizsán Szilvia olyan munkát végeznek, amely nyitottságról és teherbírásról tanúskodik, és amilyen munkát a jövőben is szívesen végeznek majd a gyermekekkel. Minden produkcióban érezhető volt a színházcsinálás iránti nagy figyelmet és fegyelmet igénylő elköteleződés meg alázat. A darabokat reggel kilenc órától egészen este nyolcig kísérhette figyelemmel a nagyérdemű. Ebbe természetesen beékelődött ebéd, vacsora, szakmai értékelés, műhelyfoglalkozás, rohangálás a játszótéren, és amikor a nap véget ért, a szakmai vezetők bizony a méltán híres feketicsi meggylikőrt is megkóstolhatták.


Csoportfoglalkozás (Fotó: Szarka Zsófia)

Az idén Gunaras, Zentagunaras, Bácsfeketehegy, Ada, Szabadka, Padé, Palics, Muzslya, Nagykikinda, Nagybecskerek, Kúla, Bácskossuthfalva, Topolya, Újvidék, Csantavér, Csóka, Magyarittabé, Zenta, Szilágyi és Bácsgyulafalva színészpalántái láthatták egymást. Hogy a találkozás valóban megtörténhessen, a délutáni és az esti kiértékelések alatt szakképzett drámapedagógusok és színházi szakemberek foglalkoztak olyan csoportokkal, amelyeknek tagjait vegyesen állították össze a szervezők. Itt ismerkedős és csapatépítő játékokon kívül az alsósok drámajáték által barátkozhattak meg másokkal, magukkal, a világgal, a felsősök pedig műfajokról, színházi formanyelvekről hallhattak egyet s mást. A nap végén 1—3 percben minden műhely bemutatkozhatott, ami, valljuk be, igencsak inspirálóan hatott a rövid felkészülési idővel egyetemben.

Kire ütött ez a gyerek? — tették fel a kérdést az újvidékiek (Fotó: Szarka Zsófia)

Mint minden évben, a feketicsi rendezvény egyúttal válogató is a magyarországi Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozóra, melynek záró programjára 2016. június 3-a és 5-e között kerül sor Debrecenben. Hajvert Lódi Andrea és csapata immár kilencedik alkalommal tesz meg mindent azért, hogy a rendezvény ilyen magas színvonalú lehessen. Egészen kiemelkedő tevékenység ez.


A biztos továbbjutó: a bácsgyulafalvi gyerekek (Fotó: Szarka Zsófia)

Az újvidéki csapatok számottevő sikert arattak az idén: a Petőfi Sándor Általános Iskola negyedikeseit és másodikosait is továbbjutásra javasolta a zsűri. Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? és Békés Márta Iskolabolygó című szövegeit élénken és kellő humorral interpretálták az alkotók, a két rendezőnő, Beck Izabella és Krizsán Szilvia színművész pedig remek munkát végzett. A biztos továbbjutó pedig nem más lett, mint a bácsgyulafalvi Ákombákom csoport, mely Wass Albert Az éjjeli pávaszem című meséjét dolgozta fel Vörös Imelda kiváló érzékenységű rendezésében. A történet az emberi gonoszság, valamint a keresetlen, egyszeri és tiszta jóság mentén varázsolja el a befogadókat. A jótettek nyomán pillangók szállnak fel, még ha az emberi rosszaság nyomot hagy is a világban, vagy ahogy Wass írja: „Az emberek rosszasága néha embertelenül megnövekszik, és ilyenkor csúnya lesz a világ a városokban és mindenütt, ahol sok ember lakozik együtt, olyan borzalmasan csúnya, hogy ha nem lennének erdők a világon, nem is lehetne azt a rengeteg csúnyaságot elviselni.” Én pedig erre azt mondom, hogy a találkozón bizony minden gyermekszínjátszóban ott láttam azt a különösen ritka, szépséges pillangót, amely segíteni, gyógyítani és varázsolni képes.


Az elbűvölt (kis)közönség (Fotó: Szarka Zsófia)